Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Strukul: Casanova

2022. augusztus 08. - BBerni86

casanova.jpgFülszöveg

„Sokszor fizettem dupla árat azért, amit barátságnak hittem.”
Szerelemért viszont csak egyszer fizetett – de az akkor nagyon sokba került. Nem csak neki.
Giacomo Casanova elfogad egy kihívást: ha elcsábítja egy velencei nemesember leányát, azzal egyúttal egy osztrák grófnő kegyét is elnyeri. A lány nagyon szép, a grófnő nagyon buja. A lánynak vőlegénye van, de az már csak ráadás, mint ahogy ráadás a grófnő érzéki társalkodónője is.
Hogy ez nem is szerelmi játszma, arra akkor ébred rá Casanova, amikor már nincs visszaút.

Szerintem

Van pár Matteo Strukul-kötet a várólistámon, de a Casanova alapján még

nem tudom, mennyire akarjam őket elolvasni. Nem mondanám magam csalódottnak, határozottan megvannak a kötet jó tulajdonságai, csak… valahogy a varázslat, az a plusz, az nem volt benne.

Nézzük először a történetet! Adott a Velencébe hazatérő szépfiú, Giacomo Casanova. Szinte azonnal rátalál az osztrák szépasszony, Margarethe. Egy fogadást ajánl: ha Casanova el tudja csábítani a szűz Francescát és megrontásának bizonyítékát elviszi neki, ráadásként őt is megkapja. Casanova hódítani kezd, meg kikezd Gretchennel, Margarethe társalkodójával – nem is sejtve, milyen játszma folyik a háttérben.
Ha kicserélek pár nevet, mintha a Veszedelmes viszonyokat kivonatolnám. A politikai játszmával több ez a sztori, de az hősünknek az a vonatkozás elég későn esik le – már a börtönben. Nem éreztem úgy, hogy túl eredeti lenne, amit olvasok.

A regénynek azonban megvannak az igazság darabkái. Pl. Casanova börtönbüntetése és a szökése. Vagyis, használ életrajzi elemeket, megidézi a kort és az európai politika lépéseit is magyarázza egy-egy ponton, csak közben egy szerelmi történetet is elmesél. Ez pozitív lenne, ha az a bizonyos szerelmi szál nem lenne annyira Veszedelmes viszonyok szagú – még ha a történet vége más is. Különben sorozatnyitány is lehetne, mint Casanova, Velence titkos ügynökének első küldetése. A végén még utalás is van, mit kell kinyomoznia legközelebb Velence érdekében.

Történelmi regényként tehát ott van Európa nagyhatalmi játszmája, a korszak Velencéje nagy szeretettel és csodálattal megidézve, és Casanova életének bizonyos eseményei. Ezért lehet valóban történelmi is, nem csak történelmi romantikus, amelyben nem számít a korszak, legfeljebb díszletként.

De, ha már romantikus. Az ilyen könyvekkel mindig bajban vagyok, mert a 'szerelem' nekem nem hiteles. El nem tudom képzelni, Casanova barátunk mitől lenne itt szerelmes. Ok, Francesca szép. De minden nő az, aki hősünk után veti magát. Margarethe és Gretchen is gyönyörű nőknek vannak megírva, Strukul részletezi is, hogy milyen jellegű a szépségük, izgatóak, stb. Azt sem mondhatom, hogy Casanova hűséges hősszerelmes lenne. Pl. Gretchennel több a ruhátlan jelenete, mint amikor fel vannak öltözve. Még az is részletezve van, hogy a kor erkölcséhez képest Gretchen milyen perverziót élvez – van némi BDSM-vonal. Francesca esetében is, ő az elcsábított lány. Casanova elkápráztatja, hogy ezt szerelemnek lehet-e nevezni… Bár az is igaz, hogy a lány sokkal többet fizet a kapcsolatukért, és láthatóan abba kapaszkodik a zárda lánykínzó viszonyai között is.

Kissé gondban vagyok a szereplőkkel is. Az elvileg pozitív szereplők számomra üresek. Casanova jó párbajozó, kreatív, de különben olyan üres. Nem értem, mi mozgatja. Jól akar szórakozni? Élvezi az életét? Csak a történet végén kap célt, amikor felkérik, hogy mentse meg Velencét, és szerezze meg Margarethe vallomását, hogy mit konspirált a dózse leváltására és Velence Mária Teréziának átjátszására.
Francescáról meg annyi derül ki, hogy kivételesen szép, naiv és szereti a zenét. Nem is tud több lenni, mint a történet igazi vesztese. Ha valaki sokat veszít és lényegesen romlik az élete a történet elejéhez képest, az Francesca. Bár… Gretchent megölik, lehet, mégiscsak övé a legnagyobb vesztes cím, bár ő legalább azzal a tudattal hal meg, feláldozza magát és jót cselekszik. Francesca viszont hosszas szenvedésre lesz ítélve.
Sokkal jobban élnek a konspirátorok a lapokon a maguk sötét céljaival és nagyravágyásukkal. Margarethe az egyik legerősebb jellem a történetben, és ha nem lenne benne az a bosszú, rosszindulat, akár a történet hőse is lehetne.

Ki kell még emelni, hogy Strukul mennyire szereti a leírásokat. Sok-sok jelenetben festi Velencét, és a lehető legragyogóbb portrét adná róla. Casanova Velencéje valósággal tündérvárossá növi ki magát.

Vagyis, egyes dolgokat szerettem benne, mások hiányérzetet keltettek bennem. Nme tudnám azt írni, hogy szerettem. Igaz, azt sem, hogy nem.

Idézet

Mert a testi öröm röpke és múlékony, míg a hatalom érzése sokkal tartósabb és kielégítőbb.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3417887077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása