Kalandos, túlélésért küzdő, menekülő.

Reynevan nemesi család sarja, művelt fiatalember, aki többek között a prágai egyetemen is csiszolta a tudását. Balszerencséjére felfigyel rá egy férjes asszony is, aki el is csábítja – ám a férje családja rajtakapja őket, és bíróság elé vinné az ügyet. A fiúnak két szerencséje van: feljebb nem akarnak botrányt, és jó a családfája. Miközben a nő elmenekül a bosszúszomjas család elől, Reynevan a kiszabadításán töri a fejét, és a bátyjához menne. Későn érkezik: a testvére már halott, és nem tudja, ki gyilkolta meg. Bosszút fogad, ha előbb rá is kell jönnie, ki ellen. Miközben éri szerelmi csalódás, igaz érzelmekre is lel, és egyre jobban belekeveredik egy Európa sorsát meghatározó háborúba: a husziták hite háborút robbant ki.

Olvastam, és nem értettem. Történelmi fantasy? A történelem rendben, középkor és Európa, vallási háborúk - de hol a fantasy elem? A mágiát és a varázslást emlegetik ugyan, de nem mondhatnám, hogy sűrűn demonstrálják is. Az a boszorkányos jelenet is... Nem biztos, hogy tényleg repültek - simán beleférne az is, hogy csak bedrogozott állapotban hallucináltak.

Nem is tudom eldönteni, hogy tetszett-e nekem ez a regény. Túl gyakran eszembe jutott róla Bernard Cornwell sorozata a 100 éves háborúról, és az a történet jobban tetszett. Még nem látni át, mi ennek a történetnek a lényege. Reynevan sodródik az eseményekkel, és nem tudom, hogy a túlélésen túl mi a nagyobb célja neki is, a történetnek is.

A történelem ott zajlik köröttük, kiemelten a csehek és a huszita háborúk eseményei adják a hátteret. De egyelőre csak a hátteret, mert hősünket nem az mozgatja, hogy a történelmi eseményekből kivegye a részét. Menekülnie kell, mert rajtakapták egy házas nővel. Menekülnie kell, mert valaki megölte a bátyját, aki megvédhette volna őt is - bosszút is kellene állni a testvérért. Menekülnie kell, mert az egykori kedvese már egy fontos ember szeretője, és nagyon nem jó a nőnek, ha az új pasit emlékeztetik, hogy a nő már mással is csalta a férjét rajta kívül. Valami tehát mindig történik vele, kalandokba keveredik. Mozgalmas a könyv, egyáltalán nem unalmas, csak annyira vártam végig, hogy találja meg a célját! Legyen egy ügy, vagy egy bosszúja - valami, ami az egész történetet összefogja, nem csak egyik kalandból esik át egy másikba.

Azt sem tudom mondani, hogy Reynevan megkedveltette volna magát velem. Bár leírva le van, hogy okos és talpraesett fiatalember, a cselekedetei nem éppen ezt igazolják. A nőkkel kifejezetten gyerekes, és azt már szinte szánalmasnak találtam, ahogy mindenkinek leesik, hogy az egykori kedvese messze nem szerelemből volt vele, és már kínos neki a felbukkanó Reynevan. Nyomorult azt hiszi, együtt szöknek és happy end, a nő meg közben lecserélte és feledné is, hogy valaha volt köztük valami. Jó, nem teljesen elveszett, egy-egy problémát megold, és túl is éli a kalandokat, de se nem lovag, se nem rosszfiú, olyan kiforratlan még.

Sapkowski egy-egy jelenetet és helyszínt jól elkap, és hangulatos, emlékezetes képeket alkot. A boszorkányok ünnepe, a címbeli bolondok tornya - lehet, hogy nálam jobban működött volna a kötet novellák fűzéreket, mint regényként. Nem győzöm ismételni, egyelőre nekem nagyon hiányzik valami központi cél, ami felé haladnak az események és a főszereplő.

Valahogy a stílusa se fogott meg. Nem mesélős, inkább tömény. Nem egyszer éreztem úgy, hogy a történelmi hangulatot a beszéd is minimálisan próbálja visszaadni, és ettől fura.

Egyelőre csalódás ez a történet - a történelemről alig tanított újat, a fantasy csak mutatóban van benne, és Reynevan nem lopta be magát a szívembe.

Sapkowski: Narrenturm: Bolondok Tornya – Mint történelmi fantasy: 55% vannak hatásos képei, kalandos, de nem emlékezetes történet.

Szubjektíven: 45% nem szerettem a főszereplőt, és nagyon nem értem, mi az egész veleje.