Fülszöveg: 

Kai Youngnak sem ideje, sem energiája arra, hogy felfordulás legyen az életében – márpedig Isabella a lila hajával és a kínosan vicces beszólásaival maga a megtestesült káosz. Ráadásul karrierje is fordulóponthoz érkezett, és egy milliárdos vállalat örököseként nem engedheti meg magának, hogy egy nő miatt ne a legfontosabb feladataira koncentráljon. Isabella egy személyben megtestesít mindent, amit a férfi nem akarhat, mégis minden egyes pillantás, minden egyes érintés hatalmas kísértés, hogy megszegje a saját szabályait… és magáévá tegye.

A vakmerő, impulzív és életvidám.

Isabella Valencia még soha nem volt olyan buliban, ahol ne érezte volna jól magát, és soha nem találkozott olyan férfival, akit ne tudott volna levenni a lábáról… kivéve Kai Youngot.
Mit számít? Hiszen egyáltalán nem is az esete. Ráadásul Kai annak az exkluzív klubnak az egyik vezetője, ahol ő csaposként dolgozik, így szigorúan tiltott gyümölcs. Ugyanakkor a hűvös külső alatt olyan férfi rejtőzik, akinek egyetlen érintésétől is elolvadna.

Isabella és Kai hiába is próbálnak ellenállni, képtelenek felülkerekedni a vágyaikon. Még ha ezért mindent fel is kell áldozniuk.

Szerintem: 

Lehet, elrontotta nekem a sima románcokat az a sok dark romance, amit idén olvastam? Mert kb. azt éreztem, hogy ezt a regényt

halálra unom. Azon sakkoztam magamban, mikor történik már valami véres/veszélyes, de egy vállalati leszámolásnál durvább nem érkezett. Nem is kell románcba, de akkor is…

A történet Kai és Isabella szerelmét követi nyomon, és igazából nincs benne semmi, ami miatt meg tudnám jegyezni. A bárban megismerkednek, gyors vonzalom, viszonyuk lesz, de Isabella attól való félelmében, hogy nem illenek össze, szakít a férfival. Még csak nagy gesztus sem kell, hogy visszataláljanak egymáshoz, hiszen nincs semmi elválasztó sem, csak Isabellának kell felülemelkednie a kétségein. Abszolút és teljesen románc, annak minden sablonos elemével. A vége is – eljegyzés. Még egyetemen poénkodtunk azon, miről lehet megismerni egy nyálregényt. Az egyik a vége: eljegyzés, esküvő, gyerek – vagy ezek kombinálása. Hát, Huang könyve átment a teszten.

Fura is, románcként igazából korrekt. A szereplők ismerkednek is, a kémiai is megvan. Ugyan halálra untam a sima dolgaikat, de nem tudnám megmondani, mit hiányoltam. Nyilván ebben a zsánerben nem kell gyilkos elől menekülni, egymást sem kínozzák és vér sem folyik. Mondom, elrontottak a sötétebb történetek…

Viszont, a szereplők unalmas volta ezzel együtt is megcsapott. Kai még csak hagyján. Ő az, akire Huang a kevélység bűnét húzza rá. Jól néz ki, iszonyatosan okos. Pl. a hobbija az, hogy regényeket fordít latinra kikapcsolódásképpen. Milliomos örökös, felkészítve arra, hogy átvegye az örökségét. Tudja is magáról, hogy kivételezett és milyen érdemei vannak mögötte. Mélyen rögzült benne, mi jár neki a születésénél fogva. Meg sem kell javulnia a végére, legfeljebb a szerelemben veszi kevésbé magától értetődőnek, hogy álmai nőjének is kell ő. Nem teljesen hős, de ez szerethető benne.
Isabella viszont tipikusan az a kallódó hősnő, aki el van veszve és mondhatni, szerencsétlen. Szerelemben, karrierben, mindenben. A hozzá hasonló alakok idegesíteni szoktak, őt sem szerettem meg. Jószívű, helyeske, de különben a húszas évei végén keresi úgy magát, ahogy az egyetem alatt kellett volna.

Ahogy belegondolok, egy olyan cselekményelem volt, ami tetszett benne. A már emlegetett vállalati leszámolás. Kai harcban van a vezérigazgatói posztért és pazar kis tetőpontja van annak a szálnak, amikor a vetélytárssal megfizetteti az aljas húzásait.
Különben meg szerelmes regény, több erotikával. Amire már jó sokszor leírtam most, hogy reagáltam. Untam.

Ugyanolyan női bestseller, mint amiket már olvastam a szerzőtől. Csajos, helyenként lazább megfogalmazással. Azért nem obszcén, de a szexuális tartalmakat túlnyomja és nyersebbre vette. Az sem dark romance szint, talán itt nem bántam egyedül. Ez nem egy olyan páros, akiknek jól állna a keményebb vonal az ágyban.

Még egy megjegyzés, aztán elengedtem. Huang könyveiben multikulturalizmus van, és ez most is nagyon megcsapott. Már képtelen vagyok átlátni, ki milyen gyökerekkel rendelkezik. Pl. Kai. Ő részben kínai? Vagy Isabella, akinek filippínó rokonai vannak? Micsoda? Vannak ilyen kis nyomok, de igazából meg mégsem foglalkozik ilyesmivel a szerző. A szereplői világpolgárok.
Annyi is csak a lényeg, hogy nekem ez zavaró elem. Most akkor fontos a származás, vagy sem? Ha meg nem, minek belenyomni?
Hagyjuk is.

Eddig ez a sorozat nem nagyon jön be, de a következőnek a cselekménye jobban érdekel. Reménykedem, hogy kibillen a tetszési görbe végre felfelé.