Fülszöveg: 

Úgy tűnik, Ninának bejött az élet, látszólag nem hiányzik neki semmi. Jó állás, megbízható partner, remek kollégák, zökkenőmentes hétköznapok, szerető család, közelgő előléptetés… Mi másra vágyhatna egy fiatal, ambiciózus nő? Aztán egyszer csak rájön, hogy ez nem elég. Egyik pillanatról a másikra mindent felborít maga körül, kilép a komfortzónájából, szakít a vőlegényével, és hátrahagyja, ami unalmas, ami megszokott. Karácsonyig van 24 napja, hogy teljesítse őrültebbnél őrültebb titkos kívánságait, családi csontvázakat húzzon elő a szekrényből, fájdalmas igazságokat ismerjen be, régi hibákat hozzon helyre, és megvalósítsa álmait.
Mivel a karácsonyi időszak tele van csodákkal, egy vonzó idegen is keresztezi az útját, aki minden alkalommal megdobogtatja a szívét, amikor csak rápillant. Dominik kedves, sármos, vicces és őrülten szexi. Nina úgy érzi, jó társa lehet a különösebbnél különösebb kalandokban. Ő lehet a legszebb ajándék, amit valaha kapott. Ha a férfi elég bátor ahhoz, hogy megszelídítse.

Szerintem: 

Ennyire rég lepődtem meg egy könyv kapcsán a tényleges termék és az elvárásaim alapján. Mit ne mondjak, a borító nem volt csalogató. A fülszöveg alapján is

egy tucat romantikus komédiára számítottam, amit gyorsan elolvasok és elfelejtek.

Ehhez képest azt hiszem, új karácsonyi kedvencet avatok. Kb. minden megvan benne, amit ebben a zsánerben várok, hogy szívesen olvassak egy könyvet.

A szerelmi szál nem erőltetett és nem túlzottan mese. Ezek a szereplők kapnak időt, hogy megismerjék egymást. Igen, megvan a kémia is, de nem esnek egyből ágyba, ismerkednek, és mire ott tartanak, hogy együtt akarnak lenni, arra tudják ki a másik, mit szeretnek benne és hogyan fog ez működni. Itt valóban megvan egy folyamat, hogy a vonzalom és barátság egyre jobban mélyül közöttük.

Gyakran szenvedek azzal is, hogy nem tudom megszeretni a szereplőket. Itt ezzel sem volt problémám. Nagyon tudtam azonosulni azzal, ahogy Nina összekapja magát és elkezdi megélni, amit eddig nem mert. Vidám, jópofa, jó értelemben érzésekkel teli, ugyanakkor egy hétköznapi nő. Ő az a fajta szomszéd lány típus, akit tényleg tudnék kedvelni és barátkozni vele.
Ok, Diminik talán egy cseppet jobb az átlagnál, kevésbé gyarló és emberi. De ez egy romkom és ő benne az álompasi – így el tudom nézni neki, hogy egy fokkal jobban megtestesíti az ideális férfit, mint azt a valóságban elhinném. Plusz: azért ő is tanul a történet folyamán. Ahogy látja, mit és hogyan tesz meg Nina, saját maga is felismeri, mire lenne neki és szüksége és cselekszik. Pl. a szüleivel való kapcsolatán is javít a lány hatására.

Azt meg mondanom se kell, hogy egy románcban ezért nálam plusz pont jár: Dominik tényleg jobb ember lesz attól, hogy ismeri és megszereti a nőt.

De vannak színes mellékszereplők, saját szálakkal és érdemleges említéssel. Azt is nagyon tudtam szeretni, hogy bár a pár van a középpontban, van élet szerelem és egymás nélkül is. Van család, barátok, munkatársak. Ez szépen környezetbe lett helyezve, emberek közé és nem egy kétszemélyes regény. (Meg van egy nagyon karakteres eb is, Bejgli. A kutyáért is jár a pacsi.)

A humora is vállalható. Nina kihívásai között vannak komolytalanabbak, de drámai hatásúak is. Így tudtam rajta mosolyogni is, miközben nem éreztem azt, hogy erőszakkal nevettetni vagy siratni akar.
Ha már hangulatok: karácsonyi regény, adventi naptárként haladunk a feladatokkal karácsonyig. És meg is van a téli, karácsonyi érzet benne. Nem arra épül, nincs túltolva, de van szerepe annak, hogy mikor játszódik a regény.

Talán csak egy rész, egy feladat volt, ami nagyon nem tetszett. De az most az egyetlen, ami eszembe jut és nem nyerte el a tetszésem. Hamupipőkéből idézve beszélni egész nap? Az sem segített, hogy egy olyan verzióból, ami nekem ismeretlen és az egésszel nem tudtam mit kezdeni. Irritált, nem nevettetett.

De a lényeg, hogy nagyon szívesen olvastam ezt a könyvet. A hangulata, a megfogadható életmódtanácsok, a szerethető szereplői a szívembe lopták maguk. Szerintem még nem olvastam szlovák romkomot, de ez egy jó kezdet volt.

Idézet: 

– Te hiszel?
– A szerelemben első látásra? Nem – pillant rám Dominik.
– Úgy érted, te és én… – mutatok magunkra csalódott arcot vágva.
– Te és én?
– Hogy nem szerettél belém ott a mozgólépcsőn?
– Nem az igazi érzésekről beszélsz, Nina, csak a rajongásról. Az nem szerelem.
Ez felkelti az érdeklődésem.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Amikor azt érzed, hogy beleszerettél valakibe, az még nem szerelem, hanem egy olyan valami, amelyre szerelem építhető. Szerelembe így eshetsz – csettint az ujjával –, de ugyanolyan gyorsan el is halványul az érzés. Miközben a felszínen egymásba bolondultok, a valódi szerelemhez meg kell ismerni a másikat, a szerelemhez idő kell. Ha egyszer szeretni foglak, önmagadért szeretlek majd, nem azokért az érzésekért, amelyeket a jelenlétedben érzek.