Zsarnok ellen küzdő, ókori, harcos.

Aya, az alexandriai harcosnő a nagyobb célért, az emberiség szabadságáért küzd, ahol szükség van erre. Most Rómában igyekszik az ügyet szolgálni, és megakadályozni, hogy Julius Caesar személyében Róma egyeduralkodót kapjon. Brutus a szövetségese, és megtalálja a hangot a nagy játékossal, Marcus Antoniusszal is. Ha a nőn múlna, akkor egy titkos és gyors merénylettel véget vetnének Caesar uralmának. Brutus azonban meg tudja győzni, hogy Rómának ennél nagyobb színházra van szüksége, és a nép melléjük fog állni egy nagyobb gesztus után. Mert Róma is szabadságot akar – elszámolják magukat. Évekkel később Aya még egyszer szembenéz a Rómában történtekkel: amikor Octavianus megindul Kleopátra ellen, aki Caesar fiát neveli fáraónak.

Az Assassin's Creed is olyan franchise, aminek a puszta nevével sok mindent el lehet adni. A játék, a filmek, a regények – most pedig magyarul is megkezdte a képregény is a maga útját. Mivel csatlakozik az egyik játékhoz és regényhez, el tudom képzelni, hogy az ezért rajongók is kézbe veszik, ha nem is szeretik különösebben a képregényeket.
De mit kapnak a pénzükért?

A cselekmény nem éppen izgalmas és fordulatos. Eleve már az, hogy a történelemből tudjuk, mi lesz a szereplők sorsa. Itt az lehetne plusz, hogy az orgyilkosok ehhez miképpen járultak hozzá, de nem sok szerepük van. Pontosítok: Aya minden fontos eseménynél ott van, harcol sokféleképpen, csak éppen nem ő alakítja az eseményeket. Ha nincs ő a történetben, akkor is minden éppen így zajlott volna, csak legfeljebb több vér kiomlott volna a végjáték előtt.
Hiányoltam a tervezést, a kalandot. Sima, egyszerű a cselekmény, halad a merénylet felé, és maximum azzal operál, hogy mikor kivel harcolnak fizikailag. Leginkább akció képregény ez, amiben a tényleges küzdelem, fizikai harc a lényeg. Ez kevés ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam a képregényt.

A szerkezet az, ami kicsit fel tudja dobni. A jelennek Kleopátra végjátéka számít, amikor már érkeznek Augustus seregei és a fáraónak döntenie kell, hogyan tovább. Ehhez képest látjuk flashback elemként, de a cselekményben nagyobb részt elfoglalva Julius Caesar végzetét, Ayát és március idusát.

Gondban vagyok azzal is, hogy nem tudtam azonosulni a történet értékrendjével. Nem először hallom, talán Dante is úgy írta meg, hogy Caesar a pokolba megy zsarnokként. Nagy Sándor, Caesar, Napóleon (Hitlert is ide szokták sorolni) felfogásáról van egy ilyen elmélet is, de engem ez zavar. Itt értem, miért veszi őt Aya a szabad akarat ellenségének, ha nem is tetszik. De ők magukat tették ilyen sikeremberré, nem tudom, miért kell őket gonosznak kezelni – Hitlert kivéve, de őt nem is szívesen sorolom melléjük.

Képregény, a grafikája legalább korrekt. Ezzel a képvilággal simán el tudom képzelni animációs sorozatnak is. Egyedi, dinamikus, és ha esztétikailag nem is nevezném szemkápráztatónak, szívesen lapozgattam és a szöveg mellett néztem a képeket is. (Mivel eléggé akcióközpontú, fontos is ez, hiszen nem az elmondottak, hanem a látottakon van a hangsúly.)

Összességében nem volt egy jó élmény, de legalább rossz sem. Egy bonyolultabb, összetettebb cselekmény, ami nem merül ki a merényletekben és a fizikai harcban, nekem jobban tetszett volna.

Del Col: Assassins Creed Origins - Mint képregény: 55% a történelem alakjai és eseményei közé beilleszkedik, de nincs csavar.

Szubjektíven: 50% grafika korrekt, de a történet nem lep meg. A szereplők sem kedvelhetők.