A regényen kisírtam a szemem.
A film annyira nem ütött meg, de azért közel állt hozzá. Meglepetés siker volt, amit azóta sem sikerült a zsánerben megismételni. Pedig próbálkoztak vele...
Csillagainkban a hiba
A regényen kisírtam a szemem.
A film annyira nem ütött meg, de azért közel állt hozzá. Meglepetés siker volt, amit azóta sem sikerült a zsánerben megismételni. Pedig próbálkoztak vele...
Csillagainkban a hiba
Szerelmes, vidéki, gyászból feléledős, családregényes.
Róza kiskorától tudta, hogy más, mint a többiek. Anyja, nagyanyja is bába volt, neki is ez az út lett kijelölve. De ő többre rendeltetett a felmenőinél: már volt egy boszorkány a családban, és hiszik, Róza is annak született. A szakmában sikeres is lesz, de a magánéletében egy nagy titok és szenvedés rejtőzik. A helyi báró fia, Miklós mindig is megdobogtatta a szívét, de mire egyenrangú félként szembenézhetnek egymással, a férfinak terhes felesége van, aki Rózánál szülne. A kitörő háború miatt Miklós sem maradhat otthon. Mire hazatér, a neje és fia halottak, ahogy az apja is. Róza pedig egy meg nem nevezett férfi szerelemgyerekét neveli. Miklós haragszik a világra, így Róza nem képes elmesélni neki, ki Janó, a fia igazából. Évek telnek el, míg Róza különös naplóra nem bukkan. A történelmen át egy felmenőjével levelezhet, a boszorkány férjével. Míg Róza legalább annak a történetnek a végére happy endet szerez, a sajátját is sikerül megtalálnia.
Bauer Barbara most sorban hozza ki a történelmi romantikus regényeit. Az előző kötet is az volt, ez is az, és már láttam a következő megjelenést, az is az lesz. Ami nem baj, mert jól áll neki a stílus. Csak éppen ez a kötet most annyira nem nyerte el a tetszésem.
Nem a szereplők, nem a stílus, nem is a cselekmény, ami miatt csalódott vagyok. Pontosabban, egy cselekményszál van, ami nagyon ellenemre volt. Kezdjük is ezzel!
Ebben a történetben tulajdonképpen van időutazás. Róza egy ponton vissza tud menni a múltba, és egyszer még Miklóst is magával tudja vinni. A jelenből levelezik a felmenőjével, és befolyásolja a múltbeli eseményeket. Ami eleve fura: ha nem úgy alakultak volna az események régen, ahogy, akkor az ő jelene is más lenne, hiszen a saját családjának történetét alakítja a jövőből. Ez nem ellentmondás?
Igaz, a múltbeli cselekmény eleve nem is nagyon tetszett nekem. Még akkor sem, ha „a történelem ismétli magát” címszó alapján vannak kapcsolódási pontok a jelennel. Annyira nem tudott lekötni, hogy az ottani, kisebbnek tűnő konfliktusnak mi lesz a megoldása. Pont azért, mert a jelenből nézünk vissza, és így pontosan lehet tudni, minek kell történnie.
A jelenben, Róza története sokkal jobban lekötött. A szerelmi szál nem tipikus. Egy finom szerelmi háromszög, majd a gyász. Ugyan egy ponton kifejezetten nyálregényes a cselekmény, de nem végig ilyen.
Tetszett, hogy egyik szereplő sem egy hibátlan álomalak. Róza szimpatikus hősnő, Bauer írt neki egy-egy kifejezetten frappáns monológot is, de nem tökéletes. Miklós jellemezhető sok jó tulajdonsággal, de vannak mellette gyengeségek is. Ő nagyon mélyről verekszi vissza magát, hogy értelmes és értékes életet élhessen még. A múltbeliek, Anna és Imre annyira nem fogtak meg, ők sokkal halványabb szereplők, mint a jelen párosa.
Bauer kellemesen ír, már szinte nosztalgikus, ahogy visszavisz egy másik korba. Érdekesnek is éltem meg, hogy használja a történelmi hátteret. Mert csak háttér, érezni, hogy nem a mában járunk, de ha nem lenne évszám, nem jönnék rá, melyik korszak történelme.
A család a fontos benne, annak folytonossága. Az tökéletesen megvan, és üzenetnek is jó.
Nem ez lesz a kedvenc romantikus történelmim a szerzőtől, de nem bánom, hogy olvastam.
Bauer: Kétszáz éves szerelem - Mint történelmi romantikus: 55% a romantika a vezető szál, misztikummal, olvasmányosan.
