Fülszöveg: 

A 17 éves Réti Iza a balett megszállottja, hetedik éve a budapesti Balettintézet növendéke. Nagyanyja, a Kossuth-díjas prímabalerina a maga erőszakos módján űzi-hajtja unokáját, hogy sikeres táncossá váljon. Az álmodozó, maximalista Iza nagy vágya, hogy az új tanévben ő táncolhassa el Mária hercegnő szerepét A diótörőben a leghelyesebb fiúnövendék, Tomi partnereként. A lánynak azonban komoly kihívója akad új, szigorú, orosz mesternőjük lánya személyében. A mániákus bizonyításvágy lassan megroppantja Izát, és az önmagáról alkotott kép egyre jobban összekuszálódik benne…

Szerintem: 

Amit ebben a terjedelemben, ebben a témában el lehetett mondani, benne volt a regényben. Alapozásnak teljesen jó a táncos közeghez vagy

a kamasz problémákhoz. Két nagyobb dolog akad csak, amibe bele tudok kötni, de különben nem volt vele bajom.

A cselekmény a rövidebb tartam ellenére is bőséges. Nem csak a balettintézet mindennapjai, a Diótörőre való próba, az új tanár és lánya érkezése, de az anorexia, családi veszekedések és egy ártatlan első szerelem is belekerült. Nem is teljesen belülről megfogva, mert bár kitér arra, min megy keresztül Iza, nincsenek nagy fejtegetések az érzéseiről vagy gondolatairól.

Az tetszett benne, hogy ki tudta emelni és át tudta adni a konfliktusokat. Még azokat is, amelyek Izának sokára esnek le, hogy gondok. Az egyik, hogy a professzionális tánc milyen áldozatokkal jár és milyen elvárások vannak. Nem csak a pehelysúly, a kemény edzések és a durva bánásmód, hanem az állandó verseny és az egymással való rivalizálás is. Mérgező a légkör. Ifjúsági regény, úgyhogy a más regényekből vagy filmekből ismert még komolyabb visszaélések nincsenek benne, pl. a szexuális jellegűek. Itt egy gyenge utalás van egy tanárnő és a jóval idősebb koreográfus kapcsolatára, nincs szó gazdag támogatókról vagy a mesterek fiatalokkal való visszaéléséről.
A másik, hogy mennyiféle előítélet vagy elvárás van a személyes életükben. Iza egy Kossuth-díjas prímabalerina unokája és a nagyanyja rajta keresztül éli újra az álmait. A lány csak a végére érti meg, hogy amit a nagyi tesz, az ártalmas rá. Tomi az ellentétes oldalt képviseli: lehet ő a legjobb fiú táncos, az apjának csak egy nagy csalódás, mert ő focistát akart. Lehet Tomi bármilyen jó, nem fog tudni bizonyítani a tánccal.

Többeknél megmutatja, hogy a tánc és az elvárások miatt miképpen torzulnak el az én-képeik vagy kezdenek ártani maguknak. Anna abszolút a legjobb lehetne, de az anyai elvárások, amit nem bír el. A végső szereposztó táncnál szerintem az volt az ő gyengéje. Iza meg a kisebb súlyért gabalyodik bele teljesen az anorexia vermébe, amit az iskola még támogat is, az ottani étkezési tanácsadó simán belemegy, hogy 1 hónap alatt lefogyassza közel 10 kilóval.

Nekem szimpatikus volt az is, hogy a szerelmi szálat meghagyta ártatlanra. 16-17 évesek, de még nem keverte bele a szexualitást. Kézfogás, óvatos csók, annál több fel sem merül. Nem is mondanám a kis kapcsolataikat szerelemnek sem, inkább csak sima tetszés volt közöttük. Nem is illett volna a komolyabb témák közé, ha ez is több helyet és jelenetet kap, annyira kis semmilyen volt a Tomi – Iza szál. Ha nem kell együtt táncolniuk, még csak beszélni sem beszéltek volna.

Kicsit vázlatos, nem teljesen regényszerű, de a lényeget átadta. Köznyelvi, értelmes, nyelvileg nem durva. Tetszett, ahogy a fejezetek címei mind kapcsolódtak a baletthez. Még nem jó mesélés, nem sodort magával, de jól olvasható.

Akkor, ami viszont probléma.
Az első, hogy nem sikerült megszerettetni velem a hősnőt. 16-17 évesen, egy ilyen közegben talán annyira nem elvárható még, de sokszor az ízlésemhez képest bután vagy önzőn viselkedik. Gyerekes tudott lenni. A kora indokolja is, de vannak olyan kétszínű húzások benne, amik nagyon nem tetszettek. Pl. már az első válogatónál. A szóló táncot nagyon elrontotta, a koreográfus nem is akarta, hogy Iza tovább jusson a következő körre. A tanárnő nyomja át és egyértelmű, hogy azért, mert éppen előtte a nagymama előadta, hogy ő a Kossuth-díjas valaki és Iza az unokája. Vagy az, hogy Anna szólótáncát a nagyanya rontotta el a cipője tönkretételével. Iza ugyan kiborul ezen, de Tomi miatt nem tesz semmit, szépen boldog lesz a csalással és kapcsolatokkal megszerzett szereppel. Amikor Anna a betegsége idején a helyére kerül, már egyből azzal támad, hogy mert ő a tanárnő lánya.

A másik a nagyobb gond. Kimaradt egy nagy lépcsőfok. Iza az egyik jelenetben még a tánc őrültje, nekimegy az anyjának a nagyanyja mellett állva és mindenre kész, hogy megtarthassa a szerepét. A premier után meg teljes pálfordulás. Nem csak az iskolát hagyja ott, de orvoshoz akar menni, hogy tegye rendbe az étkezését. Teljesen új életcélja lesz, hogy pszichológus legyen. Szakít Tomival végleg. Egyik jelenetről a másikra teljesen más ember. Nincs megindokolva, miért. Nincs meg az a felismerés, hogy rossz úton volt, váltania kell. Igen, ez az egészséges út és a lány így saját happy endet kap, kikerülve a mérgező közegből, csak kimaradt a hogyan és a mikor.

Összefoglalva elég mozgalmas a cselekmény, megfogalmaz kamasz- és profi sport-gondokat is, könnyen olvasható. Viszont logikailag nem jött mindig össze a cselekmény haladása, hiányzik a karakterfejlődés. Vázlatos helyenként. Az meg a személyes problémám, hogy Izával is akadt gondom.
Ifjúsági regényként, a témában korrekt és még ajánlanám is. De mellé tudnám lehet tenni, mi tudja ezt vagy nagyon hasonlót jobban is.