Testvéres, eltussoló, szerelem és család között választó.

Korede nem született szépnek, de végtelenül precíz és komoly nő. Ápolónő lett, aki úgy nőtt fel, hogy az anyja elvárta, vigyázzon a húgára. Ez a legfőbb feladata. Nővérével ellentétben Ayoola gyönyörű, de egyben komolytalan és veszélyes is. Amikor először hívta a testvérét azzal, hogy a barátja rátámadt, önvédelemből leszúrta, még elhitte neki. Segített eltűntetni a nyomokat és a hullát. De már harmadszor hívja ezzel… és a férfinak a hátába állt bele a kés, akkor hogyan lehetett önvédelem? Korede nem akar szembenézni a valósággal. Ám húga újra szerelmes – a kiválasztott férfi orvos, a nővére kórházában. Tade művelt, kedves, figyelmes – Korede titkon régóta szereti. Ráadásul Muhtar, a kómás beteg, akinek eddig mindent bevallhatott következmények nélkül, felébred…

Vártam ezt a regényt, és nem csak azért, mert Booker-díj döntős volt. (Pedig vagyok annyira sznob, hogy szeretek díjnyertes könyveket olvasni.) Nagyon jónak tűnt az ötlet.

Ezt különben még mindig tartom. Jó ötlet bőven van benne – már eleve az alaphelyzet. A testvére felé hűséges az ember, és sok mindenre kész. Korede is ilyen. Csak neki sokkal extrémebb helyzetben kell bizonyítani a hűségét. Egy sorozatgyilkos húg – mert Korede bármit is gondoljon, három hulla felett a sorozatgyilkos a megfelelő terminus, és Ayoola messze nem egy áldozat típus.

Tetszett, mennyire kettős érzelmek között őrlődik Korede. Mert a testvérével való kapcsolata nem szeretetre és bizalomra épül. Ayoola elkényeztetett és hiú is, aki talán észre sem veszi, mennyire kihasználja a nővérét. Neki természetes, hogy Korede ugrik neki, bármi is történik. Ez nem szeretet. Ahogy Korede sem szeretetből segít – inkább kötelességből és a múlt titkai miatt. Megvan benne a testvére iránti hűség és féltékenység egyszerre. Nagyon emberi attól, hogy látszólag ellentétes és szélsőséges érzelmek között viaskodik magában.

Nagyon jó a hangulata, ahogy szorong, és sok-sok tényező növeli a feszültséget. Ahogy félti a szerelme életét, ahogy a lebukás árnya vetül rájuk, a felébredő kómás beteg miatt.

Mindez bejött, a történet jó.

Ahogy a szerző megírta, abba se akarok belekötni. Gyorsan olvasható, lényegre szorítkozó, tömör és rövid fejezetei vannak, amelyeket olvasva úgy is éreztem, hogy végig száguldunk az eseményeken és a könyvön. Stílusa van, ami megfog. Még akkor is, ha…

Ha a szereplőket nagyon rühelltem. Ez vitt el a történettől, elég messze is. Nekem kell egy szereplő, akivel legalább minimálisan együtt tudok érezni, gyűlölöm vagy szeretem. Itt viszont mindenki beteg és nem keltettek bennem szimpátiát vagy utálatot. Ayoola simán elmebeteg, Korede függősége is beteges, de ahogy Tade IQ-ja is komoly pontokat esik, ahogy Ayoola bűvkörébe esik… Kinek kellett volna itt szorítanom? Nem tudom.

Pedig, az érdekes, hogy a lányok miképpen lettek ilyenek. Már szinte balladai, hogy a múltjukban milyen történet kapott helyett. Ott van sok mindennek a gyökere, és Braithwaite ebből nagyon keveset mutat meg. Sejtet dolgokat, utal másokra, de mit lehet tényleg tudni? Semmit. Ez pedig nagy ötlet, amikor a hiány mond el egy történetet.

Még akkor is, ha a regény végét sem szerettem. Az csak egy dolog, hogy sokan nem azt kapják, amit érdemelnek. De az, hogy Korede teljesen feladja magát és a saját vágyait, nem is kicsit a megmaradt erkölcseit, azt nem bírtam.

Még nem láttam, hogy készülne folytatás, de elbírná a regény. Vannak még kérdések, és a búcsúnál is elég feszült a helyzet.

Vagyis, ez egy korrekt regény. Hangulatos, jól olvasható és bőven van benne ötlet. Csak ne lenne ennyire beteg Korede és Ayoola is…

Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos - Mint thriller: 70% van benne ötlet, feszült a hangulata, és nagyon betegek a főszereplői.

Szubjektíven: 55% túl sok az ellenérzésem. A nem szimpatikus hősök, meg a vége is…

Úgy gondolom, a legjobb az apróságok miatt aggódni. Segíthet, ha aggódunk a dolgok miatt. Mint amilyen egy kagylóleves megfőzése, vagy hogy adjak-e neked kávét. A nagyobb cuccossal pedig, hát, akkor kell foglalkozni, amikor szembekerülsz vele. (Pratchett & Baxter: A Hosszú Föld)

Lehetetlen nincs, Alvin – sóhajtotta Szipirty. – Csak valószerűtlen. (Cowell: Így harcolj egy sárkány dühével)

– És mit műveltél Ultronnal?
– Finomabb megoldásra nem volt időm, így csökkentettem a karom sűrűségét, majd belenyúltam a koponyájába, és olyan szintűre növeltem a sűrűségét, ami felülmúlta a szegényített uránét.
– Kirobbantottad Ultron agyát?! – kérdezte Stark döbbenten. (Abnett: Mindenki uralni akarja a Világot)

Mert akármilyen furán is hangzik, szeretni is meg kell tanulni. (Erdős: Hidd el végre!)

Az emberek nem egyértelműen jók vagy rosszak. Egyszerre jók és rosszak. (Watson: A vas kora)

Vagy épp az a legemberibb tulajdonságunk, hogy az örök érvényűre vágyunk? Hogy tudjuk, minden változik, de mégis megpróbáljuk fenntartani az örökkévalóság látszatát és reményét? (Gaura: Lidércnyomás)

Itt van nekünk ez a rengeteg föld, mindennel, amit csak az ember akarhat, mindez szorozva millióval. Mégis akadnak olyanok, akik háborút akarnak indítani. Micsoda remekmű is az ember! (Pratchett & Baxter: A Hosszú Föld)

Harcos, gonoszok terveit szétzúzó, hősies.

Valami nagyon nem stimmel. A Bosszúállók nem érik el egymást, valami akadályozza a kommunikációt. Ráadásul mindenki egy-egy vészhelyzettel szembesül, melyben valamely ősellenségük a Föld uralmára tör. Amerika Kapitány Berlinben a Hydra legújabb terveibe rondít bele. Tony Stark, a Vasember szembe kell, hogy nézzen Ultron zsenialitásával. Thor egy másik dimenzióban csap össze egy mágussal, egyetlen reménye Boszorkány, aki vett ugyan néhány leckét a Föld mágusától, de azért messze nem tud még annyit, mint Strange… Ahogy küzdenek, egyre biztosabbak benne, hogy mindez egy nagyobb terv része. De kié, és mit akar elérni? Erre már közösen keresik a választ, és mentik meg a Földet, sokadszorra is.

Feltették már azt a kérdést, hogy mi értelme van képregényből regényt írni, ha eleve ott a képregény, amit el lehet olvasni. Lenne erre egy cinikusabb, meg egy reménykedőbb válaszom is. Ha a pohár félig üres: az üzlet miatt. A Marvel most annyira megy, hogy mindent el lehet a karaktereikkel adni. A Bosszúállókkal pláne. Büszke nem vagyok rá, de nem is tagadom, hogy az a franchise beszippantott engem is. Doktor Strange poszter van az ágyam mellett, a bögrémen Grot pózol és van Bosszúállók pólóm is. Miért ne írnának a sztorikból regényt, ha film is készül, animáció is, és az emberek veszik?

A pozitívabb válasz, hogy így eljut olyan emberekhez is, akik nem olvasnak képregényt. Vagy csak magyarul olvasnak, és nem fogják az eredeti képregényt angolul beszerezni. Nagyobb közönséget nyernek meg, és ez is csak olyan átdolgozás, mint akármi más.

Akár félig tele, akár félig üres az a bögre, ez a regénysorozat dübörög előre és még idén több kötete is érkezik.

A jelen darab abszolút rajongói kötet. Aki képben van a szereplőkkel, a Marvel világgal, nagyon fogja élvezni. A legnagyobb hősök, a legnagyobb ellenfelek csapnak össze egy nagyon pörgő, akciódús cselekményben. Aki ezzel akar képbe kerülni, inkább ne.

Abnett jól írt, szórakoztató, de alapozás nincs benne semmi. Ha nem tudod, ki az a Sólyomszem és Fekete Özvegy, honnan ismerik egymást és mivel foglalkoznak, el fogsz ebben veszni. Abnett semmit nem magyaráz el. Nem mutat be senkit. Úgy használja az egész univerzumot, a szereplőket, mintha mindenki mindent tudna.

Azt se szégyellem bevallani, hogy volt, aminek utána kellett olvasnom, mert az ellenfelek között voltak olyanok, akiket a filmekben még nem láttam, és nem tudtam velük mit kezdeni. (Azért a jófiúkat a filmes előismeretekkel ki lehet pipálni.)

A regény szórakoztat, kalandos és megvan a saját humora. De nem egy mély élmény, nem lesz maradandó és tanulsága sincs. Ami jelen esetben nem is baj. Kell olyan is, amin csak kikapcsolom az agyam, és jól szórakozom.

Azt már nehezebben viseltem, hogy nem okos regény. Az ellenfelekkel összecsapás az elején 6 külön sztori, amelyek csak a motivációban érnek össze. Egyik sem túl bonyolult, és mindenki magához fogható ellenfelet kap. Tony az eszét és a páncél erejét használja. Banner a megoldáshoz Hulkot hívja elő magából. Lineáris cselekményűek, egyszerűek, gyorsak. Szimplák. Amivé pedig összeállnak, már szinte butaság. Jól hangzik, de veleje nem sok volt. Elvileg ez egy okos és ravasz nép terve, de én kifejezetten butának éreztem. Csak azért nem írom azt, hogy képregényesen egyszerű, mert vannak olyan képregények, amelyekre sok jelzőt tudok mondani, de az egyszerűség és gyerekesség nincs köztük. (Sandmant olvasok éppen, hogy egy ilyen példa is itt legyen. Ami több, okosabb.)

De, kiemelném újfent a lényeget. Annak, aki szereti a Marvel univerzumot, remek kis kikapcsolódás ez. Akciódús, könnyen olvasható, jól illeszkedik az univerzumba. Bírtam.

Abnett: Mindenki uralni akarja a világot (Bosszúállók) – Mint akció: 50% előismeretekre épít. Gyors, akciódús regény, gyakran gyerekes megoldással.

Szubjektíven: 65% rajongói kötetnek teljesen ok, sok kedvenc benne van, és kalandos is.

5: Róbert: 6 hét a világ – Nelli kamaszkora óta meg akarja hódítani K.M.-et, akiből közben ismert színész lett. A lány diplomát szerzett, de az üzleti élet helyett a színház vonzza, többek között a srác miatt is. Amikor megszerez egy gyakornoki állást K.M. társulatánál, esélyt kap arra, hogy felfigyeljen rá álmai tárgya. Közben blogot kezd vezetni és megtalálja a helyét a színházban – a szerelem pedig nem feltétlenül ott talál rá, ahol várta…

4: Watt: Igazán szerelem – Oakley két sztárszínész csemetéjeként kezdte, de saját jogon rocksztár lett. Most az új albumán akar dolgozni, de álmai producerének megszerzéséhez bizonyítania kell, hogy megkomolyodott. A stábja ötlete: az álomrománc egy hétköznapi lánnyal. Az egyetemen halasztó, a szülei adósságát törleszteni akaró és a testvéreinek segíteni akaró Vaughn lesz a szerződött barátnő. Csak éppen az érzelmek saját úton haladnak…

3: Shen: Sparrow – Troy ismert név a városban. Egy maffiózó fia, akiből elrendező lett. Bármit akarsz, ő elintézi. Nősülni sem a szokott módon nősül: bejelenti Sparrow-nak, hogy elveszi. Apelláta nincs. Troynak senki nem mond nemet, így mire a lány észbe kap, már Troy felesége lett. Az elemi vonzalom megvan köztük, és a lány lassan arra is választ kap, miért vette el Troy, és lehet-e több köztük vágynál és öröklött kötelességeknél.

2: Watt: Royal – család sorozat – Ella az anyja halála óta egyedül van, és küzd az életéért. Míg érte nem jön egy milliárdos, aki közli: mától ő a gyámja. A soha nem ismert apja az ő legjobb barátja volt, meghalt, és kötelességének érzi gondoskodni Elláról. A lány belecsöppen a gazdagok romlott életébe, és harcba kezd a férfi egyik fiával, az alfahím Reeddel. Gyűlölet vagy szerelem, oly közel a határ. A szerelem győzelméig azonban sok mocskos titkot kell felfedni és harcolni egymásért, a családért.

1: Webber: Egyszeregy – az egyetemista Jacqueline mélyponton van. Zenetanár akar lenni, de úgy választott egyetemet, hogy a középiskolai szerelmével maradhasson. Eredmény: a srác dobja, mert csajozni akar. A megzuhant lányt a barátnők csalják el egy buliba, ahonnan hazafelé rátámadnak. Egy titokzatos srác, Lucas siet a megmentésére. Más vonalon: gazdaságtanból igencsak rosszul áll, korrepetitort kap. Landonnal e-mailben értekeznek, és egyre szimpatikusabb a lánynak a fiú. Vár azonban rá egy meglepetés, kicsoda Landon, és ő milyen terhet cipel magával.

Alakváltós, sorozatgyilkos után nyomozó, mágikus.

Bori folyamatosan ellenáll Attila ostromának, aki hangoztatja, hogy az ő szerelmük örök és végtelen, plusz a válást is beadta, hogy Esztertől szabadulva Bori mellett lehessen. A nő azonban nem tud túllépni azon, hogy Attila szerelmének a múzsa csókja az oka, ami el fog múlni. Nem akarja még egyszer összetörni a szívét. Így marad a munka, ami most bulisabb a szokottnál: Eric testvérének falkájában valaki öli a vérfarkasokat, egy mágikus módszerrel. A fiuk húga hajlandó most tartani az esküvőjét, és úgy összerakni a meghívottak listáját, hogy a természetfeletti csapat kideríthesse, mi folyik a falkában. Attila magát az IQ vámpírok mesterét kéri fel, hogy legyen az USA-ban Bori védelmezője. Ott már várja őket Evelyn és rendőr barátja, Eric és a családja. Míg Bori a saját érzelmeivel is viaskodik, szembe kell néznie egy mitikus, csábító lénnyel, aki még alakot is képes lopni, és Attilát akarja…

Szeretem, amikor egy sorozat mer más lenni, mint amilyennek elindult. Ok, gyorsan hozzá is teszem, bizonyos keretek között. Máig siratom, mi lett az Anita Blake sorozatból, ami az egyik kedvenc krimis, horroros természetfelettis sorozatomból lett light pornó, amit már látni/olvasni sem akarok.

Nem véletlen, hogy az Anita Blake jut különben most eszembe. Abban is volt egy rész, amikor egy esküvőn kellett a gyilkos nyomába eredni, mint itt. Mindkettőben fontosak a vámpírok és az alakváltók. De Bori magyar hősnő, és Gaura nagyon jópofán vegyíti a kötetekbe a különféle mitológiát és helyi ízeket.

Most is kapunk magyar folklórt, kicsit másképpen. Nem állítom, hogy a Rézfaszú Bagoly (különben a helyesírás ellenőrző szépen aláhúzza zölddel, pedig most lettem azzal okosabb, hogy a népnyelv hogyan adott nevet a magzatelhajtásra használt eszközöknek attól függően, milyen nemű volt a doktor) története és ilyen értelmezése jobban tetszett, mint korábban a vámpírosan átértékelt történelem vagy klasszikus tündérmesék, de az biztos, hogy eszembe nem jutott volna, hogy a népnyelv mögött ilyen tartalmakat keressek. Abszolút úgy érzem, hogy most megtudtam valami olyasmit, ami korábban eszembe se jutott volna.

De onnan indultam, hogy a sorozat megint mert más lenni. Kizökkenünk a megszokott magyar vámpíros valóságból, és Gaura elvisz minket az Államokba, az alakváltók közé. A történet fő vonala nem megy előbbre, de a karakterek és a köztük levő kapcsolatok több árnyalatot is mélyülnek. Ezért is, ez egy jó filler volt, amit szívesen olvastam.

Attila most abszolút elvakult, mondhatni, az idiotizmus határáig. Teljesen kifordul magából, miközben valahol női szíveket melengető is, mennyire tud szeretni. Mivel ő táltos is, az elszabaduló erői még humorosak is. Mondjuk, azért sajnáltam, amikor értelmet nyer a címbeli lidércnyomás…

Bori hozza a formáját, és bírom benne, hogy ő nem egy tökéletes hős, hanem ember hibákkal, amelyekkel azonosulni is tudok. A halogatás, ahogy a nagyobb problémát csak tolja és tolja, ismerős. El is gondolkodtam, hogy nem kellene így viselkedni, mert úgy lehet járni, mint Bori ebben a történetben. Az pedig, hogy magamra vonatkozva is volt tanulság, piros pont.

Nagyon bírtam a mellékszereplőket, talán még jobban is, mint a főszereplőket. Eric rég favorit nálam, és a fia is nagy figura. A kedvenc részeim között volt, amikor a kissrác azt ecsetelte Borinak, milyen díjat fog nyerni és milyen kutatási ötletei vannak máris. De Evelyn is bejött, akár boszis sorozatot is szívesen olvasnék ebből az univerzumból.

Csak a Bori – Attila szerelmi gyötrődés… nekem az volt jóval több, mint kellett volna.

Összességében azonban remek szórakozás volt megint, amiből még meglepő dolgokat is tanultam. Igen, a bagoly meg a réz… ki gondolta volna?

Gaura: Lidércnyomás - Mint fantasy: 75% jópofa filler: mélyíti a szereplők közti kapcsolatokat krimivel, humorral.

Szubjektíven: 70% bírtam, de nekem sok volt a szerelmi konfliktus az egészhez képest.

• 21. Század Kiadó - Familiárisok - fantasy
  • Titkok Párizsban - női
• Libri: A füvesasszony szerelme - történelmi romantikus
• Menő: Szerelem karnyújtásnyira - ifjúsági
• General Press: Az eltűnt hitves - krimi, történelmi romantikus
  • Szerelem sokadik látásra - romantikus
• Művelt Nép: Összetörve - krimi

Június

29. Hall Kelly: Orgonalányok - női/történelmi 4,5

30. Robb: Halhatatlan a halálban - krimi 4

Július

1. Cowell: Így harcolj egy sárkány dühével - gyerekkönyv 4

2. Erdős: Hidd el végre! - ifjúsági 4

3. Tallent: Drága kis szívem - dráma/családregény 3,5

4. Kimura Rei: Pillangókisasszony - női 2

    Dulley: Repeszhold - sci-fi 3

5. Pratchett & Baxter: A Hosszú Föld - sci-fi 3

    Watson: A vas kora - fantasy 3,5

Ezzel átléptünk júliusba.

Háborús, túlélésért küzdő, merényletes, mágikus.

Az ókori Angliában háború dúl. Zadar király egyesíteni igyekszik az országot, és minden királyságot egyesíteni a saját zászlója alatt. Kegyetlen úr lett, aki elnyomja a népet, és erőszakkal betöri őket, a rómaiak életmódját igyekszik rájuk erőltetni. A harcos Dug királya elesett, a háborúban odaveszett a családja. Nincs már senkije, de bolyongása alatt különös szerzetekbe botlik. Tavasz egy furcsa kislány, aki körül különös dolgok történnek, és akit Zadar vissza akar kapni. Lowa íjásznő, Zadar egyik legjobb harcosa volt, míg a király úgy nem döntött, hogy végez a nő teljes osztagával. Lowa elmenekült, a testvérének nem sikerült, és már csak egy vágya van: bosszúból végezni a királlyal. A terv megszületik, útra kelnek, ám nem sejthetik, hogy ezzel csak kezdetét veszi egy sokkal nagyobb harc.

Alternatív történelmi regénybe, legyen az mellette krimi vagy fantasy, ritkán sikerül belebotlanom, pedig látok lehetőséget az ilyen történetekben. Ahogy a meséknél nem zavar, hogy modernizálják és átírják őket, érdeklődve tudom olvasni azt is, milyen lett volna a történelem, ha…

Itt éppen azt veti fel a szerző, hogy a rómaiak nem vették be Angliát. Mert a druidáknak ténylegesen mágikus hatalmuk volt. Ebbe a korba megyünk vissza – az ókorba, a nagy római hódítások idejére, csak másképpen.

Már az elején leszögezi, hogy azt a történetet meséli el, amikor az angolok megállították a rómaiakat. Vagyis, már most tudjuk, mi lesz a végeredmény. Nem zavar, ez egy olyan történet, amiben fontosabb lesz a megtett út, mint a végcél. A gondom inkább az, hogy nagyon messziről indulunk és az egész regényt csak egy alapozásnak érzem.

Itt még nyoma sincs a rómaiaknak, csak távoli fenyegetésképpen vannak jelen. Majd jönni fognak. A király ezért dolgoz ki egy tervet, hogy a nép java életben maradhasson. Zadar különben meglepően művelt figura, és a terv, amit felállít, működhetne. Csak éppen zsarnokságra és fájdalomra épül, így meg fogják dönteni. Távoli a párhuzam, de mint a Ködszerzet elején az Uralkodó. Nem puszta hobbiból lesz elnyomó szörnyeteg, ez az ő változata a túlélésre.

Azzal, hogy a végére az kerül a trónra, aki. Azzal, hogy Tavasz felfedi mire képes, és lehetnek még hozzá hasonlók, az alapokat rakja le a szerző, hogy kik és miképpen harcolnak majd a rómaiak ellen. Mert totális háború lesz. És gondolom feltűnik, csupa jövő idő. Lesz. Majd. Később. Ezért van hiányérzetem. Ez a kötet csak a nagy egész kezdete.

A cselekmény kalandos, a merénylet kitalálását, megvalósítását követhetjük nyomon, miközben több viszályba és helyzetbe is belecsöppennek a szereplők. Messze nem unalmas, jó a tempója, csak a nagy egészhez képest érzem kevésnek. Amilyen nagy tétek vannak igazán, ahhoz képest ők nagyon lent vannak és hangyáknak tűnnek.

Hiányoltam a politikai játszmákat, valamit, ami túlmutat a puszta háborúzásnál. Mert most tulajdonképpen annyi az alternatíva és a konfliktus, hogy kiálljunk magunkért, a hitünkért és az életünkért, ha abba bele is halhatunk, vagy alkudjunk meg, változzunk és azzal éljünk túl. Amekkora a regény terjedelme, amilyen hosszú lesz várhatóan a sorozat, ennél több és frappánsabb udvari intrikát vártam.

A karaktereket is túlságosan egyszerűen motiváltnak éreztem. Dug, minden harci tudása mellett, egyszerű ember, aki a szíve után megy. Lowa meghatározó jellemvonása, hogy a bosszúért mindenre kész. Nem simán jók vagy rosszak, árnyalt jellemek, de ami mozgatja őket, az egyszerűbb nehezen lehetne.

Lehetőség van benne, majd meglátjuk, mit tud a Zengő vas.

Watson: A vas kora - Mint fantasy: 70% sötét és kalandos, többoldalú szereplőkkel, ám még csak egy felvezetés.

Szubjektíven: 55% bár sorozatnyitány, csak fillernek érzem. Arról szól, hogy indul a történet.

Világot bejáró, beszélgetős, más korszakbeli.

A világ megváltozott. Szinte egyik napról a másikra, egyetlen felfedezéssel. Nem egyetlen világ létezik, számtalan Föld követi egymást, amelyek között lehetséges az átlépés is. Egy szerkezet kell hozzá, amit mindenki megépíthet maga, és némi ráérzés, vállalkozókedv. Az emberiség szét is költözött, mindenki megvalósíthatja magát a lehetőségek során. Vannak, akik könnyebben átlépnek és navigálnak a Földek között, mint mások. Ilyen ember Joshua is, akit egy robot keres fel egy különös ajánlattal. Egy léghajóval, gondosan előkészített felszereléssel el akar jutni a Hosszú Föld végére, a legutolsó részre, ahonnan már nem nyílik több világ. Ide kellene Joshua, mint kísérő. Akinek akkor is van esélye hazajuttatni magukat, ha a gépek meghibásodnak. A férfi beleegyezik, és útra kelnek.

Ami megfogott a fülszövegben, az a végtelen lehetőségek sora. Mihez kezdene az emberiség, ha tényleg szabad lenne a vásár, és mindenki elmehetne akár egy saját világba, és azzá válhatna, amivé csak akarna? Az, hogy azutazók világról haladnak világra, egy nagy kaland lehetőségét hozza magával. Fejben pörgettem is, mi mindennel találkozhatnak út közben.

A tényleges regény viszont gyorsan kiábrándított. Kaland? Itt azt ne várjon senki. Inkább kifejezetten unalmasnak találtam, ahogy a hajó szépen szeli át a világok szövetét. Alig látunk belőlük valamit, és az utazókat se nagyon érdekli, mi folyik alattuk. Az ő céljuk a határ elérése, és nem avatkoznak bele a dolgokba.

Azért nem vakok, és a szerzők is vannak annyira rutinosak, hogy némi ízelítőt adnak a világokból. Vannak más lények, különféle elveken működő civilizációk. Ok, kalandok nincsenek, de arról képet kapunk, hogyan néz ki ez az univerzum, és milyen helye van ebben az embereknek.

A világépítés már szinte lírai. A szerzőpárosnak sikerült elérnie, hogy a fizikai és tudományos magyarázaton túl, valóban elképzelhető, ahogy ezek a Földek egy láncolatként összeállnak, és a léghajó utasai haladnak egyik részről a másikra. Csak éppen… hiába van ennek meg a maga puszta szépsége, én egyben unalmasnak is találtam.

A történetben rengeteg a beszélgetés – ha már nem sok minden történik, valamivel meg kellett tölteni a regényt. Nem volt rossz olvasni, de nem éreztem úgy, hogy vezetni mindez valami felé. Haladnak, beszélgetnek, elmélkednek. Én meg csak várok, hogy valami, akármi történjen már!

A karakterek sem fogtak meg különösebben. Nem tudtam meg róluk eleget, és nem is volt olyan helyzet, amiből kiderülhetett volna, milyenek igazán. Joshua ráadásul kék személyiség. A kékek a szabálykövetők, a precízek, akik betartják a szabályokat, és attól érzik jól magukat, hogy mindent szépen kipipáltak a listájukon, és minden rendeltetés és előírásszerű. Nem tagadom, én is ilyen vagyok, így át tudtam érezni a karaktert, de nem egy regényhős alkatok a kékek. Talán nem véletlen, hogy pl. a Vörös lázadásban a kékek csoportja a tudományos személyzet, akik szépen kezelik a gépeket és vezetik az űrhajókat, de különben alig venni észre őket. Csinálják a dolguk, és beolvadnak.

Nem éreztem a regényben igazi konfliktust sem. Talán társadalmi szinten, hiszen egy ponton volt arról szó, hogy mit tesz az államokkal és a gazdasággal, hogy a polgárok bármikor dönthetnek úgy, hogy lelépnek egy másik dimenzióba és ott mással foglalkoznak.

A végére pedig egy másik nagy téma is bejön, de azon már érezni, hogy átvezet a következő részbe. Mihez kezd az emberiség ezzel a korlátlan lehetőséggel? Háborúba kezdenek. Mondjuk, elég lehangoló, amilyen az emberiség e regényben.

A világ megfogott annyira, hogy még visszatérjek, de annyira kellene cselekmény is bele!

Pratchett & Baxter: A Hosszú Föld - Mint sci-fi: 70% alapos világépítés, érdekes felvetés – ám tényleges eseménysora alig van.

Szubjektíven: 30% érzékeltem a szépséget benne, valamilyen lírát, de cselekmény is kellene.

A II. VH hajnala. Caroline, az egykori sikeres színésznő francia árváknak gyűjt. Az egyik estélyen megismerkedik egy francia származású, sikeres színésszel. Kezdettől vonzódnak egymáshoz, majd szeretők is lesznek. A férfinak azonban felesége van, aki Franciaországban ragadt. A férfi hazatér, hogy kimentse az egyre rosszabb körülmények közül. Rátalál, de eljönni már nem tudnak. A náci uralom kezdetét vette.

Caroline mindenre képes, hogy segélycsomagokat állítson össze a franciáknak, és a párja nyomára akadjon. Ezzel telik számára a háború.

Kasia az ellenállás futárja, kamaszlány. Amikor lebukik, a németek munkatáborba zárják anyjával és a nővérével. Az anyjuk képzett ápolónő, erre felfigyelnek, kiemelik közülük és munkába állítják. A lányokat is átviszik, megműtik. Hetekig csak a bűzt és a fájdalmat érzik, még a fájdalmuk sem csillapítják. Amikor szembesülnek azzal, hogy mit műveltek a lábukkal, azt is megtudják, hogy az anyjukat kivégezték – próbálta a lányait levenni a kísérleti nyulak listájáról, segített a betegeknek – ezért az egyik felügyelő agyonlövette.

Kasia a testvérébe kapaszkodik, és túlélik. Pedig vannak fájdalmas veszteségeik, mint a kis barátnőjük, akinek a bátyjába Kasia rég szerelmes.

Herta sebész akart lenni, így vigyáz magára. Amikor ifjúsági táborba küldik, ahol nem is titkoltan az a cél, hogy minél több náci baba foganjon, ő nem kezd viszonyokba. Kivár, tanul és egy állást meg is kap egy fogolytáborban. Elsőre elborzad: a bánásmódon, ahogy az emberekkel bánnak, de nem sok ideje van embernek lenni. Már az első napján közlik vele, hogy a gyengékre nincs szükség, és rá is számítanak, mint a méreginjekciók beadója. Herta fokozatosan lesz egyre kegyetlenebb, és már az sem érdekli, hogy egészséges embereket operál nyomorékká a kísérlet nevében. Kasia anyját ő emeli ki a kórházat rendbe tartani, még a gyűrűjét is visszaveszi az elkobzott tárgyak közül. De amikor a védencét megölik, nem tesz többet, még valami meghal benne. Egy ponton, amikor már tudják, hogy elvesztik a háborút, már csak az érdekli, hogy ne jöhessenek rá, miket művelt a háború alatt.

Caroline a béke után Franciaországba jön, és rá is talál a szerelmére. Egy kis ideig idillben élnek, de akkor a férfi felesége is előkerül. Van egy kérése: a háború alatt közel kerültek a férjével, született egy kislánya. Caroline gyerekekkel foglalkozott végig: keresse meg a kislányt! Caroline szíve vérzik, de megteszi. Majd hazatér Paul nélkül. Nincs szíve akkor sem egy apa és lánya közé állni, ha Paul őt szereti és nem a feleségét.

Kasia hazatér, és rátalál a szerelmére. Házasodnak, kislányul születik, de Kasia keserű. Ezért egyre több a konfliktusa a férjével, a lányával. Amikor egy segélyszervezet lehetővé teszi, hogy amerikai sebészek rendbe teszik a lábát, a nővérével kimennek. A testvére kint is marad. Itt ismerkednek meg Caroline-nal.

Akinek lesz egy kérése: Herta ugyan életfogytigot kapott a tetteiért, pár éven belül kiengedték, és most sikeres nőgyógyászati klinikát vezet. Kasia kellene, hogy ránézzen és leleplezze. Ahogy szembesülnek, Kasia megkapja a választ, mi történt az anyjával. Herta még mindig hordta a gyűrűjét is – visszaköveteli. Nem megy a sajtóhoz, de Caroline-nak megírta, ő az. A náci orvos. Ő már megbékélten tud hazatérni a családjához.