Fülszöveg: 

Elérkezett a repülő sziget történetszál végső összecsapása! A Holtak Királyából kitörő, tomboló gyűlöletvihar mindent elsöpör – vajon Fran és Mester képesek lesznek élve visszajutni a felszínre…?

Új fejezethez érkezik a nyolcadik kötetben a népszerű sorozat, amelyben a belevaló feketemacska lány és túlságosan is aggodalmaskodó varázskardja együtt vágnak neki a veszélyekkel teli világnak!

Szerintem: 

A 8. kötetben a repülő sziget kaland végére érünk. Már csak a kazamata boss van vissza, aztán Fran és Mester új kalandok felé indulhatnak.

Az eleje olyan is volt, amit már eléggé unok. A szörnyek, harcosok összemérik

erejüket és olyan támadásokat dobnak egymásra, amit legfeljebb x-boxba bolondulva, egy játék végén értenék meg. Megvan, ahogy A herceg menyasszonyában kardoztak? Ez nagyon olyasmi volt, annyi különbséggel, hogy itt végig rajzok is vannak. (Bár az néha csak a technikák neve feliratozva.) Nem mintha sokat segítene megérteni, hogy melyik és mi pl. az aura-rúgás, lökéshullám kardtechnika vagy a sötétség-sugár.

Szerencsére, itt kicsit többet is kaptunk sima harcnál. A holtak királyának története is kiderül. Hogy született, miért és mi a célja. Meg lehet őt is érteni – egy olyan múlt, ami az övé, egyenesen ide vezetett. Kísérleteztek rajta, megölték a barátaival együtt, csak a Káosz istennő adott neki erőt és egy új lehetőséget. Mi meglepő van abban, hogy a bosszú nagyon is reális cél lett neki? Itt ő viaskodik magával – az egykori énje és a mostani, a bosszúszomjas küzdenek és ez sokkal érdekesebb volt, mint a technikák egymásra dobálása.

Visszatért a részbe a humor is. Nem a harcba, de a körítésben akadt mosolygásra alkalmas rész is. A kedvencem az volt, amikor egy visszaemlékezésben megnézhettük, ahogy Jean először jött a Repülő Szigetre és a holtak királya menőnek tartotta, utánozni próbálta a stílusát.

A rajzok minősége a szokott. Főleg csatát kaptunk most is, és szokás szerint ezeket követem nehezem egy képregényben/mangában, de az alakok még mindig ötletesek. Továbbra is megvan, és némileg furának is tartom, ahogy a cuki és szexi alakokat váltogatja a történet.

Amit még kiemelnék, hogy fogalmam sincs, a szerző tudja-e, Mester kapcsán hova akar majd kilyukadni. Ebben a kötetben van egy kis átkötés, a mesélő és egy új alak is feltűnik, de kissé 'nesze semmi, fogd meg jól' elemek. Nem kapunk több infót, emléket, semmit. Csak még egy kicsit húzza az olvasót, hogy mi történt az emberrel, aki most kardként létezik.

Összességében ez a jobb részek között volt. Nem csak harc, ha az is bőven a része a történetnek. Egy lezárás és már indítja is az új kalandot egy rabszolgaszedő kék macska és foglyai személyében. És már megvan magyarul a folytatás is…