Fülszöveg: 

Mabelle Florentin titokban bájitalokkal és elvarázsolt holmikkal kereskedik, hogy segítse egykor dúsgazdag, mára azonban adósságokban fuldokló családja megélhetését. Csakhogy a Beleviai Nagyhercegségben óriási kockázatot vállal az, aki mágiahasználatra adja a fejét: ha lebukik, elhurcolják, és soha többé nem kerül elő.

Amikor a család egyik legnagyobb hitelezője, egy jóképű, de annál aljasabb márki házassági ajánlatot tesz a különlegesen szép Mabelle-nek, a lány még nem tudja, miféle bajba keveredik azzal, hogy kikosarazza a férfit.

Hamarosan a kastélyban találja magát, ahol kénytelen alkut kötni a vonzó, ám hűvös Rowan nagyherceggel. Ha sikerül megtörnie az átkot, ami a herceget és annak otthonát sújtja, kiszabadul, és a családja anyagi gondjai is egy csapásra megoldódnak. Ha kudarcot vall, mindent elveszít.

Azt azonban nem is sejti, hogy a legerősebb varázslat, amivel a kastélyban találkozik, nem az átok lesz… hanem a szerelem.

Szerintem: 

Mielőtt rátérek a regényre, a borítók kapcsán egy kis megjegyzés. Nem minden esetben, de

azért a legtöbbször a Könyvsárkány exkluzív keménytáblás szebb szokott lenni, mint a szimpla kiadás. De észrevettem, hogy a magyar szerzőknél ez kevésbé áll. Eszes Rita sárkányos regényének, de Szabó Krisztina jelen kötetének is jobban tetszik az alapkiadás borítófestménye. De mindegy, ez csak egy lényegtelen szösszenet.

A regény inkább a lényeg, amit az írónő a szokott stílusban, rá jellemző témákkal és ötletekkel dolgozott fel. Rövidre is zárhatnám azzal, hogy aki a másik két könyvét is szerette, ezt is fogja. Ugyanaz a recept.
Avagy: fogj egy klasszikus mesét. Bővítsd a cselekményt egy lehetőleg fantasy elemmel és plusz konfliktussal. Kapjanak a szereplők több időt szerelembe esni, ne első látásra akarjanak örökké egymás mellett élni. És kész is. Mit hagytam ki? A női hős – erősebb legyen, minimum lélekben, mint az eredeti. Küzdjön. Most kész.

A törhetetlen átok a Szépség és Szörnyeteg meséjét vette elő, de jó érzékkel nem csak a Disney nyomdokain halad. Persze, annak is megvannak az összetevői, mint a helyi Gaston, aki a változatosság kedvéért nem vadász, hanem befolyásos nemes. Vagy a szép báli ruha. De az eredetibb francia mese elemei is fellelhetőek benne, mint Belle népesebb családja. Neki nem csak az apja van, mint a Disneynél és nem is feltaláló, hanem tönkrement kereskedő a kedves papa – szintén az eredetiből kiemelve. (Most nem megyek vissza Amor és Psyche mítoszához, ami még eredetibb, csak a francia meséig.)
Nekem kifejezetten tetszett ez a merítés, pláne, mert hálás vagyok Lucien karakteréért. Ő Belle bátyja, és az a csibészes jófiú egyben, akiket rendszeresen jobban kedvelek, mint a tiszta fehér, makulátlan lovagokat.

A plusz fantasy elem az lett, hogy Belle itt nem csak a könyvek szerelmese, hanem egyben a családi mágia titkos őrzője is. A kastélyba is azért kerül be a nagyherceg mellé, hogy próbálja megtörni az átkot. És nagyon ügyesen, itt nincs az a giccs, hogy az igaz szerelem a megoldás. Itt varász kell és nem tiszta szívből adott csók.
Van még egy plusz elem is – a varázstükör megnövekedett szerepe. Itt ugyanis nem csak a teret, de az időt is képes áthidalni. Belle át is tud kelni rajta, így az átok kiszórásának idejére képes időutazni. Megismeri a herceg korábbi énjét, és Szabó Krisztina olyan helyzetet teremt, hogy a lány beleszeret a herceg múltjába és jelenébe is, azt meg nem érti, a herceg miért féltékeny saját magára. Én meg azt nem értettem, hogy az átírt múlt hogyhogy nem kerül be a herceg emlékeibe.

Az időutazás, azért ezzel az elemmel még barátkozom kicsit. Hallottam már nem egyszer, hogy jó időutazós történetet nem lehet írni, valahogy mindig kisiklik és nem stimmel valami. Nekem itt ez a herceg emlékezete első körben, de igyekszem nem túlgondolni.

Szerettem viszont a humort benne. Nem lett komédia, de szépen használja a mellékszereplőket és jól működött, ahogy Belle – Lucien és Rowan – Lorie (a herceg és női testőrkapitánya, egyben legjobb barátja) párosok ugratják egymást.
Talán nincs túl sok mellékalak, de nem érzem véletlennek, hogy lesz folytatás. Elő is van készítve, kiknek a sorsa van még nyitva és hol van lehetséges szerelmi szál.

Ha már szereplők, nem bírom megállni, hogy ne álljak meg kicsit annál, ahogy Szabó Krisztina most is írta a női hőseit. Belle és Lorie szépek, belevalóak és mernek normaszegők lenni. Az egyik boszorkány, a másik harcos. A modern meséknek megfelelően példakép alkatok, akik belevetik magukat az eseményekbe, harcolnak, de közben nők is tudnak maradni. (Maas női hősei is felrémlenek előttem, mint lehetséges párhuzamok/sablonok.)

Könnyen olvasható, értelmes és egészen filmszerű. Jó a tempója, zajlanak az események. Ad teret a szereplők, főleg Belle lelki világának, de nem lett feleslegesen érzelgős vagy túlgondolt. Abszolút szórakoztató irodalom, kellemes ifjúsági regény.

Talán, mert annyira nem állította a feje tetejére, mint a Piroskát vagy az Aladdint, ez annyira nem is tetszett, de a zsánerben és adaptációként korrekt. Amit vártam, megkaptam és én kifejezetten örülni fogok, ha Lucien még előtérbe kerül a jövőben.

Idézet: 

Nem hagyhatod, hogy megbénítson a félelem! – szorítja meg a kezemet. – Inkább próbálkozzunk hiábavalóan, mint hogy rettegésben töltsük az életünket.