Harcos, gonoszok terveit szétzúzó, hősies.

Valami nagyon nem stimmel. A Bosszúállók nem érik el egymást, valami akadályozza a kommunikációt. Ráadásul mindenki egy-egy vészhelyzettel szembesül, melyben valamely ősellenségük a Föld uralmára tör. Amerika Kapitány Berlinben a Hydra legújabb terveibe rondít bele. Tony Stark, a Vasember szembe kell, hogy nézzen Ultron zsenialitásával. Thor egy másik dimenzióban csap össze egy mágussal, egyetlen reménye Boszorkány, aki vett ugyan néhány leckét a Föld mágusától, de azért messze nem tud még annyit, mint Strange… Ahogy küzdenek, egyre biztosabbak benne, hogy mindez egy nagyobb terv része. De kié, és mit akar elérni? Erre már közösen keresik a választ, és mentik meg a Földet, sokadszorra is.

Feltették már azt a kérdést, hogy mi értelme van képregényből regényt írni, ha eleve ott a képregény, amit el lehet olvasni. Lenne erre egy cinikusabb, meg egy reménykedőbb válaszom is. Ha a pohár félig üres: az üzlet miatt. A Marvel most annyira megy, hogy mindent el lehet a karaktereikkel adni. A Bosszúállókkal pláne. Büszke nem vagyok rá, de nem is tagadom, hogy az a franchise beszippantott engem is. Doktor Strange poszter van az ágyam mellett, a bögrémen Grot pózol és van Bosszúállók pólóm is. Miért ne írnának a sztorikból regényt, ha film is készül, animáció is, és az emberek veszik?

A pozitívabb válasz, hogy így eljut olyan emberekhez is, akik nem olvasnak képregényt. Vagy csak magyarul olvasnak, és nem fogják az eredeti képregényt angolul beszerezni. Nagyobb közönséget nyernek meg, és ez is csak olyan átdolgozás, mint akármi más.

Akár félig tele, akár félig üres az a bögre, ez a regénysorozat dübörög előre és még idén több kötete is érkezik.

A jelen darab abszolút rajongói kötet. Aki képben van a szereplőkkel, a Marvel világgal, nagyon fogja élvezni. A legnagyobb hősök, a legnagyobb ellenfelek csapnak össze egy nagyon pörgő, akciódús cselekményben. Aki ezzel akar képbe kerülni, inkább ne.

Abnett jól írt, szórakoztató, de alapozás nincs benne semmi. Ha nem tudod, ki az a Sólyomszem és Fekete Özvegy, honnan ismerik egymást és mivel foglalkoznak, el fogsz ebben veszni. Abnett semmit nem magyaráz el. Nem mutat be senkit. Úgy használja az egész univerzumot, a szereplőket, mintha mindenki mindent tudna.

Azt se szégyellem bevallani, hogy volt, aminek utána kellett olvasnom, mert az ellenfelek között voltak olyanok, akiket a filmekben még nem láttam, és nem tudtam velük mit kezdeni. (Azért a jófiúkat a filmes előismeretekkel ki lehet pipálni.)

A regény szórakoztat, kalandos és megvan a saját humora. De nem egy mély élmény, nem lesz maradandó és tanulsága sincs. Ami jelen esetben nem is baj. Kell olyan is, amin csak kikapcsolom az agyam, és jól szórakozom.

Azt már nehezebben viseltem, hogy nem okos regény. Az ellenfelekkel összecsapás az elején 6 külön sztori, amelyek csak a motivációban érnek össze. Egyik sem túl bonyolult, és mindenki magához fogható ellenfelet kap. Tony az eszét és a páncél erejét használja. Banner a megoldáshoz Hulkot hívja elő magából. Lineáris cselekményűek, egyszerűek, gyorsak. Szimplák. Amivé pedig összeállnak, már szinte butaság. Jól hangzik, de veleje nem sok volt. Elvileg ez egy okos és ravasz nép terve, de én kifejezetten butának éreztem. Csak azért nem írom azt, hogy képregényesen egyszerű, mert vannak olyan képregények, amelyekre sok jelzőt tudok mondani, de az egyszerűség és gyerekesség nincs köztük. (Sandmant olvasok éppen, hogy egy ilyen példa is itt legyen. Ami több, okosabb.)

De, kiemelném újfent a lényeget. Annak, aki szereti a Marvel univerzumot, remek kis kikapcsolódás ez. Akciódús, könnyen olvasható, jól illeszkedik az univerzumba. Bírtam.

Abnett: Mindenki uralni akarja a világot (Bosszúállók) – Mint akció: 50% előismeretekre épít. Gyors, akciódús regény, gyakran gyerekes megoldással.

Szubjektíven: 65% rajongói kötetnek teljesen ok, sok kedvenc benne van, és kalandos is.