Március

4. Richards & Langthorne: Bohém rapszódia - dokumentumregény 5/5

5. Cowell: Így neveld a sárkányodat - gyerekkönyv 5/5

6. Marshall: Ismerősnek jelölt - női thriller 5/4

7. R. Kelényi: Váláshelyzet - humoros 5/3,5

8. Nielk: Sose engedj el - dráma: 5/5

9. Rowling: Grindelwald bűntettei - forgatókönyv 5/3

    Tóibín: Nora Webster - kortárs 5/3

10. Hill & Rodriguez: Kulcs a zárját - képregény 5/5

      Murphy: Dumplin - ifjúsági 5/4

Ezzel zárul a 10. hét.

Kamaszos, szépségversenyes, szerelmes, önelfogadásos.

Willowdean egy kisvárosi 16 éves lány. Nem egyszerű az élet egy olyan helyen, ahol minden a fociról és az éves szépségversenyről szól. Főleg nem akkor, ha az ember lánya történetesen az egyik legismertebb nyertes, a show házigazdájának a lánya. Még nehezebb, ha a lány nem egy szépség, hanem kövér. De Will magabiztos, csupaszív, erős lány, aki nem engedi, hogy az előítéletek tönkretegyék a napját. Az azért megzavarja a fejét, amikor munkatársa, az egykori sportoló ösztöndíjas, és nagyon szexi Bo, aki titokban rég tetszik neki, viszonozni kezdi a vonzalmát. Mit tehet ilyenkor egy lány? Mindenkinek bemutatva nevez a szépségversenyre, és mindenkinek bebizonyítja, hogy a szépség fogalma szubjektív!

Nagyon akartam ide valami kedves bevezetőt írni. Olyasmiről, hogy a szépség fogalma változik az idővel. Hogy a külső nagyon nem minden, hogy a belső igenis számít. Hogy kellenek az olyan könyvek, melyek megerősítik a kamaszok önbizalmát, és alternatívát kínálnak a szépség sztereotípiák ellenében.

Csak éppen pont ezek miatt nekem sokszor inkább volt mese ez a történet, mint hihető kamasztörténet. Az ötletet és a szándékot érzem, szeretem is benne, de nem hiszem el, hogy Will megtetszik két menő sportolónak is, még az egész felhajtás előtt, a személyisége miatt. A kamasz srácok nem éppen az alapján döntenek, hogy melyik lánynak milyen az intelligencia szintje, és milyen szellemes riposztokat tud kivágni. Hogy egy kisvárosban, ahol évtizedek óta a szépségideálok határoznak meg mindent, pár nap elég, hogy első udvarhölggyé tegyenek egy lányt, aki annyira eltér ezektől az ideáktól, mint kutya a macskától.

De mindezen túl ez egy szellemes, szerethető történet, csak szerintem pozitívabb és mesésebb, mint az emberi élet lenne. Van cselekménye, és ha nem is pörgeti agyon az eseményeket, egyensúly van Will gondolata, érzelmi élete és a külső történések között. Fontos mindkettő: hiszen a történet Will tükre, az útja, ahogy valóban elfogadja magát, megerősödik sok értelemben, miközben a szülővárosának is ad egy leckét.

A cselekmény két konfliktus mentén halad: a szépségverseny és a szerelem. A szerelmi részt érzem nagyon mesének, amiben a kamaszos hang is több. Ott Will bizonytalan, ebben a szakaszban akad bőven nyavalygás is, de még nem éri el azt a szintet, hogy zavarjon. Mert bőven van mellette humor is, és irónia is.

A szépségversenyes részt éreztem sikerültebbnek. Jobban ütnek a jelenetek, a tetőpontok is sokkal kidolgozottabbak. Az különösen tetszett, ahogy a végén Will meg sem várja, ki lett a nyertes, mert nem az volt ott a lényeg. Hanem, hogy mindenki felvállalhassa önmagát és ne kelljen rosszabbnak, csökkent értékűnek éreznie magát azért, mert rossz a foga. Vagy kövér. Vagy az egyik lába rövidebb a másiknál, és ezért folyton ortopédiai segédeszközt kell hordania.

Határozottan csajos könyv, amiben sok a szimpatikus szereplő. Ahogy ezt leírtam, eszembe is jutott, hogy lehetett volna benne egy gonosz lány is, de itt ilyen nincs. Van viszont lánybarátság, anya-lánya kapcsolat, szerelem. Meg kamaszgondok.

Hamarosan a film is érkezik belőle, addig még pont elolvashatjátok a regényt is!

Murphy: Dumplin’ - Mint ifjúsági: 75% fontos kamasztémákról szól, van humora, szerethető karakterei is.

Szubjektíven: 60% nekem helyenként már sok volt, néha maga Will is. Mese is, meg nem is.

Misztikus, varázskulcsos, testvéres, titkos terves.

