Mese átiratos, szellemes, fenyegetett, sötét.

A boszorkányt a király menyasszonya keresi fel és segítséget kér: gyermeket vár, és nem a király az apa. Az alkut azonban nem teljesíti be a hercegnő, így évekkel később a boszorkány lányának kell szembenéznie a következményekkel. (Ajka fehér, mint a hó) Véletlenül fedezték fel: a jegenyésdi temetőben képesek beszélni az eltemetettek szellemével. Vigaszt és szeretet hoznak, míg a báró fiába nem lesz szerelmes egy leány árnya. (A jegenyésdi beszélő halottak) A falusi lánynak hozzá kellett mennie a kondásfiúhoz, az apja nem hagyott választási lehetőséget. Se szerelem, se remény – a lány egy gyermeket szeretne, hogy legalább valakit szerethessen az új életében. Ám nem esik teherbe, és egy vén banya ősi szertartásához fordulnak, nem sejtve, mi lesz az ára. (Az embergólya)

Bár furcsa, de képes vagyok egy horrorokat tartalmazó novellás kötet kapcsán kiírni, hogy az a legnagyobb gondom, hogy mennyire lenyomta a hangulatom a kötet. Nem egyszerűen ijesztő dolgok vannak benne, de sok nyomorult szereplő, balul véget ért sztori is. Az sem könnyed, ami a sorok között tanulságként benne van.

Moskát Anita története elsőre egy brutális módszerről szól, hogyan lehet tanulni az egyetemen. De mellette simán benne van, hogy mi értelme az egésznek? Az egyik főszereplő inkább mások helyett vizsgázik, halasztja a saját féléveit, pedig simán diplomázhatna. De tart attól, mi lenne utána. Mire lenne egyáltalán jó a diploma? Az is olyan baljós, ahogy a lány biztatni próbálja, hogy minden rendben lesz, és mindketten érzik a szavak hazugságát. Annyira rárímel arra, hogy mekkora létbizonytalansággal néznek szembe a fiatalok.

Az embergólya – nagyon könnyen bele tudom látni, hogy a történeten túl az van benne, hogy az anyasággal az ember már nem önmagáé. Mindig van valaki, akin segíteni kell, aki fontosabb magánál. Ami azért teher is, hasson ez bármennyire durván. A szülő már nem teheti, amit akar, mert a gyerekre kell gondolnia.

Gondosan szerkesztett kötetről van szó, és sokféle történetet kaptunk benne. Mese átirattól kezdve gótikusabb színezetű horroron át kortárs, mindennapi rémség is bőven akad benne. Szerettem is, hogy sose tudhattam előre, egy történetben mi vár rám. Mit takarhat a Nemlélegzők? Milyen ijesztő dolog lehet a Porszemekben?

Ahogy a végére értem, azt is tudtam, hogy nekem is bejönnek a weirdnovellák. Ezekben van valami furcsa, groteszk vonás és lény, a fantasy is táplálja őket. De mivel a fantasy is olyan zsáner, amit szeretek, nem is lep meg, hogy megragadtak ezek a sötét mesék, legyen az falusi rémtörténet szellemmel vagy a „gólya hozza a gyereket” mítosz kiforgatásával, vagy Hófehérke másképpen. (Mert nem tud azokról a hófehér ajkakról nem eszembe jutni a vérvörös ajkak, hófehér bőr – Hófehérke leírása.)

Tetszett benne az is, hogy a szerzőket is gondosan szűrték. Itt mindenki professzionális író. (Ugyan tudom szeretni, amikor kezdők is kapnak ehetőséget, de nem feltétlenül egy best of kötetben.) Több olyan szerző története volt benne, akiktől már olvastam és szerettem a történeteik: Moskát Anita, Gaura Ágnes vagy éppen Kleinheincz Csilla. De írtam fel magamnak új neveket és címeket is, amik érdekelnének. Kifejezetten hasznosnak találtam a novellák előtt a kis ismertetőket a szerzőkről.

Azért megjegyzem, minden novella nem tetszett. Van, ami különös, de attól még szép és sodort, pl. Kleinheincz Csilla novellája. Más viszont nem az én világom. De egy novellás kötetben az lenne fura, ha minden tetszett volna.

Zárásul meg annyit, hogy sokkal tartalmasabb és jobb ez a kötet, mint amit a borító sejtet. Mert az a kép… maradjunk annyiban, nagyon nem tetszett a borító.

Légszomj – Mint horror: 85% sokféle történet, több fantasy elem is megjelenik, miközben szórakoztatás mellett tartama is van.

Szubjektíven: 90% szerettem a változatosságát, a sokféle történetet és hogy tud a mára is rímelni, horror történetekben.