Fülszöveg: 

Túlságosan is sokszor kerültem bajba a pletykalapok miatt. Mit is mondhatnék? Véletlenül úgy kaptak lencsevégre a lesifotósok, ahogy egy „hölgynek” nagyon nem illendő. Én azonban korántsem vagyok úrihölgy.

Ezek után azonban apám ultimátumot ad nekem: vagy elzárja a pénzcsapot és nem finanszírozza tovább a fényűző életemet, vagy belemegyek, hogy személyi testőröm legyen, Ransom Lockwood személyében.

Ransom egy szexi, ugyanakkor félelmetes, nem e világról való „bébiszitter”, aki történetesen ügyesen roppantja szét az emberek gerincét. Ráadásul most egy csomó furcsaságot akar rám erőltetni. Hagyjak fel a bulizással, kapjam össze magam, szerezzek egy állást…

Az énem egyik része legszívesebben elzavarná őt, hiszen rajtam már nem lehet segíteni. A másik része viszont vele akar lenni, mert érzem, szüksége van rám.

Szerintem: 

Ha az első 200 oldalt kihagyom, még talán tetszett is volna. Abszolút benne van, amiért Shen könyveit kikapcsolódásként olvasom, csak

van egy nagy DE.

Kezdjem ezzel? Talán előbb a cselekmény. Hallie John F. Kennedy Jr. csak lány változatban – meg élő apával, az ő volt elnök édesapja nem lett merénylet áldozata. Viszont a Fehér Házba született be és azóta is ő Amerika kishercegnője. Csak éppen egyben bulikirálynő is, ami egy villantás után annyira szégyenletes a családnak, hogy az apja felfogadja mellé az ország legjobb testőrét. Ransom beceneve A Robot és elhatározza, nem csak védi a lányt, de rendbe teszi az életét is. Viszlát bulik, helló munkakeresés és felelősség! Egyikük sem számít arra, hogy az ellentétek mennyire fogják vonzani egymást.

Kis csajos, könnyed, egyszerűnek tűnő románc. A napsugár lány és a morcos pasi. A gazdag és a szegényebb, aki mindenért keményen megdolgozott. A történet pont annak is indul, ami innen látszik. Humoros, egymásnak beszólogató, de azért romantikus komédia. Mondanám, könnyed nyári és gyorsan olvasható.

Ám jön a de. Ebben a szakaszban Hallie közel elviselhetetlen. Nem is értettem, mi tetszik meg benne a férfinak, mert a lány rémesen gyerekes. Elvakult. Az a típus, akiről a milliomoscsemeték szól. Nincs szakmája, ötlete, semmije – csak a családja pénze és kapcsolatai. Mindent fizet a család. A munkája, hogy heti kb. 2 órát influenszerkedik és termékeket reklámoz. Már ez a semmilyen élet is kiakasztana, de hozzá Hallie meg van róla győződve, hogy ő dolgozik és nem egy elkényeztetett gazdag kislány. Fennhordja az orrát. De mire fel? Kb. addig a pontig annyit ért el, hogy jó helyre született.

A regény második fele kell, hogy Shen elkezdje kicsit mélyíteni az egész világukat. Ransom árvaként kezdte olyan nevelőszülőkkel, hogy akár A keresztapa modern verziójában is kiköthetett volna. Nem szájbarágósan, de Shen szépen megtámogatja, miért lett belőle A Robot. Ahogy valamennyire a szexuális irányultsága is magyarázatot kap – semmilyen érzelmi kötődést nem akar, így egy olyan irányba ment el, ami inkább megegyezéses erőszak, és semmi érzelem. Végig ő a szimpatikusabb figura nekem és még azt is le tudtam hinni, hogy mennyire szétesik attól, ahogy Hallie érzelmeket kezd kelteni benne.

Hallie kapcsán meg összeadódik a szülői elhanyagolás és a családon belüli erőszak. Mivel mindig is ő volt a problémás gyerek, a szülei nem támogatták, hanem mindig megnevelni próbálták vagy eltussolni a dolgait. Olyannyira, hogy a nővére barátja konkrétan szellemileg fogyatékosnak hiszi és 14 éves kora óta szexuálisan zaklatja. Az egyik legdurvább rész benne, amikor Craig a családi látogatáson megint zaklatja, Ransom rajtakapja és leállítja. A férfi meg csak annyit mond, hogy mit számít, a lány úgyis fogyatékos. Ez nála is sok mindent megmagyaráz és azt is, hogy ahogy Ransom hinni kezd benne, hogyan lesz képes lépésenként egy értelmesebb élet felé elindulni. A kedvessége, a világba vetett hite különben is szimpatikus, de nagyon kell neki, hogy szembenézzen vele, hogy hiába tagadta, akkor is egy elkényeztetett kis hercegnő volt, akinek nem kellett addig önállóan semmiért küzdeni, mert amit érzelmekben nem kapott meg, ahelyett jött a korlátlan anyagi támogatás.

Ott viszont elveszített a regény, amikor visszatérünk a románcos sablonokhoz. Az ok, amiért ideiglenesen szakítanak és majd mindketten szenvednek? Ransom kap egy orosz maffiaszálat, ami miatt veszélyben az életük. A hangzásához képest annyira óvodás egy ilyen életveszélyes helyzet megragadása, hogy ezen inkább csak morogni tudtam. De ok, kellett, hogy Hallie önállóan kitalálja, milyen szakmát választ, és önállósodik. Így a szerző meg tudta mutatni, hogy önálló, erős nő lett belőle és nem Ransom kerül a szülei helyére eltartóként. Ahhoz meg nem is szólok semmit, milyen hivatást választ. Fura, de ok.

A regény erotikus is, és egy fokkal több benne a dark romance elem, mint amit egy ilyen könyvben el tudok fogadni. Azt még érthetőnek találom, hogy Ransom a múltjával szerepjátékozik és erőszakos fantáziákat valósít meg a partnereivel. De hogy jön az össze, hogy a lány, akit kb. 8 éven át szexuálisan zaklattak, izgatónak találjon egy megjátszott nemi erőszakot? De nekem már az is perverzebb volt a lányhoz passzolónál, hogy amikor rányit az éppen aktuális partnerével szerepjátékozó és kefélő férfira, marad kukkolni. Ok, nem is akarom megérteni. Betudom annak, hogy most divatja van a keményebb erotikus vonalnak és Shen is írt egy ilyet, ha maga a regény nem is dark romance.

A nyelvezet különben passzol ehhez. Csajos könyves, a szexuális tartamnál alpáribb regiszterekbe lemenve. Különben visszafogottabbak, amit díjaztam. Az egyik legtaszítóbb elem az erotikus regényekben, amikor a felső, művelt osztály úgy beszél, mintha minimum az utcán nőtt volna fel és könyvet legfeljebb tüzelőként ismerne. Ez szerencsére nem olyan.

Vagyis, kár, hogy annyira irritál Hallie kezdeti viselkedése és életmódja, mert nekem az húzta le a könyvet. Különben zsánerében korrekt és Shen rutinosan összerakta. A tucatárunál egy fokkal sikerültebb, csak a gazdag örökösnő világa nem kicsit kiakasztott.

Idézet: 

A művészetnek nincs postacíme. A lelkünk az otthona.

– Tele van fájdalommal.
Felemeltem a tekintetemet, hogy az övébe nézzek.
– Nem igaz ez mindannyiunkra?

Az átlagosság az emberiség legnagyobb közös vonása.