Fülszöveg: 

Egy iszlám szélsőséges osztag bejut a Vatikánba, ahol az egyházat kompromittáló dokumentumok, majd maga a pápa is eltűnik. Kétségbeesett versenyfutás kezdődik az idővel, az események pedig még inkább felgyorsulnak, amikor az internetre felkerül a terroristák videója: az egész világ láthatja az elrabolt pápát, és hallhatja a megdöbbentő bejelentést, hogy aznap éjfélkor élő közvetítésben kivégzik.
A pápa elrablása az egész világot megrázza, s beteljesedni látszik Malakiás jóslata: elszabadul a káosz.
Tomás Noronha épp Szent Péter sírját keresi a nevét viselő bazilika alatt, amikor különleges megbízást kap magától a pápától, s ezzel máris a nyomozás kellős közepén találja magát. Vajon sikerül időben rájönnie, hol tartózkodik a pápa, s kideríteni, hogy ki az a rejtélyes Omissis, aki a szálakat a háttérből mozgatja?

Szerintem: 

Dos Santos nem simán

krimiket ír. A regényei, a Noronha-sorozat mindenképpen félig-meddig ismeretterjesztő is. Most is arról tudok beszámolni, hogy rengeteg mindent megtudtam a vatikáni bankról, a nagy botrányról, a modern pápákról. Ehhez van egy krimis keret is, de ez merőben más, mint egy Dan Brown-kötet.

A történet alig egyetlen nap alatt játszódik. Tomas megint jókor van jó helyen – vagy rosszkor rossz helyen, nézőpont kérdése. A pápa felkéri egy nyomozásra, miközben Tomas Szent Péter csontjait kutatja a Vatikán katakombáiban. Ám a kiderülő titkok közepette a pápát elrabolják, és Tomas rájön, hogy a pápa próbált üzenni az egyetlen üzenetében.
Csak éppen a történet és benne a nyomozás nem tipikus. Nem mozognak, nem embereket üldöznek és kérdezgetnek, hanem Tomas és a segítője, egy bankárnő megosztják egymással a tudásukat. Az egyik a történelmet magyarázza, a másik a gazdasági ügyeket. A végére ugyan Tomas megfejt egy üzentet és beveti magát a tényleges cselekvésbe, de ez a kötetnek csak a legvége.

Ettől nehezebb is olvasni. Mert a cselekmény nem visz előre. Ha nem érdekel a téma, ha túl sok a közgazdaságtan, a könyv elveszít. Sok az információ, és nem egyszer éreztem azt, hogy dos Santos meg akar döbbenteni. Nem egyszer előfordul, hogy a szereplők ledöbbennek attól, amit megosztanak velük. Főleg a vatikáni bank működéséről, de a különféle jóslatok megfeleltetése is ilyen. Nálam túl direkt ez a megoldás, és ellentétes hatást váltott ki. Inkább bosszantani kezdett, hogy mekkorákat tudnak hüledezni rövid idő alatt többször is.
Különben nagyon elgondolkoztató. Rámutat nem egy problémára, és a sorok között ott van a kérdésfeltevés. A cél szentesíti az eszközt? De visszhangzani tudott az is bennem, hogy mennyire működőképes az napjainkban, hogy a főpapok luxusban, modern hercegekként élnek.

Magamon azt is észrevettem, hogy segít, ha valamihez van saját kötődésem. Értelmezik a fatimai jóslatokat, és ez azért tudott lekötni, mert jártam már Fatimában, elmondták a gyerekek történetét, és ott nem értettem, ez miért volt akkora esemény. Most már kezdem érteni. Az meg külön érdekes volt számomra, hogy abban a hatalmas templomban II. János Pál elhelyezte azt a bizonyos golyót. Azt nem is mondták nekünk, pedig egy jó történet. Máshogy néztem volna a Szűz Mária szoborra, ha tudom ott.

Szereplőkről és fejlődésről itt nem érdemes beszélni. Tomas mindenre rájön, Ferenc szimpatikus és pozitív céljai vannak. Érezhető, hogy mennyire amellett áll a könyv, hogy a katolikus egyháznak reformok kellenek, és mennyire jó, hogy ezeket Ferenc elkezdi meglépni. De, mint személyek, nem nagyon tudunk meg róluk semmit. Igazából az a lényeg, hogy a maffia és a politikai célok hogyan kötődnek az egyházhoz és a sok összefonódás, nem a személyek története.

Azt nem tudom, hogy a szerzőnek vagy a fordítónak köszönhetjük, hogy ez az érthető dos Santos-kötetek között van. Vagy, csak a történelem, gazdaság és jóslatok megfoghatóbbak, mint amikor fizikát ismertet? Mert mély, tudományosan megfogott és nagyon magyarázó szöveg, de lehet követni és nem kellett visszaolvasni, hogy megértsek mindent. A szerzőtől már olvastam olyat, hogy csak próbáltam feldolgozni, megérteni, mit is írt. Itt tudtam haladni.

Megvannak az értékei, de nem egy olvasóbarát regény. Nem szenvedtem vele, helyenként kifejezetten érdekes is volt, de nem is olyan könyv, amit szeret az ember.