Fülszöveg: 

Hanna bármit megtenne, hogy Rosewood királynője legyen. Spencer a családja régi titkai között kutat. Emily esze mindig csak az új fiúján jár. Ariának pedig nagyon is bejön az anyja ízlése pasik terén.

Úgy gondolják, most, hogy Ali gyilkosa rács mögé került, az ő fejük fölül is eloszlottak a felhők. Azonban egy új A. jelenik meg, gonosz és titokzatos üzenetekkel utánozza az elődjét. És csak idő kérdése, hogy valaki eláruljon egy titkot…

Szerintem: 

Az nem titok, hogy

Shepard először 4 kötetre írta a sorozatot. Meglett Ali gyilkosa, kiderült, ki 'A'. De sikeres lett, így belekezdett egy újabb sorozatba. Vagyis, folytatta a történetet egy új 'A' megjelenésével. Ennek a 2. szériának az első része a Megátalkodott.

Ami meg is lepett, hogy mennyire gördülékenyen megy tovább a sorozat. Abszolút ott veszi fel a fonalat, ahol előzőleg abbahagyta, és nem kell nagyon bizarr fordulat, hogy mehessenek tovább az események.
Az elején csak a lányokat látjuk, ahogy élik tovább az életüket. Spencer küzd azzal, hogy a bevallott plágium miatt nem bíznak benne, feltűnik egy családi titok, és egy korábbi vetélytársról kiderül, hogy jól csókol. Emily a változatosság kedvéért most egy fiúba kezd beleszeretni. Hanna kénytelen együttélni Kate-tel, aki látszólag barátkozik vele, de Hanna várja, mikor csap le rá a lány. Aria meg végre felfigyel egy művészre, tovább tudna lépni Ezrán, ha nem derülne ki, hogy Xavier az anyja új pasija. Vagyis, ezerrel pörög a tini guilty pleasure és a lányok bajba keverednek, ahogy szoktak.
Még az sem zavar, hogy vannak visszatérő motívumok. Ahogy korábban Spencer volt oda Melissa, a nővére fiújaiért, az most emlékeztet Aria esetére. Ahogy a Hanna – Kate ellentét sem újdonság, ha most fokozottan is van jelen.

De aztán megint jönnek az üzenetek, és Ian tárgyalása körül is jönnek a bonyodalmak. A csajos, botrányos ügyek mellett visszatér a thriller és a fenyegetettség. Még mindig a bulvár fele az erősebb a kötetnek, de jó adalék hozzá a rejtély.
Pláne az, hogy miképpen követnek 4, ennyire nem is együttmozgó lányt. Hiszen olyasmikkel fenyegetik őket, amiket nem lehet véletlenül megtudni róluk. Mondjuk, a fenyeget itt még túlzás, inkább csak üzenetekkel ijesztik őket.

Jól olvastatja magát, még mindig sokat dob rajta, hogy 4 nagyon más lány és más kalandokkal váltogatja egymást. Ugyan az iskola, szerelem, család és népszerűség a visszatérő témák, de a 4 együtt változatos tud lenni.
Még akkor is, ha egyes esetekben, mint Emily fiúzása, idegennek is hatnak. Amennyit szenvedett korábban azért, hogy felvállalhassa, hogy a lányok tetszenek neki, most ilyen könnyen beleszeret egy fiúba? Még, ha ez az időszak is, amikor a kamaszok kísérleteznek és keresik maguk, akkor is fura, ahogy a teljes leszbikus Emily most vált.

Jó kérdés az is, még mindig, hogy mennyire jók vagy rosszak a kis hazugok. Nem gonosztevők, attól messze vannak, de saját ügyeikben azért nem kell félteni őket. Ha jót is akarnak, akkor is érzékük van baljós vizekre tévedni. Nem kezelik jól az olyan érzéseket, mint a féltékenység vagy a harag, így tesznek olyanokat, amiket aztán lehet bánni.
Érdekesebbek így, mintha makulátlan jó kislányok lennének, és nem is teljesen ártatlanok, nem is rosszak. Ingadozik is, mikor mennyire tudok szimpatizálni velük.

Szórakoztató, hangulatos, csajos – és jól adagolja a rejtélyt. A függő végek húznak előre, most is. Nem egy tartalmas olvasmány, de kikapcsol, amíg olvasom és többet nem is várok tőle.