Fülszöveg: 

1954-ben az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát.
Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató.
A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen.

Szerintem: 

Ilyen könyvet még nem olvastam a szerzőtől. Más, mint amikor állatokat, ökoszisztémákat mutatott be. Megvannak ugyanúgy az

értékei, szerettem is, és nem is tudom, mi mást vártam volna. A cím azért elég árulkodó – ok, az alcím. Állatkerti gyűjtőutak.

Ez a könyv ugyanis három túrát mutat be. Még kezdő filmesként Attenborough szembesült kétféle állatos műsorral a BBC-nél. Az egyikben egy-egy állatkerti állatot vittek be a stúdióba és az állatkert egy vezetője mesélt róla, bemutatta. A másikban egy házaspár készített filmet afrikai útjaikról és mutatta be természetes közegükben a vadakat. Attenborough pedig felismerte, hogy mindkettőnek vannak előnyei, de az igazán jó műsor az lenne, ha a kettőt sikerülne ötvözni. Így születnek meg a Zoo Quest részek.
Állatkerti begyűjtésekre mennek filmezni, így meg lehet mutatni az állatokat eredeti élőhelyükön, illetve a befogott állatokat meg stúdió minőségben lehet bemutatni a faj jellemző adataival.

A kötet három ilyen út, általában fix célokkal.
Guyanában a hangyászok, Komodón a sárkány és Paraguay területén az óriás tatu az elsődlegesen begyűjtendő állat, de természetesen sok mást is begyűjtenek közben.
Attenborough remekül keretbe foglalja azzal, hogy mennyit változott közben az állatkertek állatainak eredete, és hogy ezt a kötetet az egykori naplói alapján rakta össze. Az utolsó kötetben különben a kezdő gondolathoz szépen visszakapcsol – ott már látszik, hogy lassan felfüggesztik az ilyen gyűjtőutakat és az állatkerti állományt egymás között tudják az állatkertek frissíteni, szükség esetén meg hozzájárulhatnak egy-egy vad faj visszatelepítéséhez az eredeti élőhelyükre.

Vagyis, bár a gyűjtőutak a kötet fő témája, ebbe is sikerült beletenni a környezet és állatok szeretetét, egy szimpatikus és emberséges módszertant és érdekes eseteket, sztorikat, amikkel az elméletet színezi is.

Kalandregényesebb, mint az átlag Attenborough kötetek. Sokkal több szerepet kapnak benne a fix emberek, akik a csapattal dolgoznak, vagy ők maguk. Az utak története, veszélyekkel és humoros helyzetekkel együtt. Jókat mosolyogtam rajta, vagy el voltam képedve, mire nem vállalkoztak a filmért illetve az állatokért. A komodói hajózás, arra aztán szavakat is nehezen találok. Vannak fotók is a kötetben, és amilyen hajón nekivágtak a tengernek Komodóra… Mit ne mondjak, azért ilyenkor elgondolkozom, hogy a mi korunk már mennyivel kényelmesebb.

De a kedvenceim az állatos történetek és ott sok a humoros is. Ahogy pl. Houdini rendszeresen szökik és randalírozik. A kis medve, akit ők táplálnak csepegtetővel, és mielőtt bekerül az állatkertbe, az egyikük még haza is vitte, szocializálta és nem bánta, hogy pl. a maci feltépi a parkettát. A ronda rágcsálók, amiket az egyik mókás kedvű tudós Attenboroughról és egy másik munkatársukról nevezett el. Kiragadva nem az igazi, tudom, de ahogy a könyvben Attenborough elmeséli, kedvesek és humorosak egyszerre.

A szívemhez tudott nőni azzal is, hogy milyen hozzáállással dolgoztak a befogások során. Vettek meg azért is állatot, hogy elengedhessék és visszaadják a szabadságát. Akad tehát bőven megható pillanat is benne, hiszen állatszerető, jó emberek igyekeznek jót tenni az egész cselekmény során. Ok, egy 'negatív alak' azért akadt. A Komodóra vívő hajósról kiderül, hogy bűnözői múltja is akad, és még toborzott is, hogy kirabolja Attenboroughékat, csak éppen nem jött össze elég ember az ügyhöz.

Ismeretterjesztés is van benne, mesél a befogott állatokról, fajokról, élőhelyekről. Nekem az is teljesen újdonság volt, hogy az állatkertek miképpen működtek akkoriban és hogyan alakultak át.

Összességében más, mint az előzetes elvárásom. De pozitív élmény így is. Fotókkal, kézre álló és nem összenyomott méretben, tanulságosan. Lehet, a megszokott könyvei kicsit közelebb állnak hozzám, de ez is egy jó könyv.