Balsorssal vert, mágikus, szerencsétlenül járt.

Kullervo rabságban születik, hogy apja gyilkosának, egyben nagybátyjának szolgája legyen. Anyja megkeseredett és tönkrement nő. Idősebb testvérei elfogadják ezt a sorsot. Ikerhúga lesz az egyetlen, akit a fiú szeretni tud. Kullervo egyszerre nő erős és elvadult kamasszá, akitől félni kezdenek és száműzik. Újabb szolgasor vár rá, de boldogság nem. Gazdasszonya elveszejtené, de Kullervo lesz a gyorsabb. Felfedezte, mire képes és mi a célja: megfizetni azoknak, akik miatt ez lett az élete. Hajtja a bosszú, tesz rossz dolgokat, és figyelmen kívül hagy egy fontos figyelmeztetést. Így találkozik a lánnyal, akibe beleszeret, és aki a véletlen folytán a balsors újabb eszköze lesz.

Hiába tudom, hogy ez még csak egy próbálkozás, töredékben is maradt fenn – mégis, én többet vártam. Most nem érzem boldogítónak, hogy kereshetem a nyomokat, mi hogyan köszön majd ebből vissza A szilmarilokban.

Talán a tragikuma, ami lehetett volna, ami tetszett benne. Eposzi, csak töredék. Részleteiben az egyes kalandok lekötöttek, csak az egész nem akar összeállni. Igaz, azonnal ide tudom írni, hogy nem egész történet és nem befejezett fantasy, nem állhat ennél jobban össze.
Még így is Tolkien egyes elemeket nagyon eltalált a történetben. Miért lesz Kullervo szerelme öngyilkos? Ahogy sejteti a szerző, és mi előbb megérthetjük az indokot, mint a szereplő, az kifejezetten ütős lett. Sajnálom is, hogy pont a vége nincs meg, mert ott érdekelt volna igazán, mi zajlik le a fiatalemberben, amikor ő is mindent megért.

Kullervo alakja különben is érdekes. Egyszerre torz, de mégis meg lehet érteni és sajnálni is. Én nem a gyilkost láttam meg benne, hanem a sorsüldözöttet, akit a múltja faragott ilyenné. Az a tragikum, amit már emlegettem: ha másként, máskor születik, nagy hős lehetett volna, így viszont elvadul és buknia kell. Mindig ezek a szereplők és sorsok tudnak nekem nagyon fájni: amikor annyi lehetőség rejlik bennük, de valamely okból esélyük sincs kiteljesedni.
Szimpatikus Kullervo nem tudott lenni, de nem is olyan antihős, akit utálni kell. Eleve rossz lapokat kap a születésekor, és folyamatosan gyűjti az újabb ellenségeket is. Ha mindez nem lenne elég, még szerencséje sincs. Azt hiszem, rá lehet azt mondani, hogy nyomorult. Az pedig, hogy minden rosszasága ellenére Tolkien megsajnáltatja velem, a történet erőssége.

Sok a verses betét is benne. Nekem túl sok is. Eleve a líra ilyen formában távolabb áll tőlem, és itt olyan klasszikus sor sem születik, mint a Bilincs az egyetlen.

Az is a rossz élmények közé kerül, hogy menet közben alakította még a történetet és a szereplőket Tolkien. A neveken lehet legjobban látni: az elején a Kalevala neveit használja, aztán elkezd beceneveket adni és törhettem a fejem, hogy most ki-kicsoda.

A kiadó kreativitását a kötet kapcsán el kell ismerni. Maga Kullervo története annyira vékonyka, hogy egy füzetecskébe is ki lehetett volna adni. Tanulmányokkal, bőséges jegyzettel azonban korrekt könyvvé szerkesztették. Akit érdekel a háttér, a szövegváltozatok, jegyzetek és vélemények, bőven talál itt anyagot.
Sajnos, én nem ez a kategória vagyok. Az a gondolat ragadt meg egyedül, hogy Kullervo nagybátyjában hogyan lehet Hamlet nagybátyjának alakját is meglelni. Még néha A hobbit egy-egy vonása idéződött meg, de ez lényegesen kevesebb is ismertebb (Niebelung).

A Beowulf még visszavan a szerzőtől, de ezek után lehet, hogy még egy kicsit hanyagolom, és inkább Középfölde harmadkorába térek vissza, ha Tolkien olvashatnékom lesz.

Tolkien: Kullervo története - Mint fantasy: 50% töredék és kidolgozatlan, de vannak benne ötletek, és írói zsengének ok.

Szubjektíven: 30% tragikus a történet is, és a keret nem elég, hogy egésszé tegye a sztorit.