Fülszöveg: 

1912., ​Kairó: Bár Fatma el-Sha’arawi a legfiatalabb nő Egyiptom Alkímia, Bűbáj és Természetfeletti Valóság Minisztériumánál, már egyáltalán nem számít zöldfülűnek, főleg miután az előző nyáron megakadályozta az univerzum pusztulását. Így amikor valaki lemészárolja az Al-Dzsáhiz Tetsvériséget, azt a misztikus társaságot, amely a történelem egyik leghíresebb személyiségének tiszteletére alakult, Fatma ügynököt bízzák meg a nyomozással.
Ötven évvel korábban al-Dzsáhiz megváltoztatta az egész világot azzal, hogy visszahozta a dzsinneket, és velük együtt a mágiát is a hétköznapokba, amikor áttörte a világok közti fátylat, majd nyomtalanul eltűnt. A gyilkos azt állítja magáról, hogy ő al-Dzsáhiz, és visszatért, hogy megbosszulja a modern világban tapasztalható társadalmi egyenlőtlenséget, és felemelje az elnyomottakat. Veszélyes mágikus képességeivel maga mellé állítja a város szegényebb rétegeit, és idővel már nemcsak Egyiptom nyugalmát veszélyezteti, hanem a világbékét is.
Minisztériumi kollégáival és egy régi ismerőssel az oldalán Fatma ügynök nekiáll, hogy megfejtse az imposztor rejtélyét, és visszaállítsa a rendet – ám számolnia kell azzal a lehetőséggel is, hogy a különös, maszkos alak esetleg az, akinek hirdeti magát…

Szerintem: 

Egyszerre új is, de ismerős is az

a világ, amit a Dzsinnek ura bemutat. A dzsinnek miatt beugrik Chakraborty sorozata, a steampunk elemekkel kevert mágia pedig több sikertörténetet is kitermelt már.
Ettől függetlenül erőteljes, magával sodró a végeredmény, és nem is kellene máshoz hasonlítgatnom.

A történet jól keveri a nyomozást és a mágia ezen világának bemutatását. Clark végigvisz egy gondolatot, mennyiben lett volna más a világ, ha a XX. század hajnalára visszatérne a mágia, és a mágikus lények részei lennének a világnak. Látszólag Egyiptomra korlátozódik a fókusz, de ahogy az eset egyre nagyobbá válik, úgy tekintünk majd jobban ki a világra is. Említve van, hogy a németek miképpen erősödtek, az angolok hogyan vesztették el a gyarmatbirodalmukat, vagy éppen mennyire más az itt megírt USA, ami egészen egzotikus helynek számít, az alapján, amit beszélnek róla. Rejt annyi ötletet ez a felállás, hogy teljesen elképzelhető ugyanebben az univerzumban sok más történet, akár teljesen más országokban játszódva is.

De nem az a fő profil, hogy ezt a világot mélységeibe megismerjük. Elsősorban Fatma nyomozását követjük, amelynek hozadéka lesz, hogy téma lesz a társadalmi egyenlőtlenség, a rasszizmus vagy éppen a szegények – gazdagok közti ellentét. A történet gonosza ugyanis ezeket lobogójára tűzve kezdi lázítani a tömegeket.
Izgalmas és változatos maga a nyomozás is. Vannak benne akció elemek, nagy hajszák, de a klasszikus krimiket idéző nyomkövetés is.

Ad a történetnek egy pluszt Fatma alakja is. Egy menő, friss hősnő, aki sokféleképpen tör ki a keretek közül. Egy olyan világban nyomozó, ahol ugyan a politika hangoztatja a nemek közti egyenlőséget, de a gyakorlatban még nagyon más nőnek és férfinak lenni. Fatma is megküzdött az előítéletekkel, és kialakított magának egy egyedi megjelenítést, munkastílust. Stílusos, és nemétől idegen a drága öltönyeivel, kalapjaival. Kb. annyira megszállottja az öltözködésnek, mint Neal volt a White Collarban. Találékony, merész, okos nő. Leszbikus, bár ez inkább csak azért fontos, mert a szerelme nem egészen az, aminek látszik és ezzel is lesz egy csavar a történetben. De, ami Fatma jelleméről árulkodik, amikor szembesül a szerelme titkával, rugalmasan kezeli és nyitott a helyzet kapcsán. Bár a történet a XX. század elején játszódik, Fatma egy nagyon modern alak.

Mellette pedig több, és igazán a történetben jelen levő mellékszereplő lép színre. Van új társa, ott a szerelme, ott vannak a nyomozásba valamiképpen bekapcsolódó személyek. Clark jó érzékkel ad karaktert olyan személyeknek is, akik éppen csak feltűnnek egy jelenetben. Ilyen Vilmos császár és a goblin tanácsadója. Alig voltak jelen, de emlékszem rájuk.

A konfliktus krimis: van a nyomozó, akinek el kell kapnia a gyilkost. Ilyen szempontból a rend és a káosz embere csapnak össze. Az ügy kapcsán a társadalmi igazságtalanságok is felszínre kerülnek – mint a nemek közti különbség, a gyarmati rendszer, vagy a vagyoni különbségek az egyes rétegek között –, de a cselekmény a nyomozást helyezi első helyre.

Olvasmányos, és a terjedelme ellenére kifejezetten gyorsan olvasható. Nem veszik el a részletekben, sok a párbeszéd, pörgeti az eseményeket.

Számomra a hősnő és a nyomozás miatt emlékezetes, és tetszett a világa is. Talán tanulságokat is kihámozhatnék belőle, de inkább szórakoztató fantasy regénynek olvastam.