Szubjektíven: 60% a történelmen átívelés nagyon nem tetszett, de az alapja érdekes volt.
Nem félek Istentől. Az embertől félek…(Alekszijevics: Csernobili ima)
Minden eszmének az a halála, ha a követői jól megélnek belőle. Onnantól már nem az értékek éltetik, hanem az érdekek. (Szerencsés: A 13. emelet)
Elege volt abból, hogy mindig csak az kérdezhet, akinél lándzsa van, és csak azon lehet számonkérni valamit, akinél nincs. (Rusvai: Tündöklő)
Wetre bizonyára rendkívül eszes, de ugyanabban az országban él, mint az újságírói közül néhányan. Disneylandben – tette hozzá.
– Nos – folytatta Solli-, amikor az embert, aki a világot irányítja, Donaldnak hívják, akkor ez talán nem is akkora hülyeség. (Johnsrud: Kereszt)
Mi már nem hihetünk abban, amiben Csehov hősei hittek: száz év múlva az ember szép lesz! Az élet gyönyörűséges lesz! Ezt a jövőt elvesztettük. E száz év alatt volt sztálini Gulag, Auschwitz… Csernobil… És szeptember 11. New Yorkban… Felfoghatatlan, hogy férhetett bele minden egyetlen nemzedék életébe. (Alekszijevics: Csernobili ima)
Hogyan magyarázhatná el neki, hogy igen, ilyesmiről van szó? Hogy most már azt hiszi, nem, inkább bebizonyosodott számára, hogy a könyvekben egyszerre benne van minden betegség és azoknak minden gyógymódja? (Féret-Fleury: Juliette nagy utazása)
Peter, nagy különbség van a bűnös cselekedet és a bűnös jellem között. Nem az számít, mit csinált az ember, hanem hogy kicsoda. Lehet, hogy valaki soha életében egyetlen rossz lépést nem tesz, és soha nem művel olyasmit, amitől a világ hangosan tiltakozik, de ettől még lehet velejéig romlott. (Hannah: A háromnegyed rejtélye)
Trójai falónak képzeled magad, pedig csak egy taknyos hintalova vagy, amit a kritikusok kinevetnek. (Macneal: Babák városa)
A testem egy süllyedő hajó, aminek én vagyok a kapitánya. (Attenberg: A felnőttkor küszöbén)
Az ember sose nő fel a nagy eseményhez. Az mindig meghaladja az erejét. (Alekszijevics: Csernobili ima)
– Halálra fogom unni magam – nyögte, és láthatóan semmit sem fogott fel abból, amivel Erthol vigasztalni próbálta.
– Remek elfoglaltság – állapította meg Erthol, látva, hogy hiába erőlködik. – Addig én beállok valamelyik sarokba, hogy ne zavarjalak benne, jó? (Rusvai: Tündöklő)
Könyvesboltos, sorsokat befolyásolós, útkeresős.
Juliette álmodozó természet, ami szívesen nézi a metrón, mit olvasnak a körötte ülők. Az olvasmányaikon keresztül térképezi fel őket, és találgatja, milyen lehet az életük. Ő maga is a könyvek szerelmese. A munkáját sem szereti különösebben, de a könyveket és embereket annál jobban. Amikor betéved egy rejtett kis könyvesboltba, egy különös feladattal bízzák meg: könyvfutár lesz belőle. Figyelnie kell az embereket, és nekik ajándékozni a megfelelő könyvet. Mikor Soliman egy betegség miatt el kell, hogy utazzon, Juliette lesz megkérve, hogy vezesse távollétében a könyves boltot, és vigyázzon a férfi kislányára. Juliette közben ráébred, mivel akarja tölteni az életét.
Elvárásaim voltak, de nem teljesültek. Hiába van bájosság is ebben a kötetben, nálam a csalódások közé kerül. Úgyhogy, most panaszkodni fogok egy kicsit.
Kezdjük azzal, hogy alig van cselekmény ebben a történetben. Juliette elvan – tulajdonképpen nem boldog, de nincs is igazi gondja. A könyves futárság, ami elkezdi feldobni a napjait, de úgy láttam, lényegi változás nem lesz az életében. Eddig is azzal szórakozott, hogy nézegette az embereket, és az olvasmányaik alapján felmérte, elképzelte őket. Most is ugyanezt csinálja, annyi különbséggel, hogy van nála egy-egy könyv, amelynek olvasót kellene találnia.
