Keith & Wallace: Lopakodó halál. Egy tengeralattjáró, egy frissen kinevezett kapitánnyal. Egy küldetés, mellyel megakadályozható egy újabb világháború kitörése. Ha egy orosz és egy amerikai tiszt össze tudnak dolgozni.
Készült belőle film is. Gerard Butler az amerikai kapitány.
Időfutár - rádiójátékból lett regény, majd készült egy színdarab is. A Varázsfuvola-akció végre nem csak színházban élvezhető, hazavihetjük a könyvet is! Én már alig várom, hogy felfedezzem, mennyiben tértek el az eredetitől!
Az IKEA bútortervezői, akiket nagyon megindítottak Hathadrabnak az Angliába tartó kamionban átélt megpróbáltatásai, egyszer csak előálltak egy vécével és túlélőkészlettel felszerelt szekrény terveivel. A következő hónapokban kétségkívül ez lesz a legkeresettebb termék a görög – török határon. (Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt)
Nem akartam izgalmakat, nem akartam megmenteni senkit, bőven elég lett volna, ha valaki, akit szeretek, elvesz feleségül. Ehhez képest beleszerettem a dózse fiába, akinek az anyja örömlányoknak álcázott kémeket foglalkoztat a házában… (R. Kelényi: Bűnös örömök városa)
És akármilyen jelentéktelennek, erőtlennek és elhanyagolhatónak is tűnik a harcunk, talán ha mindannyian összefogunk, mint Cikcakkocska hatalmas serege, akkor kitörhetünk a magunk alkotta börtönökből. Talán képesek leszünk elérni, hogy ez a vad és csodálatos világ mindannyiunk számára olyan szabad maradjon, amilyennek azon a délutánon tűnt, gyermekkoromban. (Cowell: Így beszélj sárkányul)
Megjegyeztem, hogy szegények és gazdagok ugyanúgy küszködnek a démonaikkal, aztán hozzátettem, ezzel valójában csak annyit akartam mondani, hogy az ember mindenképpen küszködik, és akkor már jobb gazdagnak lenni. (Bloom: Közös titkaink)
A kő is elhasználódik idővel, még a márvány sem az örökkévalóságnak készül. (Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek)
A kocsiban a dobozok úgy sorakoztak egymáson, hogy elrendezésük csakis egy Tetris-bajnok vagy egy pszichopata műve lehetett. (Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt)
Azt hisszük, a férfiak kemények. Nos, a nők ezerszer kegyetlenebbek, ha érzelmeikben sértik őket. (R. Kelényi: A párizsi nő)
Sose veszem észre, és talán jobb is. Amit nem tudunk, az nem fáj. (Steadman: Zavaros vizek)
Ha Sztálin lett volna az apja, Anna vidáman számolgatja a halott zsidókat, és hidegen tartja a vodkát. (Bloom: Közös titkaink)
Töprengtek már azon, hogy mennyi ideig tart kiásni egy sírt? Elárulom: iszonyú sokáig. Akármennyire gondolnának, duplázzák meg. (Steadman: Zavaros vizek)
Hát nincs benne semmi könyörület? Hisz bűn és bűn között igen nagy különbségek vannak, s úgy tűnt, a grófnőnek épp csak a hangulatától függ, kire milyen büntetést szab és miért. (R. Kelényi: A grófnő árnyékában)
Csupán azt nem fogta fel, hogy önbecsülését, mint valami totemet, az apja ütlegei vésték ki. Apja szadizmusát ugyanis egyetlen módon élhette csak túl – ha hitte, hogy megérdemli és jogos. Ez a hit még mindig tartotta magát benne, nem szabadulhatott tőle. Lényegében majdnem ötven évet várt, hogy bevégezze az apja által megkezdett aknamunkát. (Ames: Sosem voltál itt)
Kalandos, rómaiak eszén túljárós, sárkányos.
