Fülszöveg: 

Újra fellobban a régi láng.

A beképzelt, elérhetetlen, jóképű és kétségkívül zseniális Michelin-csillagos séf, Ambrose Casablancas életét egyetlen szenvedély tölti ki – a főzés. Hiszen a nők csak eltérítenék a céljától. Így inkább nem bonyolódik komoly kapcsolatba.

Majd váratlanul felbukkan a bájosan különc Cal Litvin, húga rég nem látott barátnője, aki munkát keres. Mivel régről ismerik egymást, ad neki egy esélyt. Azokra az érzésekre viszont nincs felkészülve, amelyeket a lány kelt benne. Hiszen Ambrose legnagyobb bosszúságára Cal éppoly tüzes, mint a konyhája.

Cal már nem az az őzikeszemű kislány, aki egykor volt. Immár egy nő, akit mindenáron meg akar hódítani.

Szerintem: 

Időnként van egy-egy olyan könyv, amiben a főszereplőt legszívesebben megragadnám és csak ráznám. Az egy dolog, amikor

önsors-rontók, de amit Cal művelt ebben a sztoriban…

A könyv utolsó negyedéig komolyan azon gondolkodtam, kit kellene ebben a regényben legalább kicsit kedvelnem. A legtöbb részt Cal kapja, a női főszereplő. Mit kell róla tudni? Mániásan boldoggá akar tenni mindenkit, magát kivéve. Szinte mániákus hazudozó, tudja is magáról, de meg sem próbál vagy tud javulni. Az eredmény meg az lesz, hogy mindenkit csak megbánt. Pedig nem nagy dolgokra kell gondolni, csak olyasmikre, amikor éveken át behazudja a legjobb barátnőjének, hogy nem tetszik neki a bátyja. Vagy, ahogy azt állítja, hogy csak azért kavartak, mert részeg volt – pedig csak egy pohárral ivott és nagyon is magánál volt. Meg hasonlók.
Ha rövidre akarom vágni, akkor Cal tipikusan az a nő, aki annyira irritáló az ilyen viselkedésével, hogy kívánom is neki, hogy teljesedjen csak be, amit akarna. Vagyis, tényleg sikerüljön elüldözni Ambrose/Row-t.

Nem is bírom elengedni a témát, annyira nincs a nőben logika vagy bármi hasonló. Még az elején, ott meg tudtam érteni, hogy hazudozott, mert attól félt, a legjobb barátnője ellöki magától, ha beáll a bátyjára ácsingozók sorába. De másodszor, évekkel később Dylan még drukkol is nekik, meg segítene, akkor miért játssza azt a nő, hogy nem kell neki Row, meg csak viszony volt, amikor kb. kislány kora óta imádja? Tényleg, annyira megérdemelné, hogy jól pofára essen és ne legyen happy end! Az kevés és csak a végén, amikor szembeszáll a kamaszkori kínzójával, kiosztja a történet intrikusait és még a srácért is küzdeni kezd. Csak a legvégén. Az utolsó pár fejezetben már nem lehet megszeretni.

Ambrose. Aki meg a kemény sztárséf, akitől mindenki retteg, de közben meg gazdag és iszonyat jóképű is, így a nők meg imádják. Elsőre bunkónak tűnik, de ő egész más drámán van túl. Családon belüli erőszak áldozata volt, amit ráadásul úgy csinált végig, hogy a húga ne szembesüljön vele, a testvére mit szenved el helyette is. Ő is kamaszkorától odavan Calért, a lelkét kiteszi érte és éppen csak a lány nem veszi észre, hogy ő nem csak egy strigula lenne az ágytámlán. Miközben chaten – álnéven, de tiszta egyértelműen – legjobb barátok, Cal imádja a srácot, mégis egy nőcsábásznak látja csak, akivel egy éjjelnél több nem lehet, mert már keresi is a következőt? De, ha meg ennyire felszínesnek gondolja, akkor miért imádja? Mert helyes? Minél jobban ragozom, annál inkább rühellem a nőt.
Az meg már egész más szint, ahogy Row mindent elnéz a lánynak. Miután másodszor tépi ki a szívét és löki el, amint Cal úgy dönt, mégis szerelmes és mindig is szerette, már boldogan fogadja is vissza. Legalább kínozta volna előtte kicsit…