Ez egyszerűen nincs annyira izgalmasan megírva, hogy lekössön! Lehetett volna aranyosan, csajosan krimis, ahogy egy-egy konkrét kötetnek gazdát keres. Ehhez képest véletlenszerűen nyernek olvasót a kötetek, és meglátásom a szerencsén, nem a lányon múlt, hogy jó könyv került a megfelelő emberhez.
Ha már ez a szál: azt sem tudtam elhinni, hogy az emberek egy-egy olvasmány miatt annyira megváltoztassák az életüket, mint amit ebben megírt a szerző. Van, aki nem csak egyszerűen munkahelyet vált, de az egész életét kicseréli. Ki hinné el, hogy a sikeres és jómódú üzletember mindent felad, mert egy könyv rádöbbentette, hogy a kertjében békésen legelésző állatok látványára akar kilépni reggel?
Bajban voltam a családdal is, akiknek az életébe Juliette belefolyik. Nem is igazán lehetett érteni, ott mi és miért történik. Mondjuk, nem is nagyon akartam. Nem lényegesek, ők csak az ok, amiért Juliette bekerül a könyvesboltba és újragondolja magát.
Valahol romantikus és kedves, ahogy ő tényleg elindul az álmai útján. Nincsenek igazán harcai, konfliktusai, egyszerűen megvan az elhatározás és megcsinálja. Csak rajta múlik.
Bár nem vagyok oda a szerelmi szálakért, itt még azt is tudtam hiányolni. Akkor legalább történt volna benne valami konkrétabb is. Mert így azzal tudok jellemezni mindent, hogy Juliette ráébredt, hogy az alkalmi élet, amibe belecsöppent, jobban tetszik neki, mint ahogy eddig élt. Vált. Minden fájdalom nélkül.
Stílusában sincs semmi olyasmi, ami megfogott volna. Szépen van megfogalmazva, de messze nem lírai. Nőies, de csak finoman. Nincsenek idézhető sorok vagy nagy felismerések, amit vinnék magammal belőle.
Kellemes, de kis semleges az egész kötet. Nem fáj olvasni, de nem is nagy élmény. Egyszer elment, de csak ennyi.
Féret-Fleury: Juliette nagy utazása - Mint női: 50% több karakter fejlődésének története, kellemes kis mesék, kevés tanulság.
Szubjektíven: 35% a hősnő szimpatikus volt, de sokkal izgalmasabb cselekményt vártam.
Nicola Yoon eddig nagyon sikeres volt: két regényéből kettőt filmesítettek meg.
Ez a sztori a második, de nekem ez tetszett jobban.
The Sun is also a Star - két fiatal, egy nap, végzetes szerelem?
5: Mészöly: Szabadlábon – Dani 16 éves, és ha az asztal mellett látod, a barátja akarsz lenni. Helyes, kedves és még gitározni is jól tud. Ám Dani egy születési rendellenesség miatt mozgássérült, mankóval tud csak járni. Ezt már elfogadta, de most szembesül azzal is, hogy ki volt az apja. Megszökve otthonról az apjához indul, keresztül Európában.
4: Percin: A Remény kalózai – Tania átlagos kamaszlány, aki nagyon szereti a csokit, és próbálja túlélni a középiskolát. Az élete azonban a feje tetejére áll, amikor édesanyját mellrákkal diagnosztizálják. Anya és lánya egymásba kapaszkodik, a kezeléseket egymást támogatva vészelik át, és igyekeznek túljutni a borzalmakon.
3: Glasgow: Lány, darabokban – Charlie még csak 17 éves, de már megjárta a poklot. A kórház előtt találnak rá, több sebből vérezve, halál közeli állapotban. Kórházi kezelésre kell mennie, ahol lassan elkezdik újjáépíteni, nem csak testben, de lélekben is. Ahogy egyre erősebb lesz, a szerelmet is képes beengedni az életébe. Mikor
bajok jönnek, kiderül, mennyire sikerült megerősödnie és gyógyulnia.
2: Anderson: Jégviráglányok – Lia és Cassie valamikor legjobb barátnők voltak. A betegségük is közös: anorexia. Mindketten csak jégviráglányok, halványak és tünékenyek, akik bármikor eltűnhetnek. Cassie teste már feladta, Lia még küszködik. Pedig csak el akar fogyni, az éhezéssel uralni magát a végsőkig.
1: Murail: Oh, boy! – a család szétesett. Az apa egy másik nőért elhagyta a feleségét és a gyerekeit. Új családot alapított. Amikor a szülők meghalnak, a kicsik ott maradnak minden nélkül. A felnőtt féltestvéreikhez fordulnak, akik elsőre nem nagyon tudnak mit kezdeni a helyzettel. A felelőtlen féltestvér bátyjuk azonban komoly emberségről tesz tanúbizonyságot, amikor a kisöccséről kiderül, hogy rákos – és ő vele tart a poklon át a gyógyulás felé.
