Emberek vagyunk. Bonyolult rejtélyek. (Pratchett & Baxter: A Hosszú Kozmosz)

Persze, ha hivatalosan kérdezik, elítélem az adócsalás intézményét – folytatta Gréta elgondolkodva. – De ha, miközben minden megkeresett száz forintodból nyolcvanat leadózol, nem mehetsz állami kórházba, csak ha meg akarsz halni, nem adhatod állami iskolába a gyereked, csak ha nem érdekel a jövője, és magadnak kell gondoskodnod arról, mi lesz veled, ha nyugdíjas leszel… nos… – vett mély levegőt a nő –, én csak gratulálni tudok annak, aki zsebbe fizet. Ne áltassuk magunkat – hajolt Alexhez kecsesen a labdáján egyensúlyozva –, ma Magyarországon nem sok választás van. Vagy adócsaló, vagy csődbe ment kisvállalkozó vagy. (Mezei: Mint a homokszemek)

Fura dolog az emlékezés – mondta Umia. – Ha nem akarok foglalkozni velük, a gondolatok beúsznak a fejembe, de szertefoszlanak, amint feléjük fordulok. (Mészöly & Molnár: Az Emberek Országa)

Természetesen minden veszteség más, de a bánat, ahogy én látom, egyetemes. (Alger: A bankár felesége)

Énekelhetsz a fájdalomról
Énekelhetsz a sajnálatról
De semmi sem hoz holnapot
Vagy mossa el a tegnapot (A Fekete Lap napja)

Sokat gondolkodtam a tisztességről az elmúlt napokban – kezdte Christian. – Hogy az nem egy állandó valami. Nem egy jellemvonás, ami előre elrendelt módon a személyiséged része. Sokkal inkább egy… törekvés, ami mindig hadilábon áll a valósággal, próbára tesz minket, kibaszik velünk, és a színfalak mögött mindig ott van ez az egyensúlyozás: tisztesség kontra, amit akarunk, miközben azt akarjuk, hogy tisztességesek legyünk… Egy nagy katyvasz az egész. (Cole: Végjáték)

Vagy lehet, hogy tényleg ilyen rossz a helyzet, hogy ezt az egyébként remek fogalmat, mint a szerencse, már csak a „lehetett volna még ennél is szarabb” kifejezés helyett tudjuk használni? (Mezei: Mint a homokszemek)

– Úgy két másodperccel azután, hogy megérkeztem, a pasas gyakorlatilag közölte, hogy nekem kell kifizetni a vacsorát, aztán rendelt kétféle előételt – az egyikben fehér szarvasgomba volt –, de nem kérdezte meg, hogy megkóstolom-e, továbbá kért egy üveg nevetségesen drága bort, ebből se kínált meg, és aztán a legdrágább főételt. És ezek után meglepte, amikor én a vacsora végeztével azonnal haza akartam menni.
– Én is vakrandim voltam, és kiderült, hogy a nő be akar szervezni egy marketinges piramisjátékba – mesélte David. (Metz: Cirmos-hadművelet)

Segíteni akarok, hogy megváltozzanak a szabályok. Hogy tisztességesebben működjenek a dolgok. De senki nem törődik vele, hogy egyenlő esélyek legyenek meg igazságosabb feltételek, hacsak nincs valami kötődése hozzá. Azt hiszem… erre valók a történetek. Hogy összekössék az embereket. A történetek megváltoztatják a szíveket, aztán a szívek megváltoztatják a világot. (Murphy: Puddin)

Időnként olyan érzésem van, hogy ha az életünk nincs veszélyben, nem is a megfelelő sztorit közöljük. (Alger: A bankár felesége)

Természetesen eszébe jutott az ördög is, amit ugyanaznap láttak, amikor a fényt. Mégsem félt már. Sem ördögtől, sem kísértettől.
Az elmúlt napok alatt sokat megélt, és a történtek ráébresztették, hogy félni csak az emberektől kell. (Trux: A torony titka)