Fülszöveg: 

Amikor Frank Szatowski telefonja egy nap megcsörren, az ötvenes éveiben járó csomagszállító döbbenten látja, hogy lánya az, akivel három éve nem beszélt. Maggie férjhez menni készül egy milliárdos techmogul fiához, Aiden Gardnerhez, és ő is szívesen látott vendég az esküvőn.A várva várt esemény előtt pár nappal Frank különös, feladó nélküli küldeményt kap: egy ismeretlen lány fényképét. Kiderül, hogy leendő veje volt barátnője az, aki rejtélyes módon eltűnt. Bár Maggie azt állítja, hogy Aidennek semmi köze sem lehetett a bűntényhez, az apát szokatlan aggodalom fogja el.
Rossz érzései a helyszínre érkezve sem szűnnek meg: a fényűző magánbirtokon számos furcsaság, például egyedi időzóna és különféle aláírandó nyilatkozatok fogadják a vendégeket. Frank sehogy sem találja a helyét ebben a közegben, nyugtalanítja, hogy a vőlegény nyilvánvalóan titkol valamit, ráadásul a környéken is ellentmondásos hírek terjengenek a Gardnerékről. Az örömapa súlyos titkokat sejt a háttérben, és kutakodni kezd a család múltjában, miközben tudja: ha túl mélyre ás, talán örökre elveszíti Maggie-t.

Szerintem: 

Hol is volt, talán a könyv 2/3-ánál? Addig elég vegyes érzelmeim voltak, de

onnan szintet lépett a könyv. Rekulak meg tudott lepni, ki a pszichopata itt.

A történet különben is érdekes alapokkal dolgozik. Frank 3 éve elvesztette a kapcsolatot az egy szem lányával, Maggie-vel, akit különben imád. Nem tudjuk, min vesztek össze. De most a lány békülne, meghívja az esküvőjére. A pláne, hogy egy milliárdos fiához készül hozzámenni egy magánbirtokon. Amitől meg érdekes, hogy kezdettől Frank keresi a kákán a csomót. Mindenbe, de tényleg mindenben keresi, mi vele a baj. A vőlegénytől kezdve a rokonságig, a birtokon, menüben, bármiben.
Rettentő fura, ahogy éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem lehet tudni, mi. Frank valamit érez vagy paranoiás, mi van?

Még akkor is, amikor az esküvő helyszínén egy helyi család elmeséli Franknek, hogy szerintük Aiden végzett a lányukkal, aki teherbe esett tőle – persze Aiden tagad mindent, egyetlen randin volt a lánnyal, amikor semmi sem történt köztük –, akkor is inkább furcsa az a nagy gyanakvás és ahogy mindent lenyomoz, megkérdőjelez és mintha rühellne mindent, ami Maggie élete.
Pedig nem írta rosszul Rekulak, mert az olvasó sem tudja eldönteni, hogy kinél az igazság. Frank túllihegi, le kellene nyugodnia és békülni a lányával, vagy valami súlyos van elrejtve itt.

Onnantól lép szintet a könyv, hogy megkapjuk a választ. Nem a könyv végére időzítve, ami meglepetés és érdemben épült rá a cselekmény. Amikor megismerjük a múltat, min veszett össze Frank és Maggie, a jelen is több részletet kap, és érthető lesz minden. Egész máshogy lehet nézni a szereplőkre.

Ezért nem is írok a szereplőkről. A csavarok része, hogy ki mit rejteget, milyen igazából. Bőven van meglepetés. Sokféle áldozat, sokféle kegyetlenség rejtőzik a felszín alatt. Frank különben a realista, gondoskodó munkásember mintapéldája, ha a helyzete miatt erre igazából a végén lehet rádöbbenni. Még talán jobb is, vagy inkább naivabb, mint szabadna lennie. Tény, vagy egy hatalmas vakfoltja és egyben szemellenzője, Maggie személyében.

Amit még kiemelnék, hogy ez sem egy boldog könyv. Rekulak részben visszaállítja a végére az isteni rendet, de azért mai könyv mai tanulságokkal is. A vagyon és befolyás olyan védőhálót jelent, ami miatt az igazi nagy bűnös minden alól ki tud bújni. Más hal meg, más megy börtönbe, ő meg minden kiskaput kihasználva éldegél tovább. Nem is annyira a gonoszok nem egyforma büntetése vagy nem büntetése fájt, hanem az esküvőn áldozatul esetteket sajnáltam nagyon. Fiatalok voltak, ígéretesek és kvázi egy nem is őket érintő szexbotrány eltussolása miatt meg kellett halniuk.

Hangulatos, nagyon jól hozza végig azt a baljós atmoszférát. Pláne, hogy nem tudni sokáig, ki a paranoiás vagy a sötét alak. A cselekmény pörög végig és Frank végig nyomozgat is, ha szerintem valahol mélyen sejtette ő maga is, hogy nem fog tetszeni neki, amit talál.

Több szereplő, több eset és kellően olvasmányos is. Így utólag a címben is kifejezetten értékeltem a poént. De tudni kell hozzá a regény csavarját, úgy ül igazán.
Összességében elszórakoztatott, csak… tényleg kár az ártatlan áldozatokért.