Szerelemért küzdő, királyi udvaros, kalandos.

Ferenc császár visszahozta az udvarba a királyi bolond fogalmát. Az övé egy magyar származású fiatalember, Akli Miklós. A mindenhez értő, megnyerő Akli a császár elengedhetetlen embere, aki az udvari bolond titulus mellett hű tanácsadó is. Nem véletlenül van olyan úr, akinek nem tetszik a férfi befolyása és meg akarja őt buktatni. A sebezhető pontot is sikeresen megleli: Akli a gyámja egy leánynak, aki már fiatal hölggyé érett. A két magyar fiatal gyengéd érzelmeket táplál egymás iránt, és elég egyetlen vers, hogy a jóindulatú, de nem éppen elmés Ferenc azt higgye, Akli összeesküdött ellene, és titkon Napóleon támogatója. A francia császár miatt most különben is feszült a helyzet: Ferenc arra készül, hogy a lányát a franciához adja. Akli börtönbe kerül, de nem adja fel könnyen. Minden lehetőséget megragad, hogy visszaszerezze, ami az övé, és a házassága is megvalósulhasson.

Mikszáth Kálmán a fejemben félúton van Jókai és Móricz között, de azért inkább a romantikához közelebb, mint a realizmushoz. A történeteiben már előfordulnak olyan elemek, melyek a valóságra referálnak, a mesék helyett a valóságról írt. Ugyanakkor ott a romantikus kaland nem egy történetében, és a szerzőre jellemző, mesélős és anekdota stílus is inkább a korábbi irodalmi korszakhoz passzítható.

Az Akli Miklós is a romantikus gyökerekhez vezet minket vissza. A történet egy házasság létrejöttének a meséjeként is felfogható. A pár szereti egymást, ez nem is volt konfliktus benne. Csak éppen féltékenységből van, aki az útjukba állna, és küzdeniük kell, nem is annyira egymásért, mint a nevük tisztázásáért, hogy boldogan élhessenek együtt egy olyan életet, amit megérdemelnek.

Ferenc császár alakja is inkább a mesékből, mint a történelemből táplálkozik. Jóindulatú, kedélyes, de nem egy uralkodásra termett lángelme. Könnyű megvezetni, és van, hogy az egyéni érdekek jobban hatnak rá, mint az igazság vagy a többiek jóléte. De összességében egy kedvelhető karaktert teremtett benne Mikszáth, akinek csak jót tett, hogy nem fekete-fehér alak, hanem vannak nemes és sötétebb tettei, késztetései is.

A két hős úgyis túl jó, szinte mesebeli karakterek. Se Ilona, se Miklós nem rendelkezik összetett karakterekkel. Mindketten egy-egy ideát testesítenek meg, akik jóságukért majd el is nyerik az álmaik megvalósulását.

A regény azt a stílust képviseli, ami Mikszáth sajátja. Nem tartja magát szorosan a cselekmény fő szálaihoz – ha felmerül valami érdekes mesélni való, amiben humort vagy valami izgalmasat tud bemutatni, elkalandozik. A főszál így lassabban jut el a végkifejletthez, de sok-sok pillanattal bővül a cselekmény.

Most sajnos sok olyan leágazást találtam benne, ami nem nyerte el a tetszésem. Akli pl. egyszer egy nemesi lázadó csapathoz csatlakozik, velük tart Bécs felé. Nagyon nem hiányzott nekem ennek a kompániának a részletes leírása és az ügyeik, még akkor sem, ha már szinte Shakespeare komikus kisembereit idézik a tetteik és a karakterük.

Nincs a történetben mélyebb konfliktus, ez alapvetően egy kikapcsolódásra való olvasmány, akár ifjúsági is. A szerelmesek útjába áll egy akadály, azt legyőzik és minden szép. Kicsit talán itt is van hiányérzetem. Nekem kellett volna valami, amiért igazán izgulhattam volna. Annyira népmesésnek éreztem nem egyszer a regényt, hogy egy pillanatra sem aggódtam a hősök miatt. Benne volt a hangulatában, a cselekményében, hogy minden jó véget fog érni.

A nyelvezete sem tetszett mindig, de más kor regénye, ez érthető.

Egyszer el lehetett olvasni, de újrázni nem hiszem, hogy fogom.

Mikszáth: Akli Miklós - Mint ifjúsági: 60% a szerző stílusa, a mesélő kedve elolvastatja, de a történet gyengébb.

Szubjektíven: 50% maga a történet nem fogott meg, és Akli kalandjai nem kötöttek le.