Fülszöveg: 

Norvégia, ​993. Az ifjú Thorstein tehetetlenül nézi végig, ahogy egy rájuk támadó rablóbanda brutálisan meggyilkolja az apját. Őt rabszolgaként elhurcolják, társaival együtt hónapokig a kegyetlen haramiák szeszélyeinek van kitéve. Egy nap túladnak rajta, új gazdája rabságából felszabadulva egy csendes halászfaluban lel otthonra. Békés élete nem tart sokáig, megismerkedik Hallvarddal, a jomsvikinggel. A harcosok közt is félve tisztelt elitkatonák hírneve nem alaptalan. A fájdalmat nem ismerő, jól képzett zsoldossereg csatában még sosem maradt alul, erejük, bajtársiasságuk és csillapíthatatlan harci szenvedélyük lenyűgözi a fiatal fiút, aki számos megpróbáltatás után végül maga is jomsvikinggé válik. A viking történelem legnagyobb tengeri ütközetében, a svolderi tengeri csatában szembetalálkozik apja gyilkosával – aki Norvégia királyának első embere…

Szerintem: 

Több 500 oldalnál, de

bele is tett mindent a szerző, amit egy történelmi regény olvasó csak akarhat: benne van egy ifjú felnőtté válása, bosszúja, harcossá válása és szerelme is. Királyságok csatáznak, vallások mennek egymásnak és egy személyes történeten keresztül megelevenedik egy letűnt korszak is.

Amit először kiemelnék, hogy nagyon meg tudtam szeretni a főszereplőt. Thorstein gyerekként veszti el az apját, és válik rabszolgává. Lépésról lépésre követjük a tanulását, a szabaddá válását, a felnőtt életét. Miközben megvan benne az a vikingekre jellemző tűz, harcos és bátor ember lesz, ő több is ennél. Teremtő, hiszen ácsnak és kovácsnak is kitanult, ő nem csak rombolni, építeni is tud. Mélyek az érzései, és végtelenül hűséges. Legfeljebb abba lehetne belekötni, hogy már kamaszként is milyen érett döntéseket tud hozni, de eléggé extrém körülmények közé került, szóval, el tudom képzelni így.

A korszak jellegzetes alakjai és színes egyéniségek kerülnek köré. Tetszett, hogy nem jó – rossz, gonosz és jó alakok ezek. Nagyon fontos a nézőpont – aki az egyik szemszögből jó példája a viking vezérnek, más szemszögből nézve egy gyilkos fenevad, akit le kellene mészárolni. A jó testvér lehet egyben csábító is, aki elmenekül, amikor a lány apja is rájön, mi esett meg a háta mögött.

Izgalmas a korszak is, amelyben járunk. Nem csak királyok és vezérek csapnak össze, de ez az időszak, amikor a viking vallás és a kereszténység is dülőpontra jut. Még megférnek egymás mellett, de vannak jelek, hogy már nem sokáig.

Annak ellenére izgalmas, és lehet a szereplőkért szorítani, hogy Bull-Hansen a főszereplőt tette meg mesélőnek, aki öregként gondol vissza élete történetére. Van is sok utalás: a gyerekeire, vagy éppen a történelmi változásokra. A skandináv hit – kereszténység egymásnak feszülés végkimenetele egy az egyben kiderül a mesélő narrációjából.
Színes a cselekmény, és le tudott kötni egy-egy csata, vagy éppen egy-egy életkép is, hogyan éltek a falvakban, hogyan zajlott egy hajó újjáépítése.

Nincs túlírva – sok a párbeszéd, a leírások láttatják a körülményeket, de nem akasztják meg a cselekményt. A fordító sikeresen eltalálta azt is, mennyire vigyen bele viking eszköz- és egyéb neveket a hitelességért, de ne gátolja a megértést. Vagyis, nem kell szótárral a kezünkben olvasni, miközben megismerhetjük a vallási vagy éppen hajózási szokásokat, a nemesi udvartartásokat.

Az erőszak mértéke magas, de viking történet, ez valahol elvárás is. Kemény harcosok, és rendületlenül ölnek. Fel voltam erre készülve, és pl. a véres sas kivégzés sem volt új, de azért volt, hogy próbáltam csak felfogni, mit ki nem talált a szerző. Ahogy Thorstein apját megölik – az pl. tett egy próbát a tűrőképességemmel.

Összességében nekem tetszett, nem csak olvasmányos és izgalmas volt, de történelmi regényként is szerettem.

Idézet: 

Apám egyszer azt mondta nekem, hogy szabad embernek félelem nélkül kell szembenéznie minden nappal.