Farmos, ügyeskedős, szerelmes.

Ukridge fogalom még a barátai körében is. Ő az a személy, akinek mindig hatalmas tervei vannak, sokakat be is ugrat, de aztán kiderül, hogy mennyire életképtelen a megvalósítás. Jön a bukás és a káosz, de Ukridge legalább ahhoz ért, hogy mindig a talpára essen. A legújabb ötlete, hogy csirkefarmot nyit. Kölcsönöz pár csirkét, azok kikeltenek pár tojást, így lesznek saját csirkéi. A kölcsön állatok mehetnek vissza, és beindulhat a tojásgyár! Az író Jerry Ukridge iskolai barátja volt, és most fel is lesz keresve, hogy szálljon be a farmba. Jerry bele is egyezik, és a lökött barátjával tart a farmra is. Pontosan tudja, hogy siker ebből sem lesz – Ukridge semmit nem tyúk a baromfikról –, de egy jó mulatságnak ígérkezik a farm. A férfi számára azonban hamar másról kezd szólni az út: a vonaton megismerkedik egy elbűvölő hölggyel, akit nagyon is el tudna képzelni a feleségeként. Csak a lány apját kellene meggyőzni valahogy, hogy Phyllis keze a legjobb helyen Jerry kezében lenne.

Nem az első Wodehouse regényélményem, de lehet, hogy most egy darabig az utolsó. Annyira egy sémára készülnek ezek a történetek, hogy már úgy is elkezdtem unni őket, hogy bőven hagyok időt magamnak a szerző egy-egy könyve között.

Mert mit tartalmaz ez a regény? Igazából két történetszálat visz végig, mindkettő tipikus az életműben. Az egyik Ukridge ügyködése, aki visszatérő hőse a szerzőnek. Ahogy nagy lelkesen beleveti magát valamibe, amiről fogalma sincs, és ki is siklik minden. Ennek valahol viccesnek kellene lennie, de én inkább bosszús leszek tőle. Ukridge naiv idiotizmusa is az agyamra megy, ahogy az is, hogy mégsem fázik rá soha igazán.

Ebben a történetben is lesz menekülőút, de a szereplő ezt nem érdemli meg. Nem rossz ember, csak életképtelen. Olyan igazságtalan, hogy mégis mindig megmentik! Jó helyre kell születni, és akkor minden agybaj ellenére kényelmes életed lehet… ez annyira zavart, hogy nem találtam mókásnak egy ötletét sem. Plusz, a nagyanyám is tart csirkéket, így az is elég nyilvánvaló volt, hogy a szerzőnek sincs sok fogalma ezekről az állatokról. Olyan agyament ötleteket ad a hősének, ami egy gyereknek se jutna eszébe, aki látott már csirkét élőben.

Jerry története pedig az angol, úri szerelmes témát folytatja. Adott egy jóravaló férfi, akinek megtetszik egy nő. Az akadályokat le kell győzni, hogy jöhessen a kézfogó. Az egyes számú gondom, hogy semmi hitelessége nincs a szereplők kapcsolatának. A küllembe szeretnek bele, nem az emberbe. Mit tud Jerry a lányról? Hogy a könyvét olvasta és helyes. Erre alapoz egy házasságot. Ok, nem ez a történetben a lényeg, de akkor is bosszant. Ahogy Ukridge a farmot a semmire alapozza, Jerry a házassággal teszi ezt.

De a regényben azt látjuk, ahogy terveket sző és kivitelez, hogy megnyerje magának a lány apját. Ezek között azért akadt jobban sikerült ötlet is, és komikus jelenetek is voltak benne. Hogy lesz a golf a lánykérés elfogadásának eszköze? Jerry kitalálja. Mondjuk, a kedvencem a vízi baleset megszervezése volt.

Nincs benne semmilyen üzenet, ez egy kedélyes sztori az angolokról, akiknek akkor is mindig süt a nap, ha éppen esős is az idő. Nincsenek nagy konfliktusok, nincs egy csepp veszély sem. Minden meg fog oldódni, minden elrendeződik. Egyenes menetelés a happy end felé.

A szereplői nagyon egyszerűek, mindössze pár vonással jellemzettek. Van, akinek még ennyi se nagyon jut. Nem tudunk meg róluk semmi érdemlegeset. Komédia szereplők, akiknek a típusa elég ahhoz, hogy a történetet működtessék.

Túl idilli, túl vidám, túl sok benne a mese annak ellenére, hogy valós körülmények közé helyezi a szerző a történetet. Nagyon bosszant, hogy minden ilyen jól alakul mindenkinek…

Ez most nagyon nem tetszett, nem állt rá az agyam a komédiák és angol humor világára.

Wodehouse: Csirkék és szerelem - Mint humoros: 55% a szerző tipikus története naiv szerelemmel + egy életművész karakterrel.

Szubjektíven: 25% nagyon nem az én humorom volt, nagyon angol, és a csirkéket is rühellem.