Nyomozós, korrupciós, mai.
Tóth Tamás a katonaságnál volt nyomozó, majd a leszerelése után Brüsszelben helyezkedett el, biztonsági szakemberként. Már csak egy hét van vissza a szerződéséből, és hazatér Magyarországra. Még terve sincs, és nem várja haza senki sem. Ám egy ügyet még meg kell oldania: a gazdasági ügyekkel foglalkozó dr. Birtalan holtan hever az épület előtt. A magasból, a 13. emeletről zuhant ki. Öngyilkosság vagy gyilkosság történt? A kollégák hajlanak a könnyebb megoldás felé, de Tamás az igazat akarja megtudni. Még akkor is, ha a szálak a román származású, gyönyörű Oanához vezetnek, aki megigézte a nyomozót. Az igazság fontosabb, és Tamás komoly korrupcióra bukkan, ami felett nem képes szemet hunyni, bármi is legyen az igazság ára.
Első könyves szerző kötete, amit örömmel köszöntünk a 21. Század Kiadó kínálatában. Noir elemekkel dolgozó krimi, társadalmi üzenettel. Annak is ajánlható, aki szórakozni, annak is, aki elmélkedni is szeretne a regénye felett.
A cselekmény az elejétől a végéig pörög, nem hagy üresjáratokat a szerző. Mindig van valami, ami mozgásban tartja az olvasó agyát és leköti a figyelmét. Trükkök, a nyomozás, a magánéleti szálak. Látszólag kis kötetről van szó, nem egy hosszú regény. De ezt ellensúlyozza, hogy bőven van benne tartalom, és nincsenek felesleges részek. Sok minden van benne, kifejezetten olvasóbarát terjedelemben.
Jól is van szőve az események szövete. Logikusnak éreztem végig, amelyben folyamatosan ott vannak előttünk a nyomok, amiket Tamással lehet követni. Megvan az események szükségszerűsége, logikája, nem ránt elő a szerző az utolsó oldalon egy teljesen új szálat, szereplőt, hogy ésszerűtlen csavart erőltessen a történetbe.
Sokkal izgalmasabb, ahogy belső ellentmondást generál hőse lelkében. Tamás komolyan vonzódik Oanához, miközben végig érzi, hogy a nőnek több köze van az eseményekhez, mint amit bevall. Valamiben bűnös – talán a gyilkosságban is. Azzal, hogy nyomoz utána és leleplezi, annak a lehetőségét veszi el, hogy bármi is legyen közöttük. Ez folyamatos belső feszültséget generál, amit Tamás egy más nőnél megpróbál levezetni, de igazából megoldani nem tudja vele a dolgokat. Bírtam is, ahogy Szerencsés ezt fel tudja oldani egy meglepő befejezéssel e két szereplő számára.
Azt nem tudom mondani, hogy örültem ennek a zárlatnak, de a regény végére nagyon illett.
Ugyanaz a miliő van benne, mint a regényben. Egy világ, ahol az érdekek diktálnak és mindent áthat a korrupció. Nagyon elkeserítő, hogy mindenkinek van vaj a fején, és azok is a zsebük tömik, akik hangzatos és emberbarát címkékkel tűzik tele magukat. Ez egy pusztulásra ítéltetett kultúra, ahol mindenki mindenkinek farkasa.
Talán ezért passzolnak bele olyan frappánsan a noir elemek a regény világába. Tamás, az igazért mindent feladó, magányos farkas nyomozó. Oana, a végzet asszonya, akinek a szépsége pusztulásba viszi, akit megigéz vele. A korrupt gazdagok, akik nem ismernek határokat és mindent elvesznek.
Valahol ítélet korunk felett, de mellette szórakoztató, hangulatos krimi is. Tetszett!
Szerencsés: A 13. emelet - Mint krimi: 90% hiteles mai korkép, noir stílusjegyek, emlékezetes szereplők és történet.
Szubjektíven: 95% a vége és a korrupció roppant lehangoló, de elhittem. Izgalmas regény.
