Fülszöveg: 
Rejtély, bátorság, barátság – és egy lány, akit nem érdemes alábecsülni.
Whitehall-palota, London, 1569 tavasza.
Lady Grace, Erzsébet királynő legfiatalabb udvarhölgye választásra kényszerül a Szent Bálint-nap alkalmából rendezett bálon: az uralkodó maga jelölt ki számára három kérőt, hogy teljesítse a lány szüleinek utolsó kívánságát.
A fényűző bált követően azonban gyilkosság árnya borul az udvarra. Lady Grace-nek eszére, ravaszságára, kíváncsi természetére és hűséges társaira – Ellie-re, a mosónőre, és Masoura, az akrobatára – kell támaszkodnia, hogy leleplezze a királynőt fenyegető merénylőt.
Miközben a palota pompás termeinek falai között pletykák és találgatások keringenek, Grace egyre mélyebbre ás a bűntény részleteiben, és olyan titkokra bukkan, amelyek mindent megváltoztatnak.
Szerintem:
Ha később születik meg ez a sorozat, képes lennék azzal vádolni, hogy
Enola Holmes nyomdokaiba akar lépni, csak éppen egy másik korban. De mivel ez egy 20 évesnél idősebb könyv, nem fogok ilyesmit feltételezni.
Azt viszont be tudom lőni vele, kik a célközönség. Hasonló kamaszok, mint akik Enola kalandjait olvassák. Ebben is van egy kamaszlány – kisebb különben, mint Enola –, aki szeret rejtvényeket megoldani és Erzsébet királynő udvarában mindig megtalálja a baj.
A nyitányban Lady Grace a születésnapján ki kell válassza, ki lesz a leendő férje. Miután megárvult, a királynő nevelte az udvarhölgyei között és ő választotta ki a kérőket is. Mit ne mondjak, nem vitte túlzásba. Egy 12-13 éves lányról beszélünk, aki választhat egy lóbolond öregúr, egy özvegy és a nőket lenéző harmincas (szerintem, nincs kimondva, de egyértelműen idősebb generáció, mint a húszéves) és egy húszéves dadogós, vele beszélni is alig merő nemes között. Szép kilátások, nemde? Úgy, hogy Erzsébet szereti ezt a lányt. Kiket adott volna lehetőségként, ha nem bírja?
A lényeg, hogy megvan a válasz és az egyik kikosarazott férfit másnap reggel holtan találják egy tőrrel a hátában. A gyanúsított meg a szerencsés vőlegény. Grace meg nyomozni kezd a titkos barátaival (egy bűvész és egy cselédlány), hogy megmentse a férfit. Lesz pár felfedezése menet közben, ami majd döntően befolyásolja a saját életét is.
A történet három zsáner elemeiből válogat. Van benne krimi, hiszen kezdetleges módszerekkel, de Grace és a két kis barátja nyomozgatnak. Gyakran véletlenül találnak a megoldásra és igazán kemény helyzetbe soha nem kerülhetnek. Grace neve, a királynő barátsága mindenre megoldás. A gyilkos kilétének kitalálása is egyszerű, már akkor rá lehet jönni, amikor a bűntény megtörténik, csak figyelmesen nézni kell, hogyan reagálnak a választás után a jelen levők az italozásra, utasításokra. A másik ügy, az öregúrral már nagyobb meglepetés, de maga a fordulat – ikrek – elég szappanoperás és ismerős.
De, ha a célközönségben gondolkozom, akik szerintem a 12-13 éves lányok, nekik bevezető lehet a zsánerbe.
Másodrészt történelmi regény is. Az Erzsébet-kor javában játszódik, ha sok minden finomítva is van benne. De a történelem itt értelmes díszlet, ha mai szemmel nézve furcsák is egyes elemek. Mint az, hogy a 13 évest eljegyzik. De ez egy ilyen kor. Építgeti az utalásokat a rangi különbségekre, vagyoni helyzetekre, a királynő hatalmára vagy éppen a korszak vallásháború közeli világára. Szintén, a korosztálynak jó ráhangolódás.
Végül, ez egy gyerekkönyv. Egyszerű, könnyed, gyerek hőssel és kisebb kalandokkal. A hősnő szerethető, önálló és pozitív értékeket testesít meg. Saját korához képest meglepően modern is, de nem véletlenül. A mai kislányoknak ad példát, hogy miképpen kell talpra esettnek lenni, szeretni tanulni és olvasni, óvni az igaz barátokat akkor is, ha pl. vagyoni különbségek vannak köztük.
Van némi cselekmény, és nem éppen egy túl izgalmas kötet, de vannak a gyerekekre szabott kalandok benne. Unalmasnak nem is tudom hívni, ha azért ez a gyerekkönyves, egyszerűsített és könnyebb nyomozás nekem már kevés is.
A szöveg is a gyerekekre szabott. Értelmes, egyszerű és mindent igyekszik úgy magyarázni, hogy a kisebbek is értsék. Vannak elemei különben, amelyek a szövegben idegesítettek. Kerülve van a királynő megnevezése, de nagyon. Miért? Királynő, őfelsége, de a neve soha. Idősebb korban az utalásokból egyértelmű, már a vörös hajából és a vallásra tett utalásokból, ki ő. De akkor is. Egy pl. 10 éves kétlem, hogy ennyiből beazonosítja a kort és nem is fog olyan plusz háttértudást kapni, ami nekem pl. megvolt. Attól még a történet értelmes és érthető, de nem világos, miért kell ilyesmiket le nem írni, csak körbe.
Már létezik magyarul is a folytatása, talán majd egyszer sort is kerítek rá. Ha nagyon Enola Holmes hiányom lenne, vagy csak valami nagyon könnyed krimire vagy gyerekkönyvre vágynék. A korszak tényleg dob rajta, de akkor is nagyon gyerekkönyv.
