Fülszöveg: 

A Világvéghozó és a Világok Bevégzőjének találkozása…
Ezer évvel ezelőtt Dianna feladta az Eoria sivatagaiban élt életét, hogy megmentse haldokló nővérét. Segélykérése bárkinek szólt, aki meghallhatta, de arra nem számított, hogy egy minden létező rémálomnál borzalmasabb szörnyeteg válaszol majd neki. Most azt teszi, amit Kaden parancsol, még ha így épp azoktól a lényektől kell is megszereznie egy ősi tárgyat, akik vadásznak rá.

Egy rég halottnak és elfeledettnek hitt király.
A régi világban Samkielnek hívták. Az új világban Liamnek, de címe az idők múlásával változatlan maradt. Ő a Világvéghozó, az ellenségeinek mítosz, a hozzá hűségeseknek megváltó és király. Az istenháborút követően elzárta magát, elbujdokolt a világ elől. Megtagadta koronáját és felelősségeit, és magukra hagyta azokat, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá, így egyedül kellett szembenézniük világuk halálának következményeivel. Egy szerettei ellen irányuló támadás következtében azonban most visszatér abba az egyetlen világba, ahová soha többé nem akarta betenni a lábát, mégpedig egy olyan ellenség színe elé, akiről azt hitte, még a régmúltban bebörtönözte.

Szerintem: 

Amekkora hype van körötte, azért

többre számítottam. Nekem nem hozott többet, mint egy átlagos romantikus fantasy. Azt meg nem is értem, miért kellett 700 oldalnyi hossz hozzá.

A világa duplán kiforgatott. Két világ zuhant egymásba, és az őslakosok máig szenvednek, lázadnak a beléjük csapódott világ és lényei miatt. Egyik sem az emberi világ. A becsapódottak démonokra/angyalokra emlékeztetnek, míg az őslakosok metahumánokra vagy egyéb természetfeletti lényekre. De mindezt egy olyan jelenben tartja, ami meg egy urban fantasy benyomását kelti. A hősnő, Dianna féltett és védelmezett húga úgy él a halandók között, dolgozik, meg hasonlók, mintha az a mi realitásunk lenne. Nem kicsit képzavaros és nem is tiszta, ez hogyan jött össze.

A világépítésre jellemző különben, hogy annyit kapunk, amennyi a főszereplői történetéhez szükséges. Miért csapódtak egybe a világok? Liam apjával való kapcsolatában a magyarázat. Melyik milyen volt, hogyan alakult az együttélés, bármi? Az a képzeletemre van bízva.

Harcos románc, vagyis a cselekményt két dolog határozza meg. Az első és szerintem Nicole regényvilágában a fontosabb, hogy Liam és Dianna egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Még messze vannak attól, hogy romantikus szerelmes pár legyenek, de szépen meg vannak húzva a kapcsolatuk alapkövei. A szexuális feszültség, ahogy Dianna neki tudna esni bárkinek, pláne nőknek, akik Liam közelébe mennek.
A másik, hogy két zsarnoki hatalom vetélkedik a hatalomért. Dianna a kettő között vergődik. Az elsőtől kapta a hatalmát, de cserébe kvázi rabszolgát és szeretőt csináltak belőle. És bármire rávehetik, mert tudják, hogy Gabby (a húga) a gyengepontja. A másik Liamék rendszere, ami emberségesebbnek tűnik és majd Dianna át is áll, hogy szembeforduljon korábbi gazdáival.

Még nem annyira az összecsapások van a hangsúly, hanem egy kutatáson. Liam egy korábbi embere és talán barátjának is mondható, Azrael könyvét keresik. Bár Liamék eleinte nem hisznek a létezésében, annyira keresi a másik oldal, hogy kialakul a versengés. Azért nem Indiana Jones kalandokba mennek át, de a cselekmény alapjai ezek lesznek. Azrael könyvének keresése és a szerelmi szál.

A szereplőkkel nem vagyunk elkényeztetve. Annak ellenére, milyen hosszú, nagyon Liam és Dianna szemszögéből van megírva minden és az ő interakcióikkal van tele az egész könyv. Dianna mellett Gabby kap kicsit nagyobb szerepet, de nem mondanám meghatározónak. Ő az, akit a nővére minden áldozat árán is megvédene, közbe csajosan elbeszélget vele és kb. ennyi. Liam népéből alig ismerünk meg valakit, és egyik sem olyan jelentős, hogy a nevüket megjegyezzem. A flashback jelenetekből Liam apja is erőteljesebb jelenség, mint a jelenben köröttük levők.

Amúgy is, tipikus zsáneralak mindkét főszereplő. Dianna a harcos hősnő, aki egyetlen célért menetel előre. Nagy harcos, beszól bárkinek, és elfogadta, hogy szörnyeteggé kell válnia, hogy Gabby lehessen a boldog és könnyed. Liam a látszólag kemény, félelmet keltő istenkirály, de valójában elég súlyos traumákat cipel és nagyon gondoskodó. Egész más lény lehetne, ha nem olyan ereje lenne, amilyen. Az (meg az apja), és nem a természete tette Világpusztítóvá.

A nyelvezet obszcén, ebben is hozza a dark romance jellegzetességet. Itt olyan élethelyzetekben és környezetben vannak a szereplők, hogy az adja is, hogy keményebben fejezzék ki magukat. Most se szeretem, de itt legalább indokoltabbnak érzem.

Az biztos, hogy nagy nyitott vége van. A következő kötet még vastagabb. Csak abban reménykedem, hogy a románc mellett értelmes cselekmény is jut majd bele. Mert eddig ez csak olyan átlagos.

Idézet: 

De egy szörnyeteg akkor is szörnyeteg, ha történetesen szép.