Fülszöveg: 

Idilli vasárnap délután a vidéki Donge-villa napsütötte teraszán. Egy kecses kéz arzént perget François Donge kávéjába. A férfi életben marad, de élete legnehezebb kérdésére kell választ találnia: miért akarta megmérgezni őt a felesége, Bébé, akinek mindent megadott?

Ebben a regényben nem a tettes kiléte a kérdés, hanem a tett miértje. Folyik ugyan nyomozás, de leginkább a lelkekben és a múltban. Hogyan történhet meg, hogy két ember élete, akik boldoggá tehették volna egymást, vakvágányra fut?

Szerintem: 

Röviden? Nem egy tipikus krimi. Van bűnügy, pontosabban kísérlet egy gyilkosságra. De nincs mit kinyomozni és az áldozat igyekszik utólag kirakni, mi és miért történt. Simenon arra hozott ezzel példát, hogy

a lélektani mozgatórugók a lényeg. (Nem véletlenül keresi azt Maigret is folyamatosan.)

Konkrétan a cselekmény egy vidéki, francia kisvárosba van helyezve. Egy vállalkozó testvérpár nővéreket vesz feleségül. Francois vette el a kecses, vidéken a gyermeküket szépen nevelgető, elegáns Bébét. A nő egy vasárnapi ebédnél pedig arzént tesz a férje kávéjában. Az orvos még időben kijön, túléli, az asszony pedig vall. Éppen csak arra nem tud választ adni, vagy azt mondja, úgysem értenék, amikor a miért kerül szóba.

A történet kiemelt szereplője Francois, aki átgondolja a kapcsolatukat. A megismerkedésüket, az igényt, hogy megnősüljön. Hogy Bébé szexuálisan mindig is kevés volt neki és a nő simán elfogadta, hogy rendszeresen csalja, még a történeteit is meghallgatta és nem volt köztük titok. De akkor most mi ment félre? És Francois szépen lassan megérti, hogy egész életében félreértette a feleségét. Amit ridegségnek vélt, csak a leplezése volt annak, hogy milyen szenvedélyesen szerette a férjét. Hogy Bébé miképpen igyekezett észrevetetni magát a férjével és eljött az a pont, amikor már nem tudta folytatni. Amikor az egyiküknek mennie kellett.

Nem véletlen, hogy nincs még 200 oldal sem. Simenon nem futtat az olvasóval felesleges köröket, nem ismétel és nincsenek kitérők. Tárgyszerűen elmeséli, mi történt. Ugyanilyen alapossággal mutatja be a férj gondolkodását és ahogy most először megérti, mit és hogyan gondolt a felesége. Majd megszületik a döntés: a bíróságon és Francois fejében is, hogyan fogják innen folytatni. A kötet meg csak annyi. Megértettük, miért tette Bébé.

A lelki folyamaton túl, amit érdekesnek találtam még a regényben, az a két házaspár nagyon más dinamikája. Melyik az egészségesebb kapcsolat? Innen nézve egyik sem, és valahogy, évekig működött mindkettő. Az egyikben a felek eléltek egymás mellett, mindenkinek megvoltak a maga dolgai. Különösebben nem szerették egymást, de nem is volt gyűlölet vagy nagy viszály. Ha összevesztek, nagyot veszekedtek és mentek tovább együtt. A másik esetében nyílt titok volt a férj állandó félrelépése, és látszólag a feleséget ez nem érdekelte. Szépen megvoltak, mindent elmondtak és soha, semmi vita. És nem látta senki, még maga a férj sem, hogy ez a nyugodt felszín mit rejt a mélyben, mi minden forrong a feleségében.

Kevés szereplőt mozgat, igazából csak a férj és a feleség, akit nagyon alaposan megismerhetünk. A testvéreik még szerepet kapnak, de a kiemelt helyen a mérgezés két oldalán álló házastárs áll. Nincs jó vagy rossz köztük, csak két ember, akik belesodródtak egy helyzetbe, amit mindketten igyekeztek túlélni, megérteni.

Simenon nem ítélkezik, nincs semmilyen értékítélet a kötetben. Az is egy érdekes elem benne, hogy a történtek után még a helyiek is kivárnak és nem jönnek a pletykák, teóriák vagy a szónoklatok a férjnek. Mindenre szépen logikus választ találnak és Francois lesz az, aki a fejét fogja, hogy mindenki mennyire félreértette őket, főleg a feleségét.

A cselekmény roppant egyszerű, alig történik benne ténylegesen valami. Francois azonban nagy felfedezéseket tesz és az egész házasságát, a feleségét újra kell értékelnie. Lélekben ő nagy utat jár be, és erre kísérhetjük el.

Belemerülős, csendes könyv. Szépen illik az életműbe és valamennyire a krimit szerető olvasókat is kiszolgálja. Én jobban szeretem a pörgő, okos krimit, de a maga zsánerében ez egy szépen összerakott darab. Mivel nem ez a szájízem, szeretni nem tudtam, de értékelni tudtam.