Fülszöveg: 

A Találkozzunk Toscanában! című regény folytatásában Paul Stuartot ezúttal egy hangulatos kis francia faluba kísérjük, ahol a helyi étteremről az a hír járja, hogy az ország második legrosszabb vendéglője.
Az elismert skót gasztroszakértő Az étel filozófiája című könyvén dolgozik, amikor különc nagynénje, Chloe felajánlja neki, hogy töltse vele a nyarat a francia vidéken. Ottlétük alatt azonban mintha minden kizökkenne a rendes kerékvágásból: a hírhedt étterem egyetlen pincérnője az esti műszak közben hozza világra gyermekét, a szakács pedig összerúgja a port a segédjével, aki azonnal felmond. Paul hamar a konyhában találja magát, és az ő feladata lesz felvirágoztatni a falu gasztronómiai központját, miközben a férfifaló Chloe a jóképű, de dilettáns séf társaságában múlatja az időt. Vajon ő lesz a hóbortos hölgy hatodik férje?
A váratlan drámák közepette Paul képtelen az írásra összpontosítani, és még arra is rádöbben, hogy nagynénje múltja sötét titkokat rejt…

Szerintem: 

Nem véletlenül vártam ennyit a második résszel. Sajnos, ugyanazok a

gondjaim megvannak Paul második kalandjával is, mint az elsővel voltak. Sok-sok mindenben ugyanolyan, mint az olasz rész volt.

A kiindulási helyzet, hogy Paul újabb könyvet ír, de otthon képtelen haladni. A barátnője, Gloria macskái megőrjítik. Így unokatestvérével, Chloéval lemegy egy francia kisvárosba és hallgatja a nő történeteit az életéről és házasságairól, miközben felfedezik a helyi embereket, ízeket és egy helyi éttermet, amiről a kötet a címét kapta.

Sajnos, megint alig történik valami. Paul nem megy sehova, szépen elvan a kisvárosban, írogat, eszik és hallgatja a történeteket. Ő maga sem változott semmit, ugyanaz a jószándékú, kedves, de végtelenül unalmas ember.
A regénynek az ad valami ízt és ötletet, hogy Chloe színes, mozgalmas életet élt. A kedvenc részeim azok voltak, amikor ő vette át a szót és mesélte az életét. Több ország, nagy szerelmek, már szinte valótlan kalandok. Ő az, aki a jelenben is az aktív szereplő. Pl. amikor a helyi kismama, Audette exe megjelenik, hogy a gyerekét követelje, akit korábban el akart vetetni, Chloe fog majd össze egy helyi ismerőssel és felrobbantják a férfi lakókocsiját, alaposan elijesztve innen.

A humora is hasonló, mint az előző kötetben. Nem végig vicces a könyv, de néha megvillan. Az étteremben Hugo nagyon erőlködik, hogy valamit létrehozzon, de nem mondhatni, hogy nagyon értené a szakmát. Pl. Paul ételmérgezést kap a romlott kagylótól. Vagy lehetne írni azt is, hogy micsoda energiát fektet Paul abba, hogy a macskák ellenében a kutyákat védje. Amikor arról filozofál, hogy a macskák pszichopaták… Ok, én kutyás vagyok, könnyen kerültem vele egy nevezőre, nem úgy, mint a macskatulaj barátnő.

Ha már felhoztam a barátnőjét. Most sem lett jobb romantikus szerző McCall Smith. A páros között most sincs semmi szikra. Az elején majdnem együtt élnek, de inkább olyanok, mint egy testvérpár és nem szerelmesek. Nem is lepett meg, hogy a végére szakítanak és csak barátok lesznek. Addig is csak annak látszottak.

A francia hangulatot. életérzést jobban meg tudta ragadta. Ahogy a kisvárosiak élnek, amilyen életbölcsességeket Chloe átad. Az egésznek van egy kellemes miliője, csak sajnos cselekmény nem társul mellé. Kis kellemes, de olyan unalmas is…

Stílusában is az első párja. Gyakori technikája, hogy a szereplők nem csak beszélgetnek, de kvázi előadásokat tartanak. A legtöbbször előforduló példa talán a nagynéni életmeséje, de más témákban is előkerül az oldalakig tartó mesélés. Kényelmes, lassú tempójú, köznyelvi és érthető. A hangulatkeltás érdekében, egy-egy helyi szereplő bevonásával franciát kevert bele, de nem sokat.

Nagyon röviden, aki az elsőt szerette, ezt is fogja. Annak a mása, csak más helyszínen és nagyobb szerepet adva a nagynéninek. Nekem még mindig unalmas kissé, ha az életérzést és egy-egy eszmefuttatást élveztem is benne.

Idézet: 

A kegyetlenség és a hülyeség kéz a kézben járnak, nem gondolod?

Persze, hogy fáradt vagy, kedvesem. Ki nem az manapság?

– Az egyik legnagyobb kiváltság az életben, ha az embernek nincs sok szomszédja – jelentette ki. – Sohasem értettem meg, egyesek miért viszonyulnak olyan érzelgősen a többi emberhez.