Hablaty folytatja a viking tanulmányokat, de a bizonyítványát látva Pléhpofa eléggé el van keseredve. Egy tárgy megy neki jól, a kardforgatás. Minden másban siralmas eredményeket produkál. Legutóbb is, egy békés halászhajón kellett volna rajta ütnie, zsákmányolni egy sisakot, helyette egy római hadigályán kötött ki, elvesztette 
a sárkányát, és még a hajója is elsüllyedt. Hogy lesz így belőle egyszer vezér? Meg sem hallja, hogy Hablaty miket hallgatott ki a hajón – inkább dühös, hogy a fia latinul is tud. Az meg minek? Ám amikor Hablatyot és Halvért idegenek elragadják, látszólag a Mocsári rablók, eszébe jutnak a fia szavai. Lehet, hogy a rómaiak akarják a viking törzseket egymásnak ugrasztani? Míg ő ezt eldönti, Hablaty a római fogságban szembekerül régi ellenfelével, és szerez egy új barátot is.
Harmadik kötete a sorozatnak, és megint kicsit más, mint korábban, miközben ugyanolyan is. Vagyis, a cselekményt új ötletekkel vezeti tovább Cowell, míg a regényben benne van mindaz, amiért a korábbi köteteket is lehetett szeretni.
Új elemként hozza be a rómaiakat, akikre abszolút nem számítottam. Mert az előző részben Alvin, ő benne volt a mesében is. De rómaiak… velük először találkoztam a szériában. Nagyon hasonlít a helyzet arra, amit az Asterix és Obelix mesékben láttunk. A rómaiak hatalmat akarnak, és áskálódnak. De szerencsére van olyan eszes viking, aki átlát az „oszd meg és uralkodj” taktikán. Csak itt nem Asterix a neve, hanem Hablaty.
Attól nem kell félni, hogy a meseregény egy gall – római mese újrajátszása, csak most vikingekkel. Az elemek talán ismerősek, de a történet saját. Amiben van fogságba esés, ármánykodás, szökés és visszavágás is. Ahogy Cowell szokta, végig pörgeti az eseményt, és nem sok pihenőt ad az olvasóknak.
Plusz, megint benne van az a világszemlélet, amit ez a sorozat nagyon szépen képvisel. Az ész az erő ellen. Az odafigyelés, empátia az elnyomás ellen. Most két szinten is láthatjuk: egyrészt, magában a viking közösségben. Erőszakos népek, akiknél már szinte karikatúraként csak az erő számít. Az a legjobb, aki a legvadabb és legerősebb, aki mindenki mást megfélemlít és elnyom. Hablaty nem ilyen, és neki kell kiállni az ilyen rendszer ellen, egy emberségesebb és élhetőbb világért. A humor is erre épül, ahogy az eszével lassan felülkerekedik a többieken, és változást hoz. Csak közben szerencsétlenkedik is kicsit…
De visszatérve az előző témára, most ezt a szemléletet politikai szintre is felviszi Cowell. Igaz, olyan játékosan, hogy egy gyerekregénybe is érthető, emészthető legyen. Mert megjelennek a rómaiak, akik pont azt képviselik nagyban, ami ellen Hablaty a saját közösségében is küzd. Ahogy az egyes embereket nem lenne szabad elnyomni, kihasználni, ugyanezt a népeknek sem lenne szabad egymással megtenniük.
Továbbra is áll, hogy egy nagyon kedves, humoros történetről van szó. Tesz bele annyi izgalmat, hogy szórakoztató legyen olvasni, de nem teremt olyan feszültséget, mint egy felnőtt regény. (Hiszen gyerekeknek készült!)
Csak a nevek meg a rajzok… most komolyan, Kamikazi?
Még mindig tetszik, és még mindig van bőven folytatása is. Úgyhogy, folyt.köv!
Cowell: Így beszélj sárkányul – Mint gyerekkönyv: 90% kalandos, ötletes és humoros, miközben értékekre nevel. Szerethető.
Szubjektíven: 85% az erényei továbbra is megvannak, újul is. Eszembe jutott Asterix is.
5: Safier: Jézus szeret engem - ez a Jézus az eredeti, csak éppen napjainkban jár az emberek között és készül az utolsó csatájára, a világ végére. Addig is ácsként dolgozik. Megismerkedik egy lánnyal, aki a szomszéd lány megtestesítője, szerencsétlen ízléssel a pasik terén. Jézus szereli a tetőjét, Marie meg nagyon szerelmes lesz. De egy kapcsolat Jézussal a világvége előestéjén? Maradjunk annyiban, Marie megint a nem jó emberbe szeret bele. Humoros, könnyed könyv, amibe jobb nem belegondolni, mert akkor kiakaszt. Miért pont Marie kellene Jézusnak? Mert, hogy Marie miért kattan rá, az érthető. De ebből elég ennyi is.
4: BeauSeigneur: Krisztus küldetése - ez a Jézus az eredetiből lett, a tudománynak hála. A 
torinói lepelről sikerült DNS mintát kinyerni, egy kis klónozás, és kész is a gyermek, aki tökéletes mása a megváltónak. Még a véletlenek is összejátszanak, hogy másként fordulhatna elő, hogy Christopher Goodman - már a neve is beszédes... - szülőanyja egy Maria nevű nő lesz. Ám ha a világra hozták a megváltót, ezzel beindították az utolsó ítéletet is. A felnövő Christopher politikai pályára lép, és lesz itt 
küzdelem az Antikrisztussal meg manipulatív emberekkel is bőven.
3: Brown: A da Vinci - kód - ez a Jézus az eredeti, csak teljesen más szemlélettel. Leveti róla a vallásos áhítat, egy emberré teszi, egy nagyon jó emberré. Tulajdonképpen a regénynek ő nem is szereplője, csak a köré épített vallás kapcsán a személye a rejtély. Ki volt igazán? Nem meglepő, hogy a katolikus egyház kiakadt tőle, pedig ez a Jézus sokkal szerethetőbb és követhetőbb példa, mint az isten fia.
2: Moore: Biff evangéliuma - ez a Jézus is az eredeti nyomain halad, csak megint 
szemléletváltással. Humorosan, egy olyan próféta szemszögéből, aki úgy viselkedett, hogy a többi próféta inkább úgy tett, mintha Biff nem is létezett volna. Aki Jézus gyerekkori haverjaként végignézte, ahogy Jézus azzal foglalatoskodott, hogy feltámassza a kisöccse által megölt gyíkot. Akit megleshetett szex közben is, hiszen Isten fiának tisztának kellett maradnia, de azért tudni akarta, miről mond le. Aki elkísérte Jézust keletre is, ahol Jézus a keleti vallásokban, míg Biff a Káma-Szútrába merült nyakig. Formabontó, vicces, de Jézus azt az üzenetet hozza, amit a Bibliában is.
1: Lewis: Narnia - ez a Jézus talán a legmerészebb másítás a listán. Valljuk be, azért Jézus Krisztusról nagyon keveseknek jut eszébe egy beszélő oroszlán. Pedig itt ez a helyzet, és Lewis nem is titkoltan zsuppolta tele a gyerekkönyv sorozatát keresztény motívumokkal. Egészen addig, hogy Aslan egy személyben tűnik istennek és Jézus Krisztusnak is. Emlékezzetek csak a sorozat második részére, amelyben meghal a többiek bűneiért. Vagy, a végére, amikor elviszi a gyerekeket és Narnia világát az igazi országába, ami a menny. Vigyáz az emberekre, de minden teremtményére is. Bölcs, megbocsátó, tele van szeretettel. Az, hogy mekkora fantasy épült köré, pedig sikeresen elrejti a mögöttes tartalmat. Keresztény fantasy a javából.
Szerelmes, gyászból felépülős, bájos.
Julien élete szép volt. Sikeres lett az első regénye, és volt ötlete a folytatásra is. Megismert egy életvidám, gyönyörű lányt, aki viszontszerette. Helene teherbe esett, megesküdtek, és szerető szülei lettek egy édes kisfiúnak. De nem jutott nekik idő. Egy gyors lefolyású, megállíthatatlan rák az asszony életét követelte, alig volt 23 éves. Megígértette a férjével, hogy a halála után leveleket ír majd neki. Ígérte, mire megírta mind a 33-at, történni fog egy csoda. A férfi nem hitt ebben, a gyásza leküzdhetetlennek tűnt. Csak a kis Arthur miatt tartott ki, 
akinek már csak ő maradt. Az ígéret szép szó, a levelekbe önti ki minden fájdalmát és érzését. A sír egy rejtett rekeszében hagyja őket. A levelek pedig eltűnnek, helyette kis tárgyak tűnnek fel. Egy kőszív. Mozijegyek. Térkép, bejelölt úti céllal. Julien újra hinni kezd, megnyitja a szívét, és valóban, az út végén vár rá egy új esély a boldogságra.
Ahhoz franciának kell lenni, hogy egy gyászolós, szenvedős alaphelyzetből is lírai, bájos szerelmes történetet lehessen kerekíteni. Barreau regényeiben mindig megtalálom azt a hangulatot, ami most is itt van. Ami bájos, kellemes, elringat, romantikus. Még akkor is, ha a főhős az első oldalakon úgy érzi, kiszakadt a szíve és rá már csak fájdalom vár az életben.
Életigenlő, szeretettel teli kötet, ami arról mesél, hogy a szeretet nem szűnik meg, nem lesz kevesebb attól, hogy másnak is adunk belőle. Nem élünk egyforma ideig, történnek tragédiák. A túlélőknek pedig menni kell tovább. Emlékezhetnek, szerethetnek továbbra is, de a szív rugalmas annyira, hogy több szeretet/szerelem is elfér benne. Jut belőle új embereknek, új kapcsolatoknak is. Gondban is lennénk, ha valóban csak egy igazi létezne, mert akkor az elvesztésével jöhetne az indiai módszer a máglyával és az utánahalással.
Az üzenetét, a stílusát most is nagyon szerettem. Kicsit mesének érzem, de olyan mesének, ami akár valóság is lehetne. Egy olyan világot fest le, amiben jó lenne élni. Ahol bár érnek fájdalmak, jönnek sorra a nehézségek, de lehet bízni abban, hogy minden rendeződni fog. Ahol mindenkinek jut egy kis varázslat és kedvesség.
Egy olyan kötet, aminek szinte lírai a szövege. Nem véletlenül emlegetem annyit, hogy ennek a kötetnek atmoszférája, hangulata van. A cselekményen túl az elbeszélés is ilyen. Finom, könnyed, andalító.
De, mert az is akad. A cselekmény nagyon kevés. Szinte semmi nem történik a regényben, a kis üzenetekkel hagyott kalandok is semmilyenek. Persze, aranyosak, és kedvesen van megírva a rejtély, hogy vajon ki lehet az, aki a levelek helyén ezeket hagyja. Az olvasó, vagy legalábbis a többség azonban már az elején pontosan tudni fogja, ki hagyja hátra ezeket. Ahogy a végkifejlett se tartogat semmi meglepetést.
Sajnos, nekem émelyítően édes, és hiteltelenül romantikus is lett, amikor az a valaki bevallja, hogy első látásra beleszeretett a férfiba. Ahhoz azért nem semmi lelkivilág kell: egy a feleségét gyászoló, nagyon szomorú férfi, aki a kisfiát vitte ki a halott anyja sírjához. Nem is értem, miért nem szerveznek több randevút a temetőkben…
Tovább nem bántom, mert az eszem helyett ez a könyv a szívemre akar hatni. Az megy is neki, így hagyom kicsit elhalkulni az érveket a fejemben.
Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek - Mint romantikus: 75% könnyed, bájos, szórakoztatni akar, nagyon súlytalan, de hangulatos.
Szubjektíven: 50% a szerző köteteit szeretem, ha ennél olvastam tőle hitelesebbet is.
Fauna Hodel megírta a visszaemlékezéseit, melybe szembenéz a nagyapját ért vádakkal is. Hiszen Dr. Hodel volt az egyik fő gyanúsított a Fekete Dália ügyében. Mivel a kötet magyarul nem elérhető, megnézhetjük a sorozatot, amit forgattak belőle.
- Tolvajok tánca: a Gabo folytatja Pearson fantasy sorozatát. A 4. rész, de új főszereplőkkel.
- Közelgő vihar - ifjúsági, lóversenyes a Mórától.
- Semmi lány - Metropolis Média kicsit sci-fi, kicsit dráma, még kicsit utána kell olvasni.
- A kapitány küldetése - kosztümös történelmi a Libritől.
- Látszólag normális - a Partvonal thrillere.
- Kedvenc nővér - a Libri thrillere. (Várhatóan csajos.)
- Hajnal - sci-fi és Agave.
Hirtelenjében ennyi, de ha találok új érdekességet, lesz Heti meglepetés!
Március
11. Murray: Visszatérő végzet - thriller 5/4
12. Cowell: Így lehetsz kalóz - gyerekkönyv 5/5
13. Steadman: Zavaros vizek - thriller 5/4
14. Bloom: Közös titkaink - dokumentumregény 5/2,5
15. Ames: Sosem voltál itt - krimi 5/4
R. Kelényi: Az ártatlan - romantikus történelmi 5/4
16. Bethany-Kris: Titokzatos és tüzes - new adult 5/2,5
Tammet: Kék napon születtem - dokumentumregény 5/1,5
17. Dick: csordulj, könnyem, mondta a rendőr - sci-fi 5/2,5
Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt - humoros 5/3,5
Ezzel zárul a hét.
Utazós, kalandos, jobb emberré válós.
Hathdarab középkorú indiai fakír, aki először látogat el Európába. Az útiköltséget a falubeliek szedték össze, akik elhitték neki, hogy egészségügyi gondjait csak így lehet megoldani. Igazából egy IKEA szöges ágyat akar 
megvenni, amire az unokatestvére nyomtatott is neki egy hamis, 100 eurós bankjegyet. Átveri a cigány taxist is, majd berendeli a kiszemelt terméket. Még egy francia nővel is elbeszélget, aki komolyan megtetszik neki. Csak, sajnos, nem sikerül a tervek szerint az este. Egy ágy alatt elrejtőzött, majd kényelmesen megvacsorált, de este rendezték az üzletet, és pont azt a szekrényt indították el Angliába, melyben a fakír menedékre lelt. Illegális bevándorlók közé keveredik, és Barcelonába reptetik őket. Hathdarab csak Párizsba akar visszajutni, de előtte kap még leckét emberségből Rómában és Líbiában is.
Mindenkinek megvan a technikája, hogy a filmet szereti-e előbb megnézni, vagy elolvassa a regényt, amiből adaptáció készült. Az esetek nagy többségében a regénnyel kezdek, utána jöhet a film is. Néha azonban megesik, hogy látok egy filmet, ami még tetszett is, majd kiderül, hogy egy regény az alapja. Ha tetszett a film, jó eséllyel be fogom szerezni a könyvet is. Így akadt Puertolas története is a kezembe.
Sajnos, most nem jó a végkövetkeztetésem. A filmben volt egy csomó szerethető vonás, bájos és kellemes volt, pont azokon a pontokon módosították az eredeti sztorit, amivel szerethetőbbé tették az alkotást. Így a regényt csalódásként éltem meg, mert hiányoltam a film változtatásait. Olyan kisebb ügyekkel kezdve, mint a főszereplő kora és kinézete, olyan nagyobbakkal, mint a tanári munka.
A cselekményre azonban igaz, hogy nagyon pörög. Hősünkkel megállás nélkül történnek a félreértések és kalandok, nem lehet unatkozni a köteten. A humort is több oldalról önti ránk a szerző, fenntartva a regény hangulatát egészen a záró sorokig.
A helyzetkomikumot még szerettem is, de a regénybe beletett nyelvi humor nekem nem tetszett. A nevekkel akartak poénkodni, de én inkább éreztem sértőnek és nagyon sztereotípiának, mint viccesnek. Hogy el tudjátok képzelni: vesz egy indiai vagy afrikai nevet, majd zárójelben megjegyzi, hogy ejtsd ki. Valamiért mindig olyanokra lyukad ki, amelyek beszélő nevek lesznek, gyakran meg sértőek is. Csak egy nem sértő példa: egy falubeli rozoga öregember neve Yarbishebir (ejtsd: Járni se bír).
A regény üzenete se feltétlenül tetszett nekem. Egyrészt, simán kiáll a stiklik mellett. Ha az életben maradás a tét, akkor minden megengedett. Hősének elnéz egy egész olyan életet, melyben másokat használt ki. Mi sem bizonyítja jobban, mint amit a falujával tett. Az éhezők az utolsó fillérjeik adták neki, hogy ágyat vegyen magának? Ok, valahol értem, ez miért abszurd humor, de akkor is nagyon utáltam!
Komolyan benne van a menekültválság kérdése is. Gyakran a sorok között kell olvasni, hogy rájöjjünk, a szerző most ellene vagy mellette van. De az pozitívum, hogy ítélkezés nincs. Azt is elfogadja, ha valaki mindenkit kitoloncolna, meg azt is, ha valaki a befogadás pártján áll.
A film jobban tetszett, de az érdekes benne, mi volt az eredeti és kevésbé Disney történet.
Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt - Mint humoros: 70% kalandos, szerethető epizódok sora, ami emberséggel adja el magát.
Szubjektíven: 55% a film sokkal jobban tetszett, így ezt kissé csalódásnak éltem meg.