Szeptember
30. R. Kelényi: Szulejmán és a magyar udvarhölgy - történelmi romantikus 5/5
Október
1. Steel: A helyzet magaslatán - thriller 5/3,5
2. Macneal: Babák városa - thriller 5/4,5
3. A csodálatos fa - mese 5/3
4. Attenberg: A felnőttkor küszöbén - női 5/3
5. Johnsrud: Kereszt - skandináv krimi 5/2
Rusvai: Tündöklő - fantasy 5/4
7. Hannah: A háromnegyed rejtélye - krimi 5/1,5
Alekszijevics: Csernobili ima dokumentumregény 5/5
Ezzel megkezdődött az október. Lassan számolunk vissza karácsonyhoz...
Visszaemlékezős, emberi sorsos, tragikus, katasztrófás.
1986, Csernobil. Az atomerőmű égett, a tűzoltóság azonnal a helyszínre sietett. Sajtócsend volt, látszólag minden rendben volt. Ám a tűzoltók pár napon belül, borzalmas kínok között meghaltak. A feleség, aki a férje mellett volt, pár hónappal később halott kislányt szült: a baba szívta be a sugárzást, ami az anyját érte az apjából. A termőtalajt le kellett kaparni. A lakosságot ki kellett telepíteni, a hátrahagyott házi állatokat kirendelt vadászoknak kellett likvidálni. Az öregek nem akartak elmenni, sokan visszaszöktek a kényszerű kitelepítés után. Ahol a robotok már nem bírták a munkát, embereket vezényeltek ki. Pilóták, katonák, családtagok: megannyi halál és szenvedés, aminek máig nincs vége.
Szvetlana Alekszijevics 2015-ben kapott irodalmi Nobelt. Akkor mégsem keltett akkora figyelmet a munkássága nálunk – noha a kötetei nálunk is megjelentek sorban, az Európa gondozásában. A tömegkultúra kellett, hogy szélesen ismert legyen és ez a kötet az eladási listák előkelő helyein szerepeljen.
Pontosabban, az HBO hatalmas sikerű sorozata, a Csernobil kellett Alekszijevics felfedezéséhez. Ugyan hivatalosan semmi köze a regénynek és a mini sorozatnak egymáshoz, mindkettő ismeretében nem lehet nem észrevenni az azonos pontokat. A sorozat mellékszálai mind itt vannak, ebben a kötetben. A tűzoltó feleség, aki a gyermekével fizetett azért, mert a férje mellett maradt a haldoklása alatt. A vadászok, akiknek ki kellett lőni a hátrahagyott macskákat és kutyákat. A bányászok, akik meztelenül hordták a földet a szennyezettség közepén. Amikor a katona ment a tetőre, ahol a robot bedöglött a sugárzástól. Mindaz, amit a sorozatban láttam, a kötet szerves részét képezte.
Ami más: Alekszijevics messze tartja magától a politikát. Nem az okot kereste, miért történt. Nem a tudósokat és a kormány emberét emeli kik, akik hárítani igyekeznek a katasztrófát. Alekszijevics az embereket mutatja be, akik megélték, túlélték, akik máig együtt élnek Csernobil örökségével.
Azért így is érezni lehet, milyen bűnöket követett el a szovjet állam az emberekkel szemben. Csak éppen, itt hozzáadódik az orosz mentalitás is. Ahogy a kötetben az egyik alany fogalmaz, nekik soha nem lesz rendezett útjuk vagy prosperáló gazdaságuk. De ha kell, hőseik mindig lesznek. Akik feláldozzák az életük, mentve a többséget, nem nézve azt, miért és ki miatt kell neki ilyen áldozatot hozni.
Így tele is van a kötet megrázó és fájdalmas történetekkel. A kisemberek meghozták a nagy áldozatokat, és ártatlanok rengeteget szenvedtek itt. Ők maguk mesélik el a történetük, ezt az írónő remekül vissza is adja. Interjúk, de Alekszijevics teljesen háttérben marad, csak közvetíti a történeteket, nagyon ritka, ha valamiért megjegyzést tesz vagy belép a történetbe.
Kiváló a szerkesztés. Annak ellenére, hogy az írónő hangját nem halljuk, érezni, mennyire szíve-lelke a történetekben van. Logikája van a történeteknek, még érzelme íve is, ahogy kötetté rendezte őket.
Érzelmileg nagyon megterhelő könyv: egyszerre szól az emberiség bűneiről, hősiességről, és mérhetetlen fájdalomról. Felnőtt fejjel mindenkinek érdemes lenne elolvasni.
Alekszijevics: Csernobili ima - Mint dokumentumregény: 100% alapos és megrázó. Jó megközelítés, mélyen emberi. Hiteles.
Szubjektíven: 100% közel hozza a felfoghatatlant. Borzalmas, de letehetetlen is. Fájt.