Fülszöveg: 

Maxim nem teljesen elégedett az életével. A lányoknál nincs szerencséje, de közben reménytelenül szerelmes a legjobb barátjába, Csengébe, és a közösségben sem találja a helyét. Egyik nap pedig, amikor belép a suliba, egy kíméletlenül megalázó helyzetbe kerül,
amit látszólag Csenge hozott össze neki. Ezt a szégyent már nem bírja elviselni, kiront az iskolából, és céltalanul nekivág a városnak.

Amikor Csenge megtudja, mi történt, ő is elszökik a suliból, és a fiú után indul. Vajon ismeri annyira Maximot, hogy tudja, hová megy? És mit mondhatna neki, ha tényleg találkoznak?

A két fiatal külön úton indul el, pedig mindketten csak a másikhoz akarnak jutni. De ki lehet következtetni a közös emlékeikből, hogy melyikük sorsa merre visz?

És hogyan építed magad újra, ha a világod összeomlott? Ki mondja meg, hogy mikor kell felnőni, és hogyan válik férfivá egy fiú? Maxim rendíthetetlenül megy előre, az útját pedig sorsfordító találkozások keresztezik. Csenge csak lohol utána, miközben a lépteik nyomán megmagyarázhatatlan csodák születnek. Vajon megtalálja önmagát a két fiatal, miközben egymást keresik? Kibírod egy fiú útját sírás nélkül?

Szerintem: 

Erről most miképpen írjak spoiler nélkül? Ok, nem szokott zavarni, ha

lelövök egy-egy csavart, de ez kifejezetten az a könyv, aminek a vége mindent átértelmez. Töröm is a fejem, hogy leeshetett-e volna előbb a poén.

Nem mesélem el, eldöntöttem, csak egyet emelnék ki, ami miatt sántít nekem az a bizonyos igazság a végén. Úgy indul a helyzet, hogy Maxim menekül az iskolából, mert kikerült netre, hogy Csenge miképpen kosarazta ki, amikor a fiú szerelmet vallott neki. Végig agyal is azon, hogy a lány osztotta-e meg és mentségeket keres neki. A vége ismeretében nem is értem, ez egyáltalán hogyan merül fel. Időzítéssel? Egy ilyen videó megosztása alapból necces, de időzítve egy olyan álmodozó, kedves lánynál, mint Csenge? Egyszerűen ez nem stimmel.

Ha ezt elengedem, és megyek a cselekménnyel előre, akkor viszont egy korrekt kamasztörténetet kaptam. Igen, szerelmes is. Benne van az, hogy Maxim miképpen szeretett bele a lányba, hogyan ismerkedtek meg, lettek barátok és milyen történetük van. Maxim, majd az utána rohanó Csenge is a közös történetük helyszíneit járják be, és az emlékek mellett jönnek az új kalandok is.

Bessenyei Gábor sok mindent át tud venni, ami a korosztály sajátja. Internetes népszerűségtől kezdve első szerelmen, testiségen, bulikon és bullyingon át több minden előkerül és értelmesen. Miért tűri az érzékeny, kedves Maxim, hogy a suli népszerű sráca lábtörlőnek használja? A lányoknak miért a rosszfiú kell, amikor a másik fiú a lelkét kitenné érte? Miért megy olyan könnyen, hogy a gyanútlan fiút leitassák vagy éppen arra használják, hogy mást féltékennyé tegyenek? Mitől lesz valaki felnőtt?
De az is, amit a cím kérdez. Miért nem szabad a fiúknak sírni? Miért attól lesz valaki felnőtt, hogy nem mutatja ki az érzelmeit? Csenge a végére szépen kimond dolgokat, ami tanulságnak is elmenne.

Érdekessége az is a kötetnek, hogy miképpen illeszkedik be a szerző más regényei közé. Egyértelműen az ifjúsági vonalat viszi és ebben is a fiú szempont a lényegesebb, bár Csenge is megkapta a maga pár fejezetét. Nem fantasy, de misztikus elem akad benne. Leginkább a Kopj le, jófiú! mellé lehetne tenni, onnan használ szereplőket is – ahogy a témában is van átfedés. A már ki is írt, 'miért nem a jó fiú kell a lánynak' téma.
Különben meglepően éretten sikerült azt a cselekményszálat megírni, hogy Csenge mit akar és hogyan tud korrekten bánni Maximmal, magával is.

A két főszereplő van a fókuszban, de ahogy feltűnnek köröttük az osztálytársak, alkalmi ismerősök, egy-egy mini portrét is kapunk tipikus alakokról. Így kétszereplősnek sem érződött, noha alaposan csak a főszereplőket és az ő történetüket, indítékaikat ismerhetjük meg.

Dinamikus a helyszínek és a szereplők közti váltásokkal. A végére teljesen érthető is lesz, ami menet közben idegesített is, hogy mindig pont elkerülik egymást. Mire Csenge egy helyszínre odaér, Maxim éppen odébb állt. Mozgalmas és egyensúly van lelki tartam – cselekmény között. Az ilyen ifjúsági regényt tudom szeretni, amiben éreznek is, szeretnek és szenvednek is, de történnek is velük dolgok, nem csak szerelmesek.

Nem szépeleg, de nem is durva. Ha nyelvi szintet vált, az legtöbbször a szereplő jellemzésére is szolgál. Pl. az izomagyak a pályán egész másképpen beszélnek, mint Maxim. Vagy a szakközepesek, mint a gimnazisták.

Nekem tetszett, azzal együtt is, hogy igazából ez egy szomorú könyv. Vagy mégsem? Az biztos, hogy nem tipikus és sémába illő. Itt nem fognak a főszereplők boldogan és szerelemben élni örökké, de tanulnak, fejlődnek, felnőnek, továbblépnek.

Ok, nem bírom ki. Az utolsó gondolat az lesz, hogy még a borító is ötletes. Pláne, ha elolvasta az ember a regényt. Akkor minden értelmet nyer benne és üt.