Fülszöveg: 

Különös párviadallal kezdődik Fekete István népszerű történelmi regénye: a koppányi vár török urát, Oglut megöli az apja halálát megbosszuló Babocsai László. A török tiszt utolsó perceiben békejobbot nyújt ellenfelének, és arra kéri, hogy lányát, Zsuzsát, akit magyar felesége szült, vegye gondjaiba. Fekete István romantikus, kalandos történetéből megismerhetjük a török hódoltság korát, a végvári harcok veszélyekkel teli, izgalmas hétköznapjait.

Szerintem: 

Szerintem a regényből készült filmet gyerekkoromban biztosan láttam. Mély emlékeim nem maradtak róla, így a regény újnak hatott. De nem is ez volt most a fő benyomásom. Hanem, hogy Fekete István a romantikus cselekményvezetés kedvéért milyen engedményeket tett.

Mert mi ez a történet? A török hódoltság idején járunk, a Balaton körül. Babocsai László párbajra

hívja az apját legyőző török agát, Oglut. A magyar nyer és a férfi végakaratávsal rábízza a leányát és a vagyonát. Az örökség miatt a közeli vár német zsoldosa, Kales tőrbe csalja a fiatalembert és mindent meg akar szerezni. Azonban váratlan szövetségesre talál László, és hű emberei sem hagyják cserben. A végére elérünk oda, hogy mint egy mesében, a gonosz megbűnhődik és a főszereplő fiatalok szerelembe esnek, megvannak az eljegyzések. A barátokká lett Szahin és László még rokonok is lesznek – László a török húgát, míg Szahin Oglu leányát, Zsuzsikát veszi el.

Nem régen olvastam a Talizmánt, ami ugyanez a korszak, ugyancsak magyar és török ellentétekkel a középpontban. A legnagyobb különbség abban volt, hogy Fekete István kedélyes, romantika stílusjegyeit viselő kalandregényt írt. Nála az számít, ki a jó ember és ki a gaz. A vitézek összebarátkozhatnak, rokonok lehetnek annak ellenére is, hogy az egyik magyar, a másik török. A Talizmán hihetőbb képet festett: abban a félmagyart is kiközösítették és még egy semmi kis révészleány sem vállalhatta fel nyíltan a szerelmüket, mivel a fiú félig török volt. Itt meg nemesek házasodnak?
De talán elég lenne annyit tanulságként levonni, hogy nem a realitás, hanem a romantikus kalandok érvényesültek itt.

A cselekmény pörög, sorra jönnek a nagy fordulatok. Párbaj, szerelem, menekülés, csaták. Rövid kötet, de a szerző sok mindent beletett.
Mindezt tette úgy, hogy kevés leírás, sok párbeszéd és kifejezetten filmszerű hatások jellemzik a könyvet. Nem véletlen, hogy meg is lett filmesítve nagyon korán. Szórakoztató, könnyed, jól esik és gyorsan is lehet olvasni.

A szereplők mesebeliek. A pozitív szereplők jellemesek, kedvesek és magasabb erkölcsnek felelnek meg. Talán ezért, a másik oldalon kapzsi, csak a maguk sikerét és gazdagságát néző, ellenszenves alakok állnak. Hamar el is lehet dönteni, ki a jó, ki a rossz és ebben nem lesznek fordulatok sem ilyen téren. Fekete-fehér a világkép.

A későbbi regények egy-egy alakja, helyszíne is megjelenik. Ez volt az első Fekete-regény, ahogy most a hátlapon elolvastam. A nádas, a bölcs öreg, aki tanítja a fiatalokat meg a legismertebb kötetében is meghatározó elem lesz.

A nyelvezete talán ékesítettebbnek, nehezebbnek érződött, mint a későbbi könyvekben. Ezt simán oda tudom sorolni, hogy ezzel is történelmi hitelt épített neki. Kicsit jobban átéltetni a kort, amibe vissza kíván vezetni.

Összességében történelmi regényként kevésbé tudtam értékelni, de romantika korszaka előtt tisztelgő, kalandos, történelmi korban játszódó kalandregényként szerettem.