Fülszöveg: 

Nyár. Harangzúgás. Egy fiú, Gusto, a konyha padlóján fekszik egy vértócsában. Az élet lassan elszáll belőle, s ő sorra veszi mindazon eseményeket, amelyek ide vezettek. Az analízis pontos és kegyetlen. Ősz. Harry Hole, a norvég rendőrség egykori nyomozója három év távollét után visszatér Oslóba. Felkeresi egykori felettesét, hogy engedélyt kérjen tőle egy ügy felderítésére. Csakhogy az esetet már lezárták. A fiatal narkóst, Gustót egy cimborája lőtte agyon, mert összekaptak az anyagon. Egy olyan anyagon, amely a heroin uralmát megtörve, villámcsapásszerűen hódította meg a várost. Harry ennek ellenére nem tágít, s eléri, hogy meglátogathassa a börtönben a Gusto meggyilkolásával vádolt srácot. Mégpedig azért, mert a cellában saját múltjának egy darabjával van találkozója. A nyomozás, amelybe Harry magányosan belevág, nehezebb s fájóbb, mint bármelyik hivatalból felgöngyölített ügye volt. S közben mindenfelől kísértetek veszik körül. A sajátjai és az is, amelyik a várost járja. Az alak, akiről senki sem tudja kicsoda, hogy néz ki, s aki megfoghatatlan, akár a szél

Szerintem: 

Jól meg lett ez a rész is írva. A krimi, Harry lelki világa, a visszatekintő részek. Mégis, ez a rész

nem fog a kedvenceim közé tartozni. Az egyik leginkább depressziósnak érzem az összes közül, pedig Nesbo nem szokott vidám történeteket írni.

A történet az előző után kb. 2 évvel játszódik. Hole visszatér Norvégiába, mert nevelt fia, Oleg gyilkosság vádjával börtönbe került. Amíg nem látta, a fiúból drogos lett, akit barátja és egyben bűntársa meggyilkolásával vádolnak. Mire Harry észbe kap, már nem csak Oleg történetét fedi fel, de egy új drog terjedését, bűnbandákat és emberrablást is kinyomozhat.

Attól akár más is lehetne, hogy Harry már nem rendőr. Igaz, az állományba visszavennék, de akkor nem azon dolgozna, amin akarna. Pedig, egy eset érdekli most csak. Annyi barátja maradt a szervezetben, hogy megtudja, amit kell. A kiskapukat is ismeri. Így nem lesz döntően más attól a nyomozás, hogy most nem tud jelvényt villantani, amikor egyes esetekben eljár. Szépen fel van építve, miből mire jön rá és hogyan bontakozik ki a történet.

Az elbeszélés jó trükkje, hogy Harry nyomozása mellett, egyfajta flashback elemként az áldozat meséje is életre kel. Gusto gyerekkora, hogyan lett Tolvaj, majd onnantól részletesebben is, hogy megismerte Oleget és a bűvkörébe vonta.
Nesbo nem könnyíti meg a dolgunk. Egyszerre teremt benne egy megvethető, gyűlöletes alakot, aki még a szerettei életét is tönkreteszi, ugyanakkor meg valahol szánnivaló is. Ő maga is tudja, hogy rossz ember. Szégyelli, aki és ami, mégsem változtat semmin. Addig is el tudnék menni, hogy valahol megérdemelte a sorsát, csak nem azért, amiért kapta. Mert miket tett? Viszonyt kezdett a mostohaanyjával és úgy intézte, hogy a család is szétessen miatta. A barátait rászoktatta a drogra. A mostohatestvérét, aki egyben Oleg szerelme is volt, nem csak függővé kezdte tenni, de egy pedofil hajlamú erőszaktevőnek el is adta. Vagyis, nem lehet érte könnyeket hullatni. Oleg többször is felállt, kivonta magát a bűvkörből, ő próbálkozott. Ha nincs ez a srác, lehetett volna belőle jó ügyvéd, értelmes ember. De nem így alakult.

Harry meg kénytelen lesz egy nagy dilemmát eldönteni, bár magába nézve nem nagy a dilemma. Szokásához híven mindent fel fog fedni és akkor rá kell jönnie, innen hogyan tovább. Azzal meg elérünk a sorozat legsötétebb befejezéséhez. Ha nem tudnám, hogy van még Hole-regény, ennek a vége akár az egésznek a sötét zárása is lehetne.

Nagyon nyomasztó különben az egész. Harry szenvedése, Olegé és a halott fiúé, de az egész függő, nyomorult közösségéé is. Ez az a típusú regény, ami levesz az életről.

Szépen megvan a skandináv krimik minden jellemzője: zseniális, de nyomorult magánéletű nyomozó. Sötét ügy, sok borzalommal, fordulatokkal és társadalmi vetülettel. Ha még nem említettem volna, korrupció, politikai machinációk is vannak bőven a történetben.

Nesbo a szokott, olvasmányos formában tálalta mindent, érdekfeszítő cselekménnyel. Ez is filmszerű. A könnyed jelzőt azért nem használom, mert a téma miatt az egyik legnehezebben olvasható rész a sorozatban. De lehet, most csak fogékonyabb voltam a megfestett nyomorúságra. Mert az van benne rengeteg.

Érdekel is, innen hogyan lehet folytatni. A következő részből meg fogom tudni. Addig meg kísérthet a Kísértet.