Szerelmes, múlton túllépő, szenvedélyes.

Marissa kénytelen jó pár dologgal szembenézni az életében, és levonni a tanulságokat. Gazdag és szép, mégis, folyton arra törekedett, hogy az apjának megfeleljen. Még a barátját is az alapján választotta, hogy az apja minek örülne. A barátai sem igaziak, a vagyon vonzotta őket mellé. Az elrablása után már képes ezeket beismerni magának, és utat keresni, hogyan legyen másképpen. Ott van Nash is, akivel dűlőre kell jutnia. Az igazi Nash – hiszen Cash, az ikre volt a pasija, de annak már vége és csak kihasználták egymást. Nash szerinte helyesebb és jobban is illik hozzá. Csak éppen a férfi tele van lelki sérülésekkel, bosszúvággyal, és nem valószínű, hogy egy forró viszonynál többet várhat tőle. Ő azonban próbálkozik, és Nash sem olyan ember, akit hidegen hagy a nő. De túl sok mindent kell neki is helyre tennie a fejében…

Nem mostanában volt, hogy ennek a sorozatnak az első két része kijött. Vigasz lenne, hogy azért nem teljesen azoknak a folytatása? Hiszen cserélődnek a főszereplők. Olivia és Cash már eljutott a maga happy end állapotába, most a testvéren van a sor.

Hiszen Nash nem halott, visszatér és jó pár kérdést rendezniük kell. A kötet nem sokat foglalkozik azzal, milyen volt az ő élete, pedig az lehetett az izgalmasabb. Nagyon veszélyes helyzetben és körülmények között kellett életben maradnia, ráadásul nagyon fiatalon került át abba az élettérbe. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, modern kalóz volt. Mennyivel jobban érdekelt volna az, mint ez a szerelmi évődés Marissával…

Hiszen ott van a bosszúvágya, az a kettős helyzet is, hogy Cash kettős életet élt az ő nevében is. Lenne komolyabb téma, mint a szerelmi, mégis, azok alig kerülnek elő. Helyette némi öngyötrés van, és Marissa.

Kifejezetten irritálónak találtam, ahogy ez a kapcsolat mindig a szenvedélyhez és a szexhez tér vissza. Marissa ezek alapján elég felszínesnek tűnik: Cash mellett az tartotta, hogy az apja örüljön. Nem is tudott róla semmit. Itt olvashatjuk millió meg egyszer, hogy Nash mennyivel jobban bejön neki, de milyen kontextusban? Férfiasabb, helyesebb, hasonlók. Csupa külső jelző. Mivel ikrekről beszélünk, ennél komolyabb és belső eltéréseket is találhatott és szerethetett volna benne.

Nem mintha Nash oldaláról azt olvashatnánk, hogy mennyire pozitív személyiség Marissa. Helyette a dögös, tüzes, szép és hasonlók.

Vagyis, megint egy olyan regény, amiben a szexualitást teljesen összemossák a szerelemmel. Ez a kapcsolat az ágyban köttetett, oda is térnek mindig vissza, és túlzottan bele is merül a szerző, hogy mit kezdenek egymással vízszintesben. Ok, erotikus regény lehet így. De akkor ne azt kelljen olvasnom mellette, hogy mennyire nagyon szeretik egymást! A testüket igen, de a személyüket? Azt nagyon kétlem.

Még csak a könyv stílusa sem tetszett. Nyers és nagyon érzéki akar lenni, de az már nálam átcsúszik a röhejes felé. Nincs benne egy olyan sor sem, amely valamiért meg tudott volna fogni vagy megragadt volna a fülemben.

Talán látszik is, hogy nem igényli ez a kötet a korábbiak ismeretét. Az alaphelyzetet gyorsan átvette a szerző, az ikrek kettős életét és Nash – Cash múltját, hogy a másik iker már Olivia nagy szerelme. A jelen részben meg úgy is csak az számít, hogy Marissa és Nash mennyire gerjednek egymásra.

Ok, nekem már azzal is bajom van, hogy ilyen nevet kaptak az ikrek. Nash és Cash. Nem egyszer puskáznom kellett, hogy melyik-melyik. Szerintem nem poén ennyire hasonló nevet adni az ikreknek, pláne, hogy egypetéjűek.

Bár nem bánom, hogy végig megjelent a sorozat, de ez a rész nagyon nem tetszett.

Leighton: Kettőnkért mindent - Mint erotikus: 60% szenvedéllyel van tele, amit némi veszéllyel próbál feldobni a szerző.

Szubjektíven: 15% nagyon nem tudott lekötni. A szereplők, a történet is irritált. Nem tetszett.