Orvosi, kísérletes, gyilkos után nyomozó.

Eve túlélte a karácsonyt, és New York újabb ügyet sodor elé. Egy különös holttestet találtak az utcákon: drogos, senkinek nem hiányzó hajléktalan tetemére bukkantak. Ami különössé teszi, a gyilkosság módja: a férfinak hiányzik a szíve. Mi több, olyan sebészi precizitással távolították el, ami szakértő kezek munkájára utal. Eve az igazság nyomába ered, és a sebészeket, kórházat sem kíméli, amelyeknél illegális tevékenységet sejt. A nagy kutyákkal szembeszállni azonban veszélyes játszma: Eve állásának, hitelének mennek neki, és a jelvényére pályáznak. Szerencsére a nő mellett is állnak igaz barátok, és egy olyan férj, aki szinte bármit képes elintézni. Eve nem adja fel, és sorra összeköti a pontokat, leleplezve egy gyilkos összeesküvést.

Most felmerült bennem, hogy ez a nyolcadik kötet, és kísértetiesen hasonló értékelést tudok róla írni, mint a korábbi kötetekről. Hiszen, Robb/Roberts megtalált egy sikerreceptet, és úgy látom, azt használva írja az Eve Dallas történeteket.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt, ízlik nekem az így készült krimi sütemény, szívesen eszem belőle egy-egy újabb szeletet. Csak éppen egyre inkább kezdek eltelni tőle, és kívánni valami más ízt is. Amit egyelőre nem szállított a szerző.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne egy új történet, egy érdekes ügy, aminek a megoldása leköt és érdekel. Most orvosi kísérletek és etikai kérdések kerülnek előtérbe: ha el tudsz érni valami olyasmit, ami az emberiség egészére pozitív hatással lehet, számít, hogy milyen úton jutottál el a felfedezéshez? Ha konkrétan a krimire bontom le: feláldozható néhány élet, hogy nagyon sokak életét sokkal jobbá tegyék? Mi a fejlődés megengedhető ára?

Ugyanakkor Robb mellél is teszi azonnal a társadalmi kritikát is. Azért más a megítélés, ha hozzátesszük a haszonkulcsot is. Ezzel nem csak az emberiségen akarnak segíteni, hanem a zsebüket is megtölteni. Kinek van pénze egy drága, és valóban életet javító kezelésre? A gazdagoknak. Máris nő a társadalmi szakadék, és akiken élősködve létrehozták a módszert, ők nem részesülhetnek az eredményekből sem.

De mindezek mellett ez egy pörgős, hagyományos módszerekkel felépített krimi. Eve a nyomok után ered, és klasszikus rendőri munkával eljut a tettesekig. A szokott segítők vannak az oldalán, a szokott módon vezeti a kihallgatásokat, és Roarke is a szokott módon ártja bele magát az ügybe. Annyira gazdag nyomorult, hogy nincs olyan gyilkosság, amelyben ne lenne érintett valaki, akinek valamiképpen köze van az egyik befektetéséhez.

Szóval, a sablonok, amiket eddig is használt Robb. Ahogy Eve a tragédiájából nyeri az erejét, és azért olyan megszállott rendőr. Sokadszor kapjuk meg a leírást, melyek a személyisége alapvető mozgatói, és milyen múltbeli rémálmok kísértik. A segítői ugyanazok a jólelkű és humoros karakterek, akik feldobják a történetet: dr. Mira, az informatikusa vagy éppen Peabody, aki humort visz a rendőri szolgálatokba a komolyabb Eve mellett.

Ami azonban már annyira önismétlés, hogy egyre inkább böki a csőröm: Eve és Roarke kapcsolata. Azt ugyan élvezem, hogy nem kapnak mondvacsinált konfliktusokat és drámát a házasságukban, de ugyanazokat a köröket járják újra és újra. Roarke védelmezi és szereti a nőt, és visszatérő elemek vannak: ahogy eteti, a szexuális életük, a nyomozásba belépés.

Egyelőre a krimi és a hangulat ezeket feledteti velem, de már nőni kezdett a körmöm alatt a tüske. Bízom benne, hogy ha már sci-fi nem lesz jobban, ez még fejlődhet a folytatásban.

Robb: Halálos összeesküvés – Mint krimi: 80% klasszikus Eve Dallas regény, a sorozat erősségeit megvillantva új ügyben.

Szubjektíven: 75% kezd sok lenni, amiben ugyanolyan, mint az előző részek. De még tetszik.