Fülszöveg: 
1911, Budapest. Erőss Ada kisírt szemmel lép az oltárhoz, hogy hűségesküt tegyen a nála harminc évvel idősebb lókereskedőnek, akit egyetlen porcikája sem kíván. A nagypolgári család a tönk szélére került, és ha Ada apja nem kapja meg a neki ígért kölcsönt a kérőtől, végleg elszegényednek. Adának azonban minden vágya, hogy orvosnak tanulhasson, és szándékától sem apja zsarnoki szigora, sem a férfiak uralta világ nem képes eltántorítani. A díszes menyegző kínos botrányba fullad, mivel a lány nem hajlandó apja akaratának engedelmeskedni. A családot a sajtó meghurcolja, és a lánynak el kell hagynia otthonát.
Adát hisztériásnak nyilvánítják, és egy abbáziai szanatóriumba száműzik, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ott tehetős férjet fogjon magának, mert örökségre immár nem számíthat. Az Adria tengermelléke fénykorát éli. Az üdülőhely luxusszállodáit fejedelmek és előkelőségek, híres művészek és hamiskártyás bohémek látogatják, sétányainak babérillatú ligetei szerelmek és szakítások állandó színtere. A szanatórium szűk szobáiból nézve mindez csupán álom, a katonás napirend megtörni látszik a különc természetű lányt, ám feltűnik két újdonsült barátnő és két nem mindennapi udvarló is, így Ada kénytelen szembesülni az elhazudott múlttal, hiszen addig senki mellett nincs maradása, amíg le nem vetkőzi a családi titkok és nemzedéki örökségek béklyóját.
Szerintem:
Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a regénnyel. Elolvastam, talán még valami sejtésem is van arról, mit akar Ada alakjával átadni a szerző, de leginkább csak vonogattam a szemöldököm, hogy mégis, mi ez.
A kezdet az még az Ida regényét is eszembe juttatta, és nem csak azért, mert
az Ida – Ada nevek hasonlítanak. Mindkettőben, nagyjából egy korban egy úrilánynak nevelt kisasszonynak kell gyorsan férjhez mennie. Nem szabad akaratból, az apja kérésére és nem is választhatja meg a kérőt. De minden más mellette.
Ada vőlegénye cseppet sem vonzó, egy jóval idősebb és a lány számára taszító öreg, aki megözvegyült, új és fiatalabb asszonyt keres és anyagilag kisegítené Ada megszorult apját. A lány több mindent bevet, majd látszólag beletörődik a sorsába, hogy az esküvőn rendezzen olyan jelenetet, amit már az apja sem tud elsimítani.
Ez a nyitás és eddig még élveztem is.
Utána viszont Ada egy szanatóriumba kell távozzon a tengerpartra és Huszti megidézi vele a királyság letűnt korszakát. Egy nyaraló övezet tulajdonképpen, ahol a magyar elit szórakozott, férjet keresett és be is lengi az egészet valami túl idilli hangulat. Még azzal együtt is, hogy miért érkezett Ada.
Új embereket ismer meg, új kapcsolatokat alakít ki. Lesz két udvarlója, de egyik szál fárasztóbb, mint a másik. Az egyik az intézet egyik orvosa, a másik egy Adához hasonló kezelt. A nagy semmi, ahogy keringenek egymás körül, van félténykedés és Ada hol egyikkel, hol a másikkal érzi magát közelebb.
Nem románc, nem vicces, nem is igazán társadalomrajz. Én untam is, és egyszerűen nem értettem, mire megy ki a játék. Az egyértelműnek tűnt, hogy Ada függő helyzetben van. Vagyis, biztosan nem érhet el egy olyan pontra, hogy ráhagyják, csináljon, amit csak szeretne. Nőként sem megengedett ez a korban, meg anyagilag sem állt úgy a család.
Aztán, még egyet kavarva az eseményeket, Ada összebarátkozik egy házaspárral. A feleséggel pedig közel kerülnek egymáshoz, intim és testi szinten is. Ezzel meg elértem oda, hogy azt akarhatja ábrázolni a könyv, hogy a korban normaszegő nő hogyan boldogulhat? De nem kapunk elvarrást, boldog vagy tragikus véget sem, olyan súlytalan maradt az egész. Ada talán jobban tisztába jött magával, és hogy mit akar az életétől, de haladást nem éreztem benne.
A cselekmény kényelmes, hangulatot teremt a szerző. Bár bele tudtam volna süppedni, de az Adriát és a korszakot nekem jobban megragadta anno Karády Anna és ez annál egyszerűbb. Még azzal együtt is, hogy lesz majd haláleset és nyomozgat is a kapcsán kicsit, én bizony eléggé untam a könyvet.
Különben köznyelvi, értelmes, nem tudok írni ellene semmit. Csak nem fogott meg, nem ragadott magával sem.
Tudom, hogy létezik folytatása is, de egyelőre semmi erőt nem érzek magamba, hogy visszatérjek ebbe a világba. Az atmoszférája rendben, de különben… nem tetszett.
