Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Brown: A Magnólia Fogadó

2022. november 11. - BBerni86

magnolia.jpgFülszöveg

Két ​sebzett szívnek van-e második esélye az igaz szerelemre?

Amikor Jolene Broussard megörökli a Magnólia Fogadót, ezt a kelet-texasi fenyvesekben megbújó viktoriánus épületet, egy álom válik valóra a számára. Jolene, aki állandó bűntudatban él, amiért nem tudta megmenteni önpusztító anyját, tudja, hogy a nagynénje és nagybátyja vendégháza új életet és szerető otthont kínálhat neki. Csak egy bökkenő akad: a makacs és rosszkedvű ács, Tucker Malone, aki felerészben a Magnólia Fogadó tulajdonosa, és aki poros cowboycsizmájával egyenesen Jolene álmainak a kellős közepébe tapos.

A felesége halála óta Tucker a saját bűntudata és démonai miatt ugyanolyan zárkózott, mint Jolene. A legkevésbé sem számít arra, hogy új üzleti partnere olyan érzést éleszt benne, amiről azt hitte, örökre elveszett. A bizalmatlan Jolene pedig talán egy rokon lelket talált – valakit, akinek segíthet, és akire támaszkodhat.

A Magnólia Fogadó felújítása a saját sebeik begyógyításához is az első lépés lehet. Képesek lesznek elengedni a múltat, és egymásban bízva nekivágni a jövőnek?

Szerintem

Az Eperszív Étkezde nagyon szívmelengető, kedves történet volt, és tartottam tőle, hogy vagy

azt ismételi a szerző, vagy nem tudja ugyanazt a szintet tartani. De kellemesen meglepett: ez is egy helyes történet, és nem a másik koppintása.

A történet alapját az adja, hogy Jolene megörököli a nagynénje fogadójának a felét. A másik örökös eladja a maga részét, és így a lánynak együtt kell dolgoznia a felesége halála óta magához nem térő Tuckerrel, aki rendőrként kezdte, most ihletett ács. Mellettük meg ott vannak a kisváros lakói, öreg barátnők, akik nagyon szeretnék a fiatalok életét rendes kerékvágásba terelni, és játszanák Cupidót is, hogy Jolene és Tucker ne csak a panziót nyissák újra, de a szívüket is egymásnak.

Hangulatos lett, ahogy ez a két sérült ember végigdolgozza a telet, egyre szépül a panzió, miközben beszélgetni és gyógyulni kezdenek. Én szeretem, amikor egy regényben a szerelem több annál, hogy mennyire vonzódnak egymáshoz és milyen jó a szex. Jolene és Tucker barátoknak indulnak, és amikor felismerik, hogy a szikra is megvan, sokáig küzdenek is ellene. Sokkal jobban szeretem az ilyen párosokat, mint akiket csak a lepedő köt össze.

Ha kötözködni akarok, akkor azért megjegyzem, hogy túl is van tolva a nyomoruk, amin túl kell lépniük. Jolene egy részeges anya emlékét cipeli, míg Tucker egy balesetben elvesztette a szeretett nőt és nélküle nem látja az élet értelmét. Mindketten jó mélyen bele vannak süllyedve a fájdalmukba és az előítéletükbe, és vagy ez ismétlődik bennük érzelmileg, vagy túl könnyen lépnek el tőle nagyon messze. Ilyen gyors lánykérést és családalapítást… megvolt a nyálregények gyorsasága.

A vénlányokkal kapcsolatos érzelmeim meg kettősek. Aranyos, ahogy segíteni akarnak és nagyon jó barátnők. De egy ponton már sok is belőlük. Mindenbe beleszólnak, ármánykodnak, és nálam már inkább az irritáló kategóriába estek, mint az aranyosba.
A texasi hangulat különben szintén megvan. A nevek nagyon hozzák – a Jolene is, de az, hogy a nénikéje Sugar becenevét használja mindenki… Jól leképezi, milyenek ezek a déliek: édesek, kedvesek, túlzottan is. Még Tucker is a fájdalma alatt nagyon ilyen, elég csak megnézni, hogy bánik a cicájával. Jolene se különb – az utolsó szelet pizzát, miközben Jolene még éhes, simán odaadja és felszeli a macskának.

Nem meglepetésekre épül, jól érezhető végig, hogy hova tartunk és mi lesz a regény vége. Helyenként szájba is rágja, és ahogy már említettem, megvannak az ismétlődő pontok is. Azt meg nem hiszem el, hogy Tucker 2 év után ilyen könnyen lerakja az alkoholt, de legyen. Ez egy kedves felnőttmese, amelyben a szerelem, kitartás, barátság az érték.

Tele van jó emberekkel és olyan konfliktusokkal, amelyek inkább belsők. Az egyetlen karakter, aki negatív színezetet kap, még tőle is azzal a reménnyel búcsúznak, hogy ráébred majd arra, mi az élet igazi értelme és jobb ember lesz majd egyszer belőle.

Vagyis: mosolyogni, reménykedni, hitre lelni az emberekben ez egy jó regény.

Idézet:

A határ a csillagos ég, úgyhogy minek ragadnánk bele a sárba?

A szív nem ismer kort, fajt, felekezetet vagy színt. Csak boldogságot vagy fájdalmat ismer. És amikor a partnerednek fájdalma van, a te kötelességed, hogy segíts neki. Emellett, azt hiszem, egy kis szigorú szeretet nem árt.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5017951896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása