Fülszöveg: 

Blake Porterrel szalad a szekér, amíg aztán ennek vége nem szakad. Amikor váratlanul elbocsátják a marketinges alelnöki állásából, és nem tudja tovább fizetni a jelzálogkölcsön részleteit az új barnatéglás házra, amiben a menyasszonyával lakik, kétségbeesett lépésre szánja el magát, hogy egyenesbe jöjjön.

Színre lép Whitney. Gyönyörű, elbűvölő, józan és albérletet keres. Pontosan az, akire Blake-nek szüksége van. De valóban az-e?

Mert valami nagyon nincs rendben. A szomszédok kezdenek más szemmel nézni Blake-re. Az otthonát átjárja a rothadás szaga, bármennyit takarít is. Éjnek idején különös hangokra riad fel. És hamarosan már attól tart, hogy valaki ismeri a legsötétebb titkait.

A veszély az otthona falai között fészkel, és mire erre ráébred, már régen késő. A csapda már áll.

Szerintem: 

Lassan már azt várom Freida McFadden könyveiben, hogy mi az a kis csavar, amivel

eltér a többitől. Mert egy elem biztosan közös lesz: van egy karaktere, akit ártalmatlannak tűntet fel, miközben ő a könyv egyik, ha nem a legnagyobb szociopatája.

A bérlő ügyesen vezet végig azon, ahogy a főszereplő lassan megszállottja lesz annak, hogy az új bérlője tönkre akarja tenni az életét. Eladja a könyvet, hogy mit sejt, milyen baljós a hangulat és a végére megtudjuk azt is, mi az igazság. Még meg is lepett, hogy kinek mi rejtőzik az álarca alatt. Mert bizony nem találtam el, ki lesz a legsötétebbek egyike a történetben.
Nem is kellett jobban bonyolítani a cselekményt, ez egyszerűségében volt ütős. Adott Blake, akinek a legjobb úton halad az élete. Álmai állása vezető pozícióban, álmai nője a menyasszonya és megvan az álomház is. De amikor igaztalan vádakkal kirúgják, nem talál új állást, kénytelenek a ház egyik szobáját kiadni. A beköltöző nővel együtt meg jönnek a bajok és Blake egyre biztosabb benne, hogy a nő tönkre akarja őt tenni.

A felépítés ismerős. Ugyanazt a trükköt használja a szerző, amit sok könyvében: elmeséli a történetet az egyik legizgalmasabb pontig (itt Blake szemszögéből), aztán nézőpontot vált. Visszaugrunk az időben és másként értelmezve megismerhetjük ugyanazt a történetet, de mégis egész másképp. Azt nem árulom el, kié a másik nézőpont, mert azzal ráutalnék, ki is nem egészen az, aminek mutatja magát. Nem mintha itt ez nem lenne igaz többekre…
Összefogva a lényeget: olvasmányos, könnyed és szépen hozza a már bevált formulát.

A szereplőket bírtam, azzal együtt, hogy a két nő tipikusan McFadden-karakter. A férfi meglepett, ártatlanabb, mint amit feltételeztem róla, de a két nő annál sötétebb. Vannak árnyalatok, de szokás szerint sötét színekkel vannak festve. Galádság, szociopata viselkedés, gyilkosság, kegyetlenség. Ha még egy kicsit keményebb lenne a személyiségük és a tetteik, ez akár horror is lehetett volna. Így viszont feszült thriller, szerettem is így.
McFadden stílusban mindenki megkapja a végére, amit érdemel. Lesz, aki megfizet. Lesz, aki sötét ugyan, messze nem jó semmilyen értelemben, de szabad utat kap. Az viszont zavart, mi lesz Blake sorsa. Ha legalább valami megerősítené, hogy meglesz a maga boldogsága… Most nem nagyon tudom beleélni magam, hogy a család kis boltjának átvétele annyira a neki való jövő lenne.

Jó a trükk, van nyomozás és elszórakoztattam magam azzal, hogy azon merengtem, Blake mennyire sötét alak vagy mégsem. Tipikusan hozza a szerző fogásait – aki szereti a szerző könyveit, én igen, annak ez a kötet is kellemes szórakozás lesz.