Fülszöveg: 

Sandro ​Veronesi új regényének főszereplője Marco Carrera, a kolibri. Az élete teli van kétségekkel, végzetes véletlenekkel, kegyetlen veszteségekkel és örök szerelmekkel. De ő sosem zuhan a mélybe: szüntelen, állhatatos szárnycsapásokkal próbál helyben maradni, és amikor ez nem lehetséges, megállítani a zuhanást – mert túlélni nem azt jelenti, hogy kevésbé élni. Körülötte Veronesi felejthetetlen karaktereket épít, amelyek tökéletes regénystruktúrát alkotnak. Egy egész kis világ az idő tengerében, a hetvenes évek elejétől a komor közeljövőig, amikor feltűnik Marco Carrera kitartásának gyümölcse: egy kislány, akit, Miraijinnek hívnak, és ő lesz az Új Ember. Nagyhatású regény az élet megrázó erejéről, elvarázsol és megindít.

Szerintem: 

Sandro Veronesi díjnyertes regénye A kolibri. Nem egy könnyed és szórakoztató történet, inkább gondolkoztató és komor is. Nem esett jól, de valahogy a történetben voltam, amíg olvastam.

Kellemes a kettőssége, ahogy mélyen lelki és azért a cselekményt is adagolja. Marco élete tele van nagy tragédiákkal, amelyekből aztán ki kell lábalnia. Kicsit megvolt a katasztrófaturizmus élmény is: mit tud még Veronesi kitalálni hősének? Némelyik szappanoperának is tűnik – mint a feleség, aki a megölését tervezi, vagy a lánya halála után az unoka felnevelése –, de a történetben hihető és nem a Dynasty egy újabb epizódja. Talán azért is, mert annyira belülről van megfogva, hogy Marco mindezt miképpen éli meg és dolgozza fel.

Modern a forma és a nyelvezet is. Néha egy-egy mondatot csak néztem, olvastam, és próbáltam felfogni, miért akar a fordító/szerző ennyire elidegeníteni. Vannak benne levelek, és az egyik pl. olyan, mint egy hatalmas monológ, egy óriásivá duzzasztott mondat. Ezeket soha nem szerettem, most is kizökkentettek.
Az időszerkezet sem lineáris. A családapától megyünk előre, miközben egy-egy fejezetre megyünk vissza a múltba. Előbb megismerjük a feleség gyilkos terveit, mint a kapcsolatuk kezdetét, többek között. Érthető így is, nem hiányzott a lineáris elbeszélés, egyéb formai dolgok inkább tudtak zavarni.

A szereplői gyarlók, de jellemek. Az emberi hibák tükrei, nem is nevezhetők hősnek. Sokan valamiféle betegséggel is küzdenek, és téma a pszichoanalízis, a terápia, amire többen is járnak. Beteg kor beteg embereket szül? Miközben olyan modern témái vannak, mint a családban a szerepek változása – a kislányukkal pl. Marco marad otthon és lesz az 'anya' a családban – az egészet áthatotta számomra, hogy valami nagyon elcsúszott és nem stimmel. Mintha a szereplők betegségén túl más is elromlott volna.
Nem tudnám azt mondani, hogy lett kedvencem. Hajlamos vagyok inkább azt észrevenni, ami irritál egy-egy alakban, és itt bőven találtam ilyesmit. Marco lánya és a felesége is azon a listán vannak, akik komolyan zavartak, de a levelezőtársnője is tudott zavarni.

Most nagyon nincs kedvem tanulságokat kihámozni belőle. Marco alakját kellene megfejteni, hogy miért is kolibri ő, és a szerző magyarázza is többször a szövegben, de nem tetszett a metafora. Pláne, ha általánosítani akarom. Mert akkor olyasmiken kellene merengenem, hogy az ember mennyire képes belesüppedni a megszokásba és elvakultnak lenni, akár boldogtalannak is, mert az egyszerűbb, mint változtatni és esetleg megpróbálni valami mást.