Fülszöveg: 

Szerelembe esel a Csillagok Királyával, s végül ez lesz mindkettőtök vesztének okozója.
Ezek a prófécia szavai, amely átokként sújt le Elara életére. Celestia világának uralkodói a Csillagok, kegyetlen és könyörtelen istenségek, akik zsarnokként uralkodnak egy-egy királyság felett, amiknek népe minden egyes nap kiszolgáltatottan, rettegésben él az istenek szeszélyei miatt.
Egy nap, mikor a Csillagok egyike alászáll, hogy pusztítást hozzon Elara királyságára, a lánynak menekülnie kell, méghozzá a szomszédos királyságba, egyenesen esküdt ellenségei udvarába.
Ám ahogy egyre több részlet tárul fel előtte saját képességeivel és a Csillagok hazugságaival kapcsolatban, úgy tud meg többet a számára menedéket nyújtó királyságról, és annak hercegéről, aki apja parancsára fegyvert igyekszik kovácsolni a lányból az istenek ellen.
Azonban még maguk a Csillagok sem tudják, miféle sötétség kavarog Elara varázsa mélyén – egy éjszaka és árnyak szülte erő, amely hosszú ideje csak arra vár, hogy végre kiszabadulhasson.

Szerintem: 

Mikori is ez a könyv? Eredetileg 2022-es. Csak azért érdekel, mert

annyi más sikertörténet jutott róla eszembe, hogy azon merengtem, mennyire 'koppintja' azokat.

Istenként ide pottyant másvilági lények, akik zsarnokként nyomorgatják a világot? Crescent City, 2020. A Hold istennője, akinek álomba merül a szerelme. Görög mitológia, ókor. A sötét és a fény mágia egyesülve egy nagyobb, istenölő erőt hoz létre, ezért az ellenséges királyi sarjaknak össze kell fogni – A hurrikánháború 2023. Ez mondjuk későbbi. A teljes mágiát uraló, mondhatni páratlan királyi sarjak, akik ellenségek kellene legyenek, de egymásba szeretnek – A gyógyító 2021. Tudom még folytatni, annyira… nem eredetiek az ötletei.

De ezt még el is nézném, ha a végeredmény olyan eredeti és egyedi lenne. De nem az. Leginkább a Crescent City köszön vissza, csak ebben sokkal kevesebb a mellékszereplő, izgalmas karakter és a szerelmen túli cselekmény.
Mert mennyi a cselekmény? Elara csapdába esik, Lorenzóval megkezdik a kiképzést. Összejönnek, kétszer összecsapnak a Csillagok legerősebbikével, megismerük az eredettörténetük és Lorenzo mágikus álomban ragad. Azért ez közel 600 oldalra, ha még egyszerűsítettem is… Nem sok.

Mert sajnos főleg szerelmi történet. Az első felében a két főszereplő évődik egymással, és miközben piszkálódnak, magukban szépen raktározzák milyen szexi, szép, stb. a másik. Utána meg elszabadulnak az érzelmek, vágyak és a végére átcsap a regény erotikusba is. Egy-egy mellékszereplő is csak azért tűnik fel és mond monológokat, hogy még inkább egymás felé terelje őket. Nem saját történeteik vannak, hanem kerítők.

Nem tetszett az sem, hogyan beszélteti a szereplőit a szerző. Főleg Elarának mocskos a szája, de Enzót sem kell félteni. Sajnos, nem csak akkor, amikor az érzelmi helyzet indokolná a durvább beszédet. Mindkettő koronaörökös. Mindkettő kivételezett helyzetben nőtt fel. Meg különben is, miért kell egy fantasy történetben olyan mocskosan beszélő főszereplő, aki egy maffia regény bordélyában is feltűnhetne ilyen szókinccsel? Ettől nem lett sem szexibb, sem sötétebb, csak igénytelenebb a kötet.

Egyelőre zavaros a mitológiai háttere is. A csillagképek, ókori mítoszok, bolygók használata – csak éppen keveri a képeket. Az Oroszlán csillagkép és Lorenzo azonosítva van az Oroszlánnal. Aztán meg ő a Nap? De különben is, hol élnek a Csillagok? Az emberi királyságok miért egymás ellen küzdenek, miért nem ellenük? Azt is nehezen hiszem el, hogy tényleg így átírták és kitörölték a csillagok a történelmet. Pláne, hogy itt van újjászületés és még régi Istenek is vissza tudnak térni.

Ott a borító is. A csillagok, Nap és Hold még rendben. De sárkányok? A borító olyan, mintha a Negyedik szárny koppintása lenne és ezt sem találom pozitívnak.

A szereplők sem éppen összetettek. Elara menekül a sorsa elől, aztán megtanul harcolni. Miközben öntudatos, ragaszkodik a kevés szerettéhez, valahol balek is szerencsétlen lány. Az, ahogy leírja a vőlegényével való kapcsolatát, az szerintem nem kedves vagy gondoskodó, inkább pusztító volt. Nem is véletlenül lett árulás és tragédia a vége. Szerelmet hazudni, amikor csak barátok vagytok… Nem jó az annak sem, akit megtéveszt. Lorenzo meg a tipikus mindenben a legjobb, szexi fantasy álompasi, akit azzal próbál majd árnyalni az írónő, hogy az apja kihasználta, bántalmazta. De ezt csak bedobja a végére, se alapok, se kifejtés, se semmi jellemfejlődés. Szerintem csak kellett egy indok, hogy anélkül ölhesse meg az apját és vehesse át a trónt, hogy ő lenne a szörnyeteg. Itt még a vállon veregetést is megkapja, mert szembeszállt és legyőzte a kínzóját. Aki az apja, de az itt olyan mindegy.

Ha leszámítom a szexet, az obszcén nyelvezetet, akkor csak egy tucatárú ifjúsági romantasy és taszít is, hogy ezeket használja azért, hogy több legyen. Bár a több nem is kifejező, mert nem több, csak korhatárosabb. Félek is, milyen a folytatás. De kijött, hamarosan kiderül.