Fülszöveg: 
Szerelmi bánat esetén találj magadnak egy kamuvőlegényt!
Éppen a Big Ben mellett sétálok el és próbálom feldolgozni magamban a világ legrémesebb szakítását, amikor belerohanok egy jóképű idegenbe.
És „sikeresen” leöntöm a tűzforró kávémmal.
Legnagyobb meglepetésemre az áldozatom nem csupán megbocsájtja nekem, hogy tönkretettem az ingét, de abba is szempillantás alatt beleegyezik, hogy eljátssza a kedvemért életem szerelmét. Merthogy el kell terelnem a sajtó figyelmét legutóbbi szívfájdalmamról.
Egy dologban egyetértünk: semmi sem valós az egészből.
Csakhogy minél tovább színleljük a szerelmet, annál nehezebb tartanom magam a megállapodásunkhoz. És a perzselő pillantásaiból ítélve ő is hasonló problémával küzd.
Végül azonban egy este átlépjük a határt… És kezdem úgy érezni, hogy az álvőlegényem tényleg férjnek való.
Szerintem:
4 részt el kellett olvasnom a sorozatból, hogy találjak egyet, ami tényleg tetszett? Megérkezett az első csábító doktor – és ő tényleg az, háziorvos, akinek
szórakoztató volt a szerelmi története.
Beau és Vivian története is egy romantikus trope-ra épül. Van benne egy minimális csavar, de ez alapvetően egy kamukapcsolat szerelem. De rá lehet húzni a sztár és a hétköznapi ember szerelmét is, és az utóbbi a passzosabb.
Vivian világsztár énekesnő, aki a barátja árulása után álcában Londonban próbál felejteni. Ugyanabba a kávézóba jár, mint Beau. Összefutnak, a nő leönti a férfit és együtt kezdenek a parkba sétálni, kávézni. Szimpatikusak egymásnak, és tipikusan az a páros, akikről süt, hogy mennyire passzolnak. A 'de' a lány szakmája, mert a PR azt találja ki, hogy legyen egy kamupasija, hogy ne a szakításáról kérdezgesse a sajtó. Beau meg jelentkezik a feladatra – bár szerintem inkább az van mögötte, hogy így ő lesz a lány mellett és nem más. A másik pedig, hogy egyikük sem akar újabb kapcsolatot még, hiába szimpatikusak egymásnak. Lehet sejteni, mennyire tartanak ki a kezdeti elhatározás mellett, amikor sok időt töltenek együtt, bírják egymást és mindketten fiatal, szexi emberek.
Röviden – nagyon érezni benne, hogy ez már a kezdeteknél sem álkapcsolat, csak félnek kimondani, mibe mennek bele. Sokkal inkább a Nothing Hill az alap, ha azt éppen nem is emlegeti fel a történet. Ugyanúgy Londonban a sztár és a 'normi' kapcsolata.
Mi adta el? Nekem bejött, hogy bár vonzalom van, tényleg csak barátok igyekeznek lenni eleinte. Sokat beszélgetnek, megnyílnak egymásnak és amikor szintet lépnek, már el tudják mondani, hogy ismerik a másikat. Nem a kisportolt test vagy a szép mosoly, amiért egy ágyba kerülnek, ha meg is van a kémia. Szerettem, ahogy támogatják egymást a döntéseikben és megvan a kapcsolat alapja, ha időben azért Bay fel is pörgette és hetek, nem hónapok alatt lépnek nagyokat.
A másik, hogy mindkét főszereplőt kifejezetten meg tudtam kedvelni. Ugyan egy ponton már idegesített, hogy Vivian mennyire kivetíti a korábbi rossz tapasztalatait a férfira – az lesz a kötelező szakítás oka is. Amikor kimegy egy bizalmas információ a sajtónak, Vivian Beau-t vádolja meg, hogy eladta róla az információt, ahogy az exe tette. –, de összességében kedves, helyes ember mindkettő. Az is közös bennük, hogy éppen a pontos helyük keresik a világukban. Váltás előtt vannak, hogy az életüket, karrierjüket arra az irányra szabják, ami kényelmesebb, boldogabbá tegye őket.
Megjegyzem, azért sokkal fontosabb a cselekményben a popsztár-lét, mint Beau praxisa. Tervezi, miképpen vált, de munka közben nem látjuk. Vivian ellenben zenét szerez, koncertezik, lemezt vesz fel, stb. Azt is írhatnám, itt már passzosabb a sorozatcím, de még mindig tudok vele kötekedni.
Ebben is megvan a támogató közeg és mellékszereplők sora a szerelmesek mögött. Vivian stábja, Beau már nagyon is ismerős családja. Egyre inkább az apja lesz a kedvencem, aki látszólag morgós medve, jól be is tud szólni minden fiának, de ezzel is támogat és segíti őket. Nem kapnak külön szálat, a páros az abszolút központ, de itt ellátták a funkciót és annyira nem kétszereplős a regény, miközben mégis az.
Stílusra teljesen a szokott. Csajos, könnyed, egyszerű, értelmes. Anélkül mondjuk meglettem volna, hogy Beau felfedezi, hogy szexben izgatja a nőt a rondább beszéd, de azért ők nem mennek le a csatornaszintre.
Összefogva – eddig ez a kedvenc részem a sorozatban, annak ellenére, hogy ez is a romantikus klisék mellett halad és igazából nem lep meg. Ismerős alapanyagokból főzött a szerző, de most ízlett a végeredmény.
Idézet:
Nem akarok úgy meghalni, hogy nem hoztam ki a lehető legtöbbet az életemből. Máskülönben mi értelme az egésznek?
