Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Miller: A démonok hídja

2022. december 31. - BBerni86

Fülszövega_demonok_hidja.jpg

Alaposan megzavarja az amúgy csendes környék nyugalmát, amikor egy repülőgép hegynek ütközik. A kivizsgálók számára már az első éjszakán kiderül, nincsenek egyedül ebben az elzárt és behavazott világban. A démonok sorra szedik áldozataikat, a kutatás vezetőjét egyetlen éjszaka kétszer is megpróbálják megölni. A rendőrfőnök takaros listát vezet a titokzatos halálesetekről és eltűnésekről.
A megoldás kétségkívül egy függőhíd túloldalán van, így csak át kell jutniuk oda, hogy megismerjék.
A terv egyetlen szépséghibája, hogy azok közül, akik eddig átkeltek rajta, még senki nem tért vissza.

Szerintem

Ilyet is rég olvastam. Ez a

régi stílusú, hagyományos ponyva, amin szinte végig nevetgéltem. Ok, elvileg krimi, meg van nyomozás és halálok, de amik ebben vannak… Néha csak forgattam a szemem, hogy ilyen nincs. De ebben a kötetben van…

A cselekmény lineáris és könnyen követhető: egy lezuhant gép katasztrófáját megérteni kivizsgálók érkeznek egy eldugott hegyre. De itt állítólag démonok tanyáznak, köztük is hullani kezdenek az emberek… A kiemelt szereplő, egyben az elbeszélő Miller, a legokosabb vizsgálóbiztos. Mindenre ő jön rá, és hagyományos ponyvahősként felszedi a nőt, elkapja a rosszat és minden happy.

Kriminek nem ér sokat. Miller a semmiből rájön mindenre és gyorsan le is van zavarva az egész történet. Paródiának vagy valami hasonlónak – ponyvának – sokkal jobban élveztem. Az a szerencsétlen helyi rendőr, Oscar… De különben is tele van nem százas alakokkal, akik ha nem is akciódússá vagy izgalmassá teszik az eseményeket, megnevetettetek.

A stílusa nálam az a kategória, ami rossz, de közben meg olyan kegyetlen képeket rak egymásra, hogy humoros is. Képtelen, furcsa és így egyedi hasonlatokkal szórja tele az egész regényt. Nem Fable szintjén nyelvújít, de bőven van olyan kép benne, amit itt láttam először. Az egyik felem irritálta, a másik nagyokat vigyorgott rajta.

A szereplők éppen csak felvázoltak. Millert, aki pedig a főszereplő, még csak jellemezni se nagyon tudnám. Azt láttuk, hogy a semmiből hogyan összerakott két gyilkossági és bűnesetet indítékokkal együtt – vagyis, okos és jó a szakmájában. Rebeccát is nagyon könnyen felszedi, vagyis vonzó férfi is. És ennyi. Se a múltja, se a jelleme, se semmi más nem derül ki róla.
A többiek is csak a jelenben mozognak, és csak az emelkedik ki, aki humoros karakterré van írva. Oscar a legjobb példa – az alkalmatlan, de fontoskodó rendőr mintapéldánya. A gonosz is egysíkú, és pofon egyszerű a motivációja. Még az elcsépelt módszer is megvan, hogy amikor nyeregben érzi magát, nagymonológot tart arról, mit és miért csinált.

Hangulat úgy-ahogy van benne, misztikum már kevésbé. Mondjuk, nehéz lenne megijedni, vagy merengeni azon, hogy a regény világában létezik-e a természetfeletti, amikor rögtön a démonos jelenés után már azon poénkodnak, hogy megölik-e a démonok, akiknek nem tetszik a zenéjük. De tele van ilyenekkel – nincs súlya a haláloknak sem. Szinte fel se veszik, csak gépiesen folytatja mindenki tovább a munkát.

Azt is érezni belőle, hogy ez egy sorozat tipikus része. A gép lezuhan, a vizsgálók megérkeznek, valami rejtélybe botlanak, és a végére mindent megoldanak és minden gonoszt lelepleznek. Kicsit Scooby-Doo feeling. (Tévésorozatban kifejezetten jól el tudnám képzelni, ha egy idő után el is unnám az azonos séma miatt.)

Összességében kellemes élmény volt a humora és a képtelen szituációi, párbeszédei miatt, de krimiként nem sokra tartom.

Idézet

– Megnyugtatta az eredmény?
– Oscart? Mint depressziós vadkacsát a napsütés. Egy pszichiátriai kezelés se használt volna többet, bár meg kell hagyni, Mr. Knox amúgy sem az idegeskedő típus. A főnökei jelképesen még meg is simogatták a buksiját, amiért lényegében nincs bűnözés a térségben. Csak azok a fránya balesetek rondítanak bele a képbe. De Oscar gyorsan felvette a kesztyűt, a múltkor szórólapokat osztogatott, és helyes kis plakátokat szögelt a kerítésoszlopokra, amelyeken az előadásait hirdeti. A rendőrség épületében tájékoztatókat tart a fagy veszélyeiről az emberi szervezetre és miként előzzük meg, hogy sziklamászás közben a mélybe zuhanjunk témákban. Vagy valami ilyesmi, már nem emlékszem pontosan.
– Volt valaki ezeken?
– Ki tudja? Arra sem emlékszem, mikor tartotta az előadásait, mert a hozzánk bedobott szórólap megsérült…
– Elszakadt?
– Ööööö… Véletlenül azzal gyújtottam be a kandallóba.
– Értem.
– El is szégyelltem magam, úgyhogy megpróbáltam utánajárni. Csakhogy az oszlopokra kitett plakátokat is baleset érte.
– Azokat is eltüzelte valaki?
– Dehogy! A hegyi kecskék legelték le őket.

Sosem láttam még elhagyott és kifosztott orvosi rendelőt, pedig ezt annyira elhagyták, hogy jobban nem is lehetett. Frankenstein is csak végszükség esetén bérelte volna ki.

– Fogjunk össze és nyírjuk ki a démonokat!
– Ez minden?
– Ez. Nem szoktam bonyolult terveket szőni.

Hú! Nem elég nekünk ez a Zantu meg az őslakos démonok, még egy fagyasztott hal tolvaj is beleköp a levesünkbe!

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3217983524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása