Kísérletek után nyomozós, szerelmes, kolonizált bolygón boldogulós.

Jubilee Chase 18 éves korára már komoly hírnevet szerzett katona. Mindenki tudja, ezzel a lánnyal jobb nem kezdeni, mert a fejénél csak az ökle keményebb. Az Avonon minden katona kb. 1 hónap alatt megőrül, Lee azonban már hónapok óta szolgál és nincs baja. A bárban egy este egy megnyerő, helyi srác ül le mellé. Flynn ismerős valahonnan a lánynak – balszerencséjére Flynn a bolygó lázadóinak egyike, az utolsó lázadóvezér egyetlen rokona, és nem hagyhatja, hogy a lány jelentse a feltűnését. Foglyul ejti őt, és a bázisukra viszi, miközben próbálja meggyőzni Lee-t, hogy valami szörnyűség történik a bolygón. Van egy titkos labor, kísérleteznek. A lány eleinte nem hisz neki, de ahogy egyre jobban megismerik egymást, és vonzódni kezdenek egymáshoz, Lee nyitottabb az elméletre. Mi folyik a bolygón, mitől változnak gyilkossá a katonák? Segítségért az egyetlen emberhez fordul, akiben bízik – ha közben ő le is szerelt, és a világ leggazdagabb örökösnőjének a jegyese is lett.

A Lehullott csillagok tetszett, vártam is a folytatást. Még akkor is, ha tudtam, hogy nem a számomra kedves szereplők térnek vissza egy újabb kalandra. De sebaj, lehet szerezni újabb karaktereket, akiket kedvelhetek! Gondoltam.

A helyzet azonban az, hogy ez a két főszereplő negyed annyira sem nőtt a szívemhez. Pedig Lee és Flynn ugyanabból a receptből készült, mint korábban Lilac és Tarver. Mindketten komoly gyásszal küszködnek: Lee a szülei meggyilkolását nézte végig és élte túl, megkeményítve magát minden fájdalom ellen. Flynn szintén kisgyerekként szembesült a nővére elfogásával és kivégzésével. Mindketten különleges helyzetben vannak és olyan képességek birtokosai, melyekre szüksége lesz az egész bolygónak. Lee látszólagos kőfegyelme mögött van egy titok, ami fontos lesz később. Flynn pedig a mártír öccse, aki már ennél fogva is politikai tényező, akire figyelnek az emberek. Mindketten dögösek, fiatalok, bátrak és aktív hősök.

Azt hiszem, nem is velük volt igazán bajom, hanem a szerelmi szállal. Ebben a történetben teljesen feleslegesnek éreztem, és nekem ők ketten jobban működtek bajtársaknak, mint szerelmeseknek. Lilac lányos volt, anno, Lee nagyon nem az. Talán, mert annyira fiús, nem tudtam beleélni magam abba, hogy Flynn mit kezd jelenteni neki és fordítva.

Ez a sztori lakott bolygón játszódik, így több mellékszereplő is feltűnik. Ők egy-egy vonással jellemzettek, a fókusz marad a két főszereplőn. Ahogy korábban, most is ők ketten, felváltva mondják el a történetet. De ha már emlegetem a mellékszereplőket, annyi kitérőt ide megengedek magamnak, hogy a kedvenc részeim azok voltak, amikor Lee segítséget kért Tarvertől, aki a helyszínre utazott, és kommunikátoron keresztül Lilac is visszatért vele. Nem sokat szerepelnek, de nekem az volt a kötet kedvenc része. Hiába, most is jobb főszereplőnek érzem őket…

Vagyis, YA és kaland szempontjából, izgalmasabb cselekménnyel jobb az első rész. Viszont, a Meggyötört világ a jobb disztópia. Duplán is. Egyrészt, a bolygón egy olyan rendszer van, ahol a telepesek el vannak nyomva. Ők próbálnak tenni ez ellen, és állandó háborús feszültség van a helyiek és a katonák között. Másrészt, LaRoux és a vállalata egyre ördögibbnek tűnik. Az Avon is kísérleti bolygó, és minél többet megtudunk arról, hogy miket művelnek, annál elítélendőbb az egész. Kapunk a nagy egészhez újabb kirakós darabokat, és már a rendszer is látszik, nem csak apró részletek, mint az első részben.

Összességében kevésbé kalandos, világépítő regény volt ez a mostani, kevésbé nyerő hősökkel. De arra jó volt ez a rész, hogy fokozza a várakozásom a zárlat felé. Lilac már emlegeti a hackert, aki abban lesz az egyik főszereplő. Arra a kötetre fáj még a fogam.

Kaufman & Spooner: Meggyötört világ – Mint YA disztópia: 65% disztópiának működik, de a YA vonal és a szerelem lehúzza.

Szubjektíven: 55% előzmények miatt nincs meglepetés, és a mostani hősök nem fogtak meg.