Fülszöveg: 

„Harry Hole nincs jó bőrben. Élete minden szempontból kudarcba fulladt, ismét iszik, a főiskolai állásából is szélnek eresztették. Ugyan esélyt kapott az újrakezdésre az oslói rendőrség döglött aktákkal foglalkozó osztályán, de másra sem vágyik, mint hogy azokban az ügyekben nyomozzon, amelyek gyanúja szerint Svein Finnéhez, a sorozatos erőszaktevőhöz és gyilkoshoz köthetők, akit ő juttatott rács mögé.
Amikor Harry egy részeg éjszakán bekövetkezett filmszakadás után reggel felébred, a keze és a ruhája csupa vér. Ez jelenti a kezdetét annak a rémálomnak, ami még rá vár, és amihez foghatót elképzelni sem tudott volna. ”

Szerintem: 

Harry Hole mindig is depresszív mélységekbe tudott lökni, de eddig talán ez a történet fájt a legjobban. Pedig, amit már Nesbo ebbe a sorozatba megírt… mint kiderült, lehet

fokozni.

Főszereplőnk megint mélyen van. Újra iszik és nem csak a főiskolai oktatói állásának lett annyi, de Rakel is kitette a szűrét. Nincs más, mint az alkohol és a mélység. Egy korábbi ügyet vesz elő, próbál nyomozni, amikor Rakel gyilkosság áldozata lesz. A nyomok saját maga felé vezetnek és Harry még nagyobb mélységek felett kell, hogy egyensúlyozzon.

Nesbo eljátszik velünk, mintha egy Oidipusz-i nyomozásba csöppentünk volna. Hole a legrosszabb rémálmát éli, és minden eddiginél sötétebb a sorozat és hősének lelki világa is. Nem sok kellene, hogy öngyilkosság is lehetséges megoldás legyen. Harry esze túl éles hozzá és megtalálja a nem stimmelő elemeket, de tényleg a szakadék legszélére ér. Nem is esett jól olvasni, annyi titok, fájdalom és gyötrődés van az egészben.

Szokás szerint, mélyről és Hole felől van megfogva a cselekmény. Mindig is zavart, hogy mennyire Rakel a mániája, most ebből is sokkal többet kaptam, mint amit képes vagyok elviselni. Soha nem értettem, mit szeretnek abban a nőben és megint csak fel tudnám tenni ezt a kérdést. Harry most majdnem meg is hal egy ponton, mert azt hiszi, ő bántotta.
Nem bírom megállni, még halálában is Rakelt bántanám. A regény végére megtudjuk, mi az, amiért valójában elkergette a férjét. Rakel rájött, hogy Harry egyéjszakás, részeg kalandjából született egy kisfiú. Megjegyzem, Harry nem jött rá, nem is tudta, hogy született egy gyereke. Rakel összerakta és kidobta érte. Miközben Harry nevelte fel az ő mástól született fiát, akinek a Hóember óta tudjuk, milyen kusza a valódi családi helyzete. A barátjának fiának hazudta, miközben a nős szeretőjétől volt. Igen, Rakel a kettős mércék királynője. Volt.

Lehet, az a bajom, hogy nem örülhetek a nő végzetének? Mert Harry gyászolja, szenvednek és a történetben ez tragédia. Én meg annyira nem annak éltem meg… Minden Harry körüli nőt sokkal jobban bírtam, mint Rakelt.
Vagy, mert sejtem, hogy Harry megint más döntést hoz, mint amit szerintem kellene neki. A végére már tudja, hogy van egy kisfia. Az anyja egyedül marad, mert a párja, aki felnevelte volna a fiút a sajátjaként, halott. Ha Harrynek hála nem is fog kiderülni, hogy féltékenységében milyen szörnyeteg lett belőle, de meghalt. Harry választhatná, hogy a gyereke apja lesz. De szerintem el fog menekülni.

Igen Harry Hole a legjobb példája a skandináv nyomozónak, aki zseni a munkában, különben meg olyan elveszett és nyomorúságos, hogy azt olvasni is fáj. Ez az egész kötet mottója is lehetne.

Nesbo megint behúzott egy nagy csavart, durva befejezést. Ma ő az egyik olyan szerző, aki kb. megjósolhatatlan befejezéseket és gyilkosokat ír, miközben szépen logikus le is lehet vezetni, ki volt és miért. Szépen összerakja a cselekményt, a történet íveit. Ez most is megvan.

De annyira sötét és depresszív az egész könyv…
Jó krimi, jól is van megírva, de egész egyszerűen nehéz olvasni.

A sorozat legjobb részei közé nem tenném be, de hogy a legsötétebb és legdepresszívebb top3-ban benne lenne, az biztos. Nem is tudom, A fiú kezdeti állapota és sokkja, meg ahova a Macbeth karakterét lelöki, annál mélyebbre írt-e Nesbo szereplőt, mint most Harry-t… emészteni kell.