Városi életet közvetítő, társadalmi igazságtalanságok ellen szót emelő, újságírós.

Spider Jerusalem egy legenda lett. Az újságíró, aki nekiment az Államok elnökének, aki kimondta az igazat. Meg is undorodott mindenkitől és felköltözött egy hegyre, ahol elüldözhetett mindenkit a közeléből. A gond csak az, hogy még két könyvre szerződése van, az előleget rég elköltötte, és nem írt semmit. Spider csak a Városban tud írni, amit gyűlöl a korrupció és a bűn miatt. A határidő a nyakán, így rendbe teszi magát, kér egy újságírói állást és alámerül a Város poklában. Tudósít a félig ufóvá módosított emberek lázadásáról, akik ki akarnak szakadni az emberek közül. Megbirkózik a gyilkosokkal, akik a volt neje miatt vették üldözőbe. Asszisztenseket kerget az őrületbe, és az újabb választások közeledtével megint ott áll, szemben a Fenevaddal.

Elég nagy a felhajtás a kötet körül, kíváncsi lettem, miért. Még vívódom is, milyen viszonyom legyen Spiderrel és az ügyeivel.

Ez egy gyűjteményes kötet, és ezt érezni is. Megvannak a blokkok, amelyekben egy-egy cselekményszálat bontanak ki. Általában Spider Jerusalem rákattan egy témára, és annak a mélyére ás. Van, amikor csak közvetít: mint a lázadáskor a tetőről, máskor elég komolyan beleavatkozik az eseményekbe. (A politikai szálban.)

Sokféle eseményt kapunk, így a változatosságra nem lehet panaszkodni. Kettő, ami jobban megragadt bennem a többinél. Az egyik az embereké, akik űrlény DNS-sel módosították magukat. Az felvetett egy érdekes kérdést: ők maguk is el akartak különülni, és agresszorok lettek, így nem teljesen ártatlanok a létrejövő erőszakban. Ugyanakkor miért akartak különválni, mi minden eredője? Hogy a társadalom olyan rétegeiből jöttek, vagy olyan megtévesztettek, akikkel különben sem foglalkozott senki. Hagyták őket veszni, vegetálni. Így a társadalom is produkálja, hogy ilyenek lettek. Hatásos is, ahogy Spider megírja a cikket és világosan, durván az olvasók képébe vágja az igazságát.
A másik, a választások és a Fenevad. A különféle választási stiklik, az emberek megvezetése felső fokon. Spider elkötelezi magát, hogy a Fenevad ellen lép fel, de újfent be fog bizonyosodni, hogy mindenki romlott, ahogy az egész rendszer is. Az valahol fájdalmas, amikor felteszi a kérdést, hogy mi értelme megdönteni egy pocsék rendszert, ha az új élére ugyanolyan szemetet állítunk, csak más a neve?

Komor igazságokat mond ki a kötet, és nagyon aktuális tud lenni ma is. A szegregáció, ahogy az emberek egymással bánnak, a politika, a kapcsolatok kiüresedése. Elvileg a jövőben játszódik, de sok szegmense lehetne mai is.

Van humora, bár egy sötétebb fajta. Spider maga is nehéz alak, hangulatember, mocskos szájú, képes brutális tettekre, de valahol még szív is dobog benne. Csak a macskáját nézve: elfajzott módon humor, ahogy a macska kinéz, amilyen a viselkedése. Ugyanakkor van abban valami mélyebb is, hogy Spider megmenti és befogadja, és a macska egyes személyiségjegyei visszatükrözik a gazdájáét.

Durva a nyelvezete, és a grafikájára is rámondanám, hogy nyersnek hat. De a tartalomhoz mindkettő nagyon illik. Így erre sincs panasz.

A cyberpunk megint divat, és ha ma már ez nem is annyira jövőbeli, érezni, miért kultikus.

Folytatása van még, úgyhogy lesz még időm merengeni, hogy Spider hős vagy antihős. Az biztos, hogy karakteres. Folyt.köv.

Ellis: Transmetropolitan - Mint képregény: 85% ma is tartalmas, eredeti a megjelenése. Cselekmény + külcsín passzol.

Szubjektíven: 70% egyes részei az ízlésemnek durvák, a rajzai se éppen szépek, de hatásos.