Fülszöveg: 

Payton

Tizenhét évesen nem volt könnyű elszökni otthonról. Bár valljuk be, sem előtte, sem az azóta eltelt tíz évben semmi nem volt könnyű számomra.
És tulajdonképpen jól vagyok. Mondhatni. Csak arra van szükségem, hogy tovább küzdjek, rejtőzködve éljek. Tartsam magam távol az emberektől, a gondolataiktól.
Szóval, amikor egy férfi besétál a nyitott teraszajtón az otthonomba és az életembe, félnem kellene. Megijednem. Rettenetesen megijednem.
De lehet, hogy sokkal megtörtebb vagyok, mint ahogyan azt gondoltam, mert egyáltalán nem érzem ezeket.
Inkább kíváncsivá tesz.
És azon tűnődöm, hogy talán az életem irányításának módja az, ha beadom neki a derekamat…

Nero

Amikor először vettem el egy ember életét, tudtam, hogy nincs visszaút. Normális életre többé nem lesz lehetőségem.
Így hát ahelyett, hogy elmenekültem volna, holttesteken átküzdve magam megteremtettem a saját sorsomat. Azzal, hogy létrehoztam a Szövetséget.
És ez nekem így megfelelt. Elégedett voltam annyira, hogy folytassam.
Egészen addig, amíg be nem léptem azon a nyitott ajtón az otthonába és az életébe.
El kellett volna menekülnöm. Vissza kellett volna fordulnom azon az ajtón, de nem tettem.
És most az élete veszélyben van.
Így van ez a rosszfiúkkal. Boldogan festem vörösre az utcákat, hogy megvédjem azt, ami az enyém.
És Payton az enyém. Akár tudja ezt, akár nem…

Szerintem: 

S.J. Tilly egy dark romance maffia-sorozatba kezdett a Neróval. Elég hamar rá kellett jönnöm, hogy minden tekintetben gyenge a

próbálkozása. (Pedig több folytatása is lett…) Avagy éppen eleget olvastam már hasonlóból, hogy ezt kevésnek érezzem.

Az első, ami a zsánerben még nem lenne annyira zavaró, de kifejezetten irritált, hogy a cselekmény szinte nincs is. Nero besétál valami menekülésféle során Payton lakásába, összenéznek a megébredő lánnyal. Aztán majd visszajár, mert megbabonázta a férfit a kis boltoslány. Elveszi a szüzességét, megöli a félelmei okozóját és kiszabadítja, amikor elrabolják. Ennyi az egész, rendszeres szexuális megszakításokkal. Unalmas, semmilyen és még zsáneren belül is akkora kamu, hogy az egy katasztrófa. Egy olyan megmozdulás nincs benne, amit elhinnék. Akár érzelmi, akár maffia szinten nézem.

Másodszor, mindkét fél unalmas. Az, hogy Nero micsoda kemény alak, abból kellene leszűrnöm, hogy könnyen ad halálos parancsokat és ő a nagy maffiavezér, aki felküzdötte magát lentről. De ezt nem példákkal, a jelenjéből látom, hanem bizonygatja vagy a narrációjában, vagy másoknak utal rá. De milyen ember? Fogalmam sincs.
Payton még szürkébb. Ő meg a félénk lányka, aki elmenekült otthonról, amikor véletlenül kihallgatta, hogy az apja prostituálni akarja. A legtöbb, amit el lehet róla mondani, hogy kedves. Különben meg semmilyen.
Abszolút nem is értettem, hogy ezek ketten mit ettek egymáson, mert annál több, hogy látták és megkívánták egymást, nincs benne. Az összes konfliktus is csak annyi, hogy Nero fél bevonni a lányt az életébe, a maffia világába beavatni. De könnyen felülbírálja magát és mivel Payton annyira hálás a zaklatója megöléséért, simán lesz maffiafeleség a kislányból. Szeme sem rebben aztán semmitől.

Persze, szex az van benne annyi, hogy közel pornó a történet. Csak éppen annyit olvastam már a zsánerből, hogy ezt a dark romance-hoz képest szimplának érezzem. Némi mocskos beszéddel fűszerezik, de hol van ez pl. Rina Kent szinte megerőszakolós aktusaitól, vagy akár egy Maxim, laza kukkolásra gerjedő románcától? Vagyis, románchoz inkább közelít, mint dark romance-hoz.

Maradt ki valami? Szereplők és konfliktusok, pipa. Cselekmény hiánya részletezve. Teljesen valótlan az egész – amit azzal egészítenék ki, hogy felesleges volt maffia történetté írni. Annyira nem használja a bűn világát, hogy Nero sima üzletember is lehetne, akkor se nagyon más lenne a cselekmény. A nyelvezet is silány, nem egyszerűen csak obszcén, ahogy már írtam feljebb. Nem mintha egy ilyen sztorit irodalmi igénnyel kellene megírni, de ebben még csak a próbálkozást sem érzem igényességre vagy a zsánernek megfelelő sokkolásra.

Ezzel ki is teszem a pontot, mert ez egyszerűen kevés. Még romantikus regénynek is, de dark romance kategóriában meg pláne. Pedig én nem vagyok a zsáner rajongója, de ez még nálam is silány.