Fülszöveg: 
AZ ELLENSÉGEM ELLENSÉGE A BARÁTOM. UGYE?…
Park Hayan bosszúvágytól eltelve a Red Bomb diszkóig követi a gyilkos vámpírvezér nyomait. Az egy pillanatig sem riasztja vissza a dühös lányt, hogy ez a szörnyeteg egy hihetetlenül erős halálangyal, egy vérbeli vámpír fejedelem. Hayan tervébe azonban homokszem kerül: Euntae nyomozó ugyanis megneszeli, mire készül, és osztagával el is indul, hogy őrizetbe vegye…
De hogy miért, az egy jó kérdés.
Hayan legnagyobb döbbenetére hamarosan ott találja magát a nyomozó oldalán, akivel összeköti közös céljuk: mindkettejük legfőbb vágya, hogy megtisztítsák a világot a gyilkos vámpíroktól. Csakhogy a vérszívók már keresztül-kasul behálózzák az emberi társadalmat, így Hayanéknak magával a rendőri testületben kell kezdenie a vadászatot, ahol lépten-nyomon ügynökökbe, árulókba botlanak…
Szerintem:
A nyitány tetszett, a folytatás pedig jó értelemben meg tudott lepni. Voltak elképzeléseim, hogy Hayan merre indul az előző kötet végéről, de
a szerző kitalált egy olyan irányt, ami szerintem majd az egész sorozat dinamikáját meghatározza.
Először is, kicsit jobban el lett magyarázva a világ. Ki az 'Isten' – hogyan választotta ki a legerősebb vámpírokat és tette őket Korea vezetőiévé, a vérével még erősebbé téve őket. Hogyan hálózták be a társadalom minden vetületét, kormányt és állami szerveket is.
Hayan pedig a teljes megtisztításra tör és az újdonság: lesz egy társa is.
Akcióval indítunk, Hayan leszámol a pap gyilkosaival. A kamerák és egyebek miatt akár le is bukhatna, de Euntae nyomozó falaz neki. Később ők el is beszélgetnek és szövetséget kötnek a vámpírok legyőzésére. A lánynak így lesz egy szövetsége, akinek konkrét terve is van, hogyan lehet mindezt véghez vinni. Vagyis, egy vezetőt Hayan likvidált az elején és Euntae tudja, hogyan legyen tovább. A rendőrségen belül van egy áruló – ha őt megtalálják és kiiktatják, a nyomozó neki tud állni felgöngyölni a többi hálózatot. Ezt a nyomozást és harcot kapjuk, majd a páros elkezdi felmérni az új ellenfelet, aki egy elég meglepő környezetből irányítja a maga részét Koreából.
Ebben a részben is szépen arányban van a nyers akció és a világépítés, a karakterek fejlesztése. Igyekszik kicsit többet mutatni abból, kit és mi motivál. A hősei esetében erről már többet tudtunk, nem is őket találtam most a legérdekesebbnek.
Woojin simán egy pszichopata, ő horrorba is illő alak.
Viszont, Jung rendőrfőnök már egy sokkal izgalmasabb karakter. Másként került ebbe a célba, mások a céljai. Ő egy más környezetben hős is lehetett volna, így viszont a vámpírok rendszerének kiszolgálójává vált. De van karakterfejlődés a kapcsán és őt még sajnálni is tudtam, több mindenért is.
Majd érkezik Sahan, aki az ereje miatt teljesen más típus. Egy bábjátékos, és éppen annyira fel van itt vezetve, hogy várjam a 3. kötetet az összecsapásukért.
Az akció, dráma mellett helyenként humor is villan benne. Továbbra is áll, hogy Euntae könnyedebb jelenetekben is szerepel, és miközben komoly harcos, nagy vámpírvadász ő egyben az 'osztály bohóca' is. Ott van pl. a jelenet, amikor a reggeli szokásain megy végig, majd leesik neki, hogy meghívta magához Hayant, aki így végignézhette az egész műsort. Nem feltétlenül hangosan nevetős jelenetek, de könnyedséggel ellensúlyozzák a történet drámáját és a harcokat.
Rajzban továbbra is ugyanaz a minőség, színezés és laptípus. Zsánerben szépnek mondanám és még a harcokat is tudom követni. Az nekem anime-ban sokkal jobban szokott menni, mint mangában, de itt értelmezhető így is.
Az egyetlen, amin azért fennakadtam a szemem, hogy mennyire szexista is egy-egy ábrázolás. Általában a női test, mellek vannak eltúlozva és szinte tálcán kínálva, itt viszont a férfi felsőtestekre gerjedt a rajzoló. Luci és Euntae is kockahasat villant. Lehet, ebből találhatom ki, hogy nőknek vagy férfiaknak szánták a képregényt? Melyik nem van szexualizálva?
De ok, a történetet bírom, elszórakoztatott és ismételten sikerült úgy zárni, hogy várjam a folytatást. Ami lassan érkezik is.
