Fülszöveg: 

Amikor a Buckeye City-i rendőrség nyugtalanító levelet kap, amelyben a levélíró közli, hogy meggyilkol tizenhárom ártatlant és egy bűnöst, hogy így büntesse meg azokat, akik egy másik ártatlan ember halálát okozták, Isabelle Jaynes nyomozó érzi, hogy nem üres fenyegetéssel állnak szemben. Ahogy a nyomozás kezdetét veszi, Izzy, mint korábban is, legbizalmasabb barátnőjével, Holly Gibney-vel vitatja meg az ügy részleteit.
A megosztó és szókimondó nőjogi aktivista, Kate McKay több államot érintő előadó körútra indul, telt házas előadásain a rajongótábor és az ellentábor egyaránt képviselteti magát. Legelszántabb ellenzőinek egyike nem elégszik meg azzal, ha megzavarhatja Kate rendezvényeit, őt magát veszi célba. Az előadó körút minden állomásán egy lépéssel Kate és csapata előtt jár, és egyre veszélyesebb támadásokba lendül, hogy elhallgattassa az általa gyűlölt aktivistát. Kate asszisztense az egyik életveszélyes akció után felkutatja és felkéri Holly Gibney-t, hogy legyen a testőrük, kísérje és védelmezze őket az utolsó állomásokon. Holly számára nemcsak az jelent kihívást, hogy testőrként kell helyt állnia, de az is, hogy közben minden szabad percében Izzy nyomozásán töri a fejét.

Szerintem: 

Azt se gondoltam volna, hogy egy 2025-ös Stephen King-regényben olvasok érdemben a feminizmusról, női jogokról és gospelről. De ez

van.

King visszatért Holly Gibney nyomozásaihoz, aki akaratlanul is több ügybe belekeveredik. A kötet egyik erőssége is az, ahogy sok szálat mozgat, és annak ellenére, hogy csak lazán kapcsolódnak, képes mindent egy nagy zárásra összehozni.
Mert megismerhetjük Kate-et, a nagy hatású feminista szónokot, aki papíron az új könyvét népszerűsíti, a gyakorlatban meg politikai/társadalmi indíttatású beszédeket tart a körútján. Valaki fenyegetni kezdi, de nem csak leveleket kap. A rá hasonlító asszisztensét támadás is éri, mert Kate-nek nézték. Holly elvállalja, hogy a turné maradék részén megvédi a két nőt.
Segít Izzy-nek is, aki egy sorozatgyilkos nyomában van. Ott több minden összekapcsolódik, egy másik és tragikus eset, korrupció is felmerül.
Közben pedig ott vannak a magánéleti szálak – két fiatal nő sorsát is követhetjük. Mindketten kapcsolatban lesznek és barátok/összebarátkoznak Holly-val. Az egyikük Kate mellett fedezi fel az erejét és lesz belevaló asszisztens, a másik a híres énekesnő mellett esélyt kap fellépni, a versét megvalósítani és egy olyan életpályát elkezdeni, amiről korábban álmodni sem mert volna.

King hozza a tőle megszokott, borzongató részeket. Két gyilkos agyába is beenged és lehetne vitázni, melyikük az őrültebb. Mindkettőnek víziói és képzetei vannak, mindketten látszólagos normalitás mögé rejtik, milyen sötétség van bennük. Holly a végére szembe kell nézzen velük, de igazán megérteni őket az olvasónak van csak esélye, aki megkapja a belső hangjuk és az őrület sokféle mélységét. Azért egész más a vallási fanatikus, akit a lelki pásztora kedve szerint radikalizál, mint a férfi, aki felfedezi magában, hogy gyilkosnak született.

Van nyomozás, összekapcsolódó szálak és a végére nagy küzdelem is.
Mégis, ez most kevésbé horror vagy thriller. Máshol látom a lényeges elemet. Abban, amit a nők jogairól mondanak ki. Ahogy a véleménynyilvánítás szabadságáról szól a történet. A főbb szereplők nők és pozitív karakterek. Még Kate is, aki $@!% is tud lenni és nehéz együtt lenni vele, de meg is fogalmazza – a harchoz, amit választott, keménynek kell lennie, néha erőn felül. A gyilkosok pedig férfiak és mindkettőnek jócskán van baja az apjával.
De a vallást is fel lehet venni a listára, mert sokféleképpen mutatja be az emberi ületet, és ebben benne lesz a vallási is.

A cselekmény pörög, talán ez az, ami még különbség tud lenni egy átlagos King horrortól. Azokban kivár a szerző és csak szép lassan ér be a történet és a főszereplője az elszabadult horror világába. Ahogy csak sejteti, hogy valami nagyon rossz közeleg. Ez a történet ezeknél sokkal populárisabb, gyorsabb és inkább popcorn horror, mint az a mély félelemkeltés, amit egyéb King-történetben kaptam.
Én nem bántam, szeretem a popcorn véres thriller/krimit és ezt is annak tartom.

Könnyen értelmezhető, köznyelvi. A témából adódóan vannak olyan rétegei, amelyek kissé eltérnek és amelyek nem feltétlenül tetszettek. A vallási vonal miatt akad bőven idézet a Bibliából, ami pláne egy ennyire mai szövegben nagyon réginek, nehézkesnek és nehezen értelmezhetőnek hat. A másik a zenék beidézése, aminek jó része nekem semmit sem mondott. Azt kiéreztem belőle én is, hogy ez egy zenei irányt és korszakot szépen lefed, de kb. nulla előismeretem volt hozzá, így nekem teljesen fiktív is lehet az egész, azt sem venném észre.

Végül, én szerettem a címet is. Ugyan a konkrét magyarázat rá a cselekménybe van rejtve – az egyik gyilkos erőszakos apja fenyítette a gyereket ezt szajkózva –, de én szépen ráhallom a mozgalmakra, a jogokért és magukért küzdő nőkre is. Az ő harcuk, a cselekményre is illik, hogy ők sem hátrálhatnak és mennek, harcolnak tovább.