Fülszöveg: 

Emberfall rohamosan pusztul, és a végletekig megosztott: vannak, akik úgy vélik, a trón Rhent illeti, ám mások alig várják, hogy új korszak kezdődjön Grey, a jogos örökös vezetésével. Grey két hónap türelmi időt adott Emberfallnak a támadás előtt, ám ez idő alatt Rhen mindenkitől elfordult, még Harpertől is, aki kétségbeesetten próbál segíteni neki,
hogy megtalálja a békéhez vezető utat.

Vívd meg a csatát, mentsd meg a királyságot!

Eközben Lia Mara azért küzd, hogy anyjánál emberségesebben uralkodjon Syhl Shallow felett. Miután a mágusokat kiűzték az országból, évtizedekig tartó békés időszak köszöntött be, ám az alattvalók közül nem mindenki nézi jó szemmel, hogy Lia Mara egy varázserővel bíró herceggel és egy kaparóval szövetkezik. A háború közeledtével Lia Mara elbizonytalanodik: valóban ő az a királynő, akire az országának szüksége van?

A két birodalom egyre közelebb sodródik a fegyveres összecsapáshoz, ami próbára teszi a hűséget, szerelmeket sodor veszélybe, egy régi ellenség újbóli felbukkanása pedig mindenkire fenyegetést jelent.

Szerintem: 

Hogy lehetett volna jobb ez a sorozat? Ha nincs rajta a kényszer, hogy

sorozat és trilógia legyen. Eddig is túlírt volt, de Kemmerer a zárásra érte el az abszolút mélypontot.

Mit kapunk most? Egyenes folytatást. Grey Lia Mara oldalán van, szilárdítanák meg a lány uralmát a királyságában és készülnek arra, mi lesz, ha Rhen nem akar békülni és háborúba kell menni. Közben meg Rhen azon gyötrődik, mit csináljon, mert a visszatért varázslónővel szemben tehetetlen.

A történet a négy főhős szemszögéből van megírva, ami tulajdonképpen két szálat jelent nagyon sok ismétléssel. Ugyanúgy, ugyanazokat a sémákat járják be: ahogy Lia Mara és Grey megerősítik a szerelmüket és igazi pár lesznek, ugyanezt teszi Rhen és Harper is. Ha nagyon rövidre akarom vágni, az egész könyv arról szól, hogy a párok ismételten kinyilvánítják, hogy szeretik egymást, egy hálószobába költöznek, majd összefogva véget vetnek Lilith ámokfutásának.

Annyira nincs cselekménye az egésznek, csak felesleges gyötrődés a szerelem vagy a testvérük miatt, hogy az valami borzalmas. Egy 400 oldal feletti könyv, de értelme és cselekménye csak az utolsó pár fejezetnek volt.
Mennyivel jobb lett volna ugyanez, ha az előző két részt összehúzza a szerző kicsit és ez a vége lett volna a második kötetnek a sok lelki gyötrődés és sehova nem vezető önmarcangolás helyett! Duológiaként, a két fivérnek egy-egy kötettel tetszhetett volna. De így? Annyira felesleges ezért egy teljes 3. rész. Pedig létezik.

Fura az is, hogy minek kezeljem a főszereplőket. A többség tizenéves, csak Grey kicsit idősebb. Úgy is viselkednek, heveskednek és éreznek, mint a kamaszok. Amivel nem lenne bajom, ha nem uralkodók lennének felnőtt szerepkörben. Nem sok jót ígér, ha királyságok urait van kedvem azzal jellemezni, hogy sok mindenben mennyire gyerekesek. Akár a családi kapcsolatokban, akár a szerelemben, de még mágikus kérdésekben is. Annyi mindent túléltek már együtt, de komolyan, annyira nem képesek, hogy leüljenek megbeszélni a dolgokat? Nekem meg különben is a halálom, amikor a regény konfliktusa minden cselekményt lenyesve annyi, hogy a két szereplő nem volt képes beszélni, tárgyalni, inkább mentek fejjel a falnak, hogy minden megoldódjon, amint kimondják, mi is van velük, mit akarnak, min változtassanak.
Ez is ilyen könyv.

Valamennyire abból jön, hogy mennyire túlírtnak érzem a részt és a sorozatot is, de majdnem minden szereplőt sikerül is megutáltatnia a könyvnek velem. Tele van makacs, önsorsrontó alakkal a regény és egyik fejét verni kéne a falba a másik után. Vagy, jön az ellendrukker énem, aki már szinte Lilith uralmát várná. Az biztos, hogy Harper istenítése nagyot bukott már erre a részre, és merengeni kezdtem azon, milyen lenne, ha Emberfall lakói meg akarnák lincselni… Ok, vérszomjas felem félre, azzal is beértem volna, ha visszarugdalják DC-be, aztán boldoguljon, ahogy tud. (Nem menne neki.)

Mindezt érzelgősen, sok belső monológgal meg beszélgetéssel. Ifjúsági regény, lányos és a románc sokkal erősebb minden téren, mint a fantasy vagy kaland vonal. Egyszerűen nincs már benne ötlet és cselekmény, így maradt a szerzőnek a végtelen és fájdalmas lélekelemzés, amit meg nagyon nem szerettem.

Tovább nem ragozom, vissza fogok lyukadni mindig ide. Felesleges volt ez trilógiának és a 3. rész a leggyengébb. Egy gyenge románc, kierőszakolt konfliktus és csak a vége, ami kicsit is ért benne. De az sem menti meg.