Ők a főszereplők, az ő történetük van leginkább ragozva. Vagy inkább az, ahogy Cal győzködi magát, hogy már túl van rajta. Hogy csak fizikailag vonzza. Hogy ez csak szex. Stb. Viszont, elég nagy szerepet adtak benne Ambrose húgának is.
Dylan története meg közel annyira felhúzott, mint Cal viselt dolgai. Évek óta (!) együtt van egy sráccal, akit középiskola óta megvetettek, akit ki nem állhat és kb. egy kedves szava sincs róla. Eleinte felmerült bennem, hogy csak trollkodik, amíg a srác nyílt vízen van, mert hiányzik neki. De nem! Tényleg utálja! Akkor meg minek szül neki gyereket? Minek mondott igent a lánykérésre, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy még csak látni se bírják egymást? El nem tudom képzelni, azt a kislányt hogyan hozták össze, amikor olyan elemien nem bírják egymást. És iszonyat károsnak érzem, ahogy majdnem az egész könyvben az van ragozva, hogy mennyire utálja, de hozzámegy és gyereket szül neki, család lesznek. Ha nem derülne ki a végére, hogy csalja és mással van együtt ténylegesen, hozzá is ment volna. Az egész kapcsolat úgy gáz és negatív az egész, ahogy van.
Attól gonosz leszek, ha szerintem abortuszra kellett volna mennie a terhesség kiderültekor és kidobni ezt a szerencsétlent? Az sem segít, hogy a kislányból annyit kapunk, hogy rém ronda és még Dylan is azon poénkodik, milyen ocsmány a feje. Mert az a *** pasi még egy rendes gyereket se tudott csinálni neki. Hát, én nem nevettem.

Akkor, fogjuk eddig össze: mindkét szerelmi szálat és a három kiemelt szereplőt tudtam rühellni. Row ugyan jobb a lányoknál, de annyira megbocsátó és elnéz mindent Calnek, hogy azt nehezen viseltem tőle is. A bemutatott kapcsolatok, a konfliktusaik és az álatlános kép meg siralmas.
600 oldalnál többet végig lehet szenvedni – talán a vége nem szenvedés, de az a vége –, és nem egyszer megfordult a fejemben, hogy csak le kellett volna ülni és őszintén elmondani, ki mit érez. De akkor miből lett volna regény, nem igaz? Így meg csak gyötrődnek és rontják a saját életüket.

Cselekmény különben nem sok van. A fentebb említett szerelmi szálak vannak benne ragozva és amint a főszereplők viszonyba kezdenek, erőteljes lesz benne az erotikus szál is. Mondjuk, ez nem meglepő, tekintve, milyen volt a nyitány. Az első kavarás és hozzá a hazugságáradat. Jól előrevetítette, milyen lesz a könyv.

A nyelvezetét is előrevetíti az eleje. Az alap még csak köznyelvi lenne, de a csajos bestseller stílusban, amelynek bánatomra egyre inkább része, hogy a szereplők intim helyzetben átmennek utcasarok stílusban. Mert kb. az étterem csőd felé tartásakor elhiszem, hogy ingerülten mondanak valami durvát. De máskor is előkerül, az erotikus nyelvezetben meg itt is beépített elem a durvaság.

Tényleg csak a vége menti. Az tetszett, ahogy Cal vesz egy 180 fokos fordulatot és mindent lerendez, amit évekig csak tűrt. Vagy hazudott magának is. Mese habbal, de akkor legalább történt valami és nem csak gyötrődtek.

Van második rész, Dylan története, de attól már előre félek. Amennyire itt ellenszenves volt nekem, nem is akarom elképzelni, milyen lesz megkapni 0-24-ben. Az vigasztal, fülszöveg alapján legalább adnak mellé egy új pasit. Az itt felbukkanó focista ennyiből nézve is túl jó neki. Igen, ennyire nem kedveltem őt sem.