Fülszöveg: 
Mindentől meg fogja óvni a legjobb barátja kishúgát… önmagán kívül.
Rhyland Coltridge vagyok, egy igazi nőcsábász. És nem szégyellem. Dylan Casablancas pedig a tiltott gyümölcs, amely kétségkívül ínycsiklandó, ám akár csak egyetlen harapás halálos lehet.
Dylan egy egyedülálló anya, aki beköltözik az alsó szintre, hogy a bátyja manhattani lakására felügyeljen. Valamiért az egyik potenciális ügyfelem tévesen egy párnak hisz minket. A férfi családcentrikus üzlettársat szeretne, én a milliárdjait. Dylannek pedig egy nagydarab fickó kell, aki elijeszti a lúzer exét.
A kamujegyesség a tűzrőlpattant szomszéd lánnyal akkor változik igazán komplikálttá, amikor megízlelem azt a tiltott gyümölcsöt. Mit is mondhatnék? Az azonnali beteljesülés híve vagyok.
Megegyezünk, hogy elválnak útjaink, amint véglegessé válik a szerződésem. Mi az egyetlen gond ezzel? Az, hogy a lány talán magával viszi a szívemet is, amikor lelép.
Szerintem:
Vannak Shennek könyvei, amelyeket tudtam szeretni. De igazság szerint ebből már az első rész sem tetszett. Sőt. A mostani főszereplőt
már ott sem kedveltem. Így nem lep meg, hogy ez a könyv hozta, amit vártam: csalódást.
Próbálhatnék valami jót is keresni benne, de nem menne. Nagyon nem szerettem ezt a könyvet. Így inkább azt szedtem össze, mi mindennel volt benne bajom.
1. Eleve a zsáner távolabb áll tőlem. Nagyon erotikusra sikerült – a főszereplők álkapcsolatba kezdenek extrákkal és a könyv nagyobb felében az van fejtegetve, hogy kattannak egymásra és mindenféle pózban csinálják. Miként szerettek közbe egymásba is? Azt készséggel elhittem, hogy a legnagyobb orgazmusaik egymással voltak, de azon túl, hogy egymás testét szerették, a személyiségük valahogy háttérben maradt.
2: A szerelem, ami egy újabb trope itt, amit nem szeretek. A testvér legjobb barátja – avagy kamasz fellángolás örökké tart. Mindig is egymásba voltak szerelmesedve, csak a férfi nem hitte, hogy méltó a lányra, aki meg a környék bunkójával vigasztalta magát és szült is neki gyereket. Nem csak önsors-rontó volt mindkettő, de egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal, hogy eltelik kb. 10 év, teljesen más életet élnek másokkal, de az a kamaszszerelem még él. Rhyland közben felnőtt, komolyodott és benne érzem a különbséget a kamasz és a mostani énje között. Őt újra meg kellene ismernie a nőnek. Azt aláírom, hogy Dylan nem változott semmit, ugyanaz az impulzív kamasz – csak már nőként. És a megváltozott férfinak pont így kell? Mindegy, a lényeg, hogy kiélnek egy kamasz vágyat és itt az a nagy szerelem.
3: Egyik szereplőt sem szerettem meg. Ugyan Rhylandet a gyerekkora és a szülei miatt tudtam sajnálni – az nagyon durva, hogyan lesznek kutyái –, de nagyon tipikus karakter mindkettő. A többre érdemes, de megsebzett férfi. Meg Dylan, a rossz döntései sorozatával. Valahol sajnálni kellene az exe miatt, de egy védelmezett lányról van szó, akit a bátyja mindig is oltalmazott. Nekem elkényeztetettnek hatott és ki nem állhattam, ahogy okozza a bajt magának, meg másoknak is. Csak szexuálisan írt belőle felnőtt nőt a szerző, különben olyan, mint egy felelőtlen és vad kamasz.
4: Mocskos a nyelvezete. A zsánerből is jön, de így sem szerettem. Főleg a szexualitásban, de különben sem egy olyan könyv, amit bárhol fel akarnék olvasni. Magamban is sokat morogtam rajta.
5: Kevés a cselekménye, untam. Ez egy viszonyról szól, amiben Dylan exének felbukkanása jelenti a konfliktust. Túl kevés a tényleges cselekmény benne. A vastagságához képest pláne.
Ragozgathatnám még kicsit, de a lényegen nem változtatna. Nagyon nem szerettem ezt a regényt. Vannak ugyan rosszabbak is, de attól ez még nem lesz jobb.