A Locke család békésen élte az életét, amíg két kamasz be nem sétált hozzájuk. Az egyiket a kéjvágy és a rosszindulat, a másikat a megszállottság hajtotta. Az egyik mrs. Locke-ot, a másik két kulcsot keresett. Volt náluk pisztoly is. A pár kamaszfia harcba szállt, míg a kisebb testvérei elrejtőztek. De nem tudott mindenkit megmenteni, az apja halálos lövést kapott. A megtört családot a nagybátyjuk fogadta be, a Locke családi házba, amit Kulcsos háznak is neveznek. A legkisebb, Bode már az első nap talál egy titokzatos kulcsot, és megszállottan keresni kezdi a zárat, amit nyit. Ő maga is ledöbben, amikor a nyíló ajtón átlépve szellemé válik. Senki nem hisz neki, csak egy titokzatos hang, egy visszhang a kútban. Aki szintén kulcsokat keres, és ezért bármire kész. Manipulálja a kisfiút, de a börtönbe került kamaszt is, aki megszökik és újra a Locke család után veti magát.

Két okból is érdemes belevetni magunkat ebbe a képregénybe: az egyik a szerző, Joe Hill, aki ezzel alapozta meg a karrierjét és vált saját jogon is sikeres horror szerzővé. Különben, nem véletlen a névválasztása: az apja Stephen King, és nem akart az apja nevéből karriert csinálni. A Locke & Key-jel saját jogon is sikerszerző lett.

A másik inkább a filmes érdeklődéssel bíróknak vonzó: már készül a történetből a sorozat, és mindig jobb megismerni az eredeti sztorit, mielőtt belevetjük magunkat a sorozatba.

De akkor is érdemes tenni egy próbát, ha a misztikus és horror történeteket találjuk vonzónak. Erős cselekménye van a kötetnek, jó tempója és nagyon működnek a rejtélyek is benne. Nekem nem a képregény a kedvenc műfajom, de ez most nagyon betalált. Már alig várom a Könyvfesztiválra megjelenő második kötetet, annyira sok az izgalmas, rejtélyes kérdés, amire még választ kell kapnunk.

Van benne komoly dráma, okosan felhúzott misztikus szál és egy olyan pszichopata, akinek még bőven van olyan titka és terve, ami mozgásban tartja az eseményeket. Kapunk a cselekményben harcot, ármányt, bűntudatot, mágiát. Ha csendesebbnek tűnnek éppen az események, akkor is alapoz tovább. Soha nem lehet tudni, mikor visz be a cselekmény egy gyomrost valamely meglepő húzásával.

Képregényhez képest meglepően odafigyel a karakterekre is. Történeteket kapunk a történeten belül is. Sam, a gyilkos látszólag csak egy sunyi kamasz, aki semmi szimpátiát nem érdemel. Aztán a kötet megmutatja, ki volt ő. Egy érzékeny, okos srác, aki még osztályt is léphetett, olyan gyorsan haladt a tanulmányaival. Aki főiskolára akart menni, aki a légynek sem tudott volna ártani. Csak éppen a szülei – nem megyek bele, érdemes elolvasni. De Hill története elérte nálam, hogy a végére Samet is tudjam sajnálni.

Ami viszont nem tetszik: nem jöttek be a rajzok! Nem is annyira az egésznek a képi világa nem tetszett, hanem az emberek arca. Érzek bennük egy kis anime hatást, a testükhöz képest hatalmasnak látom, ha nem is a szemüket, de az egész fejüket. Nem is tudom hirtelen, hogy a fejünk 5-e vagy 6-a a magasságunknak. Lemértem, itt a test negyedét teszi ki a fej. És nem is szépek a vonásaik, nagyon szögletesek.

De a történet miatt érdemes horror és thriller fanoknak kézbe venni, ki van ez találva!

Hill & Rodriguez: Kulcs a zárját 1. - Mint képregény: 90% kidolgozott sztori, erős hangulat, jó szövegezés, de a rajzok…

Szubjektíven: 80% olvasnám tovább, lekötött és érdekes, de utálom a szereplők fejét.

Louise visszajelöli Mariát a neten, és közben próbálja lenyomozni a közös ismerőseiket. De láthatóan senki nem tud semmit, aki vele együtt benne volt a zaklatásban, úgy tesz, mintha nem is lett volna semmi. Az iskolai találkozón se történik semmi, Maria nem bukkan fel. Louise csak annyi újdonságot tud meg, hogy a volt férje, Sam szerezte a drogot, amit a lány italába kevertek.

Sophie, Louise középiskolai legjobb barátnője viszont holtan kerül elő. Ő volt az egykori zaklató banda feje, de most úgy tett, mintha ők semmit nem tettek volna. Louise egyre jobban aggódik, és fél, hogy ő lesz a következő.

Ő jön, de máshogy, mint várta. A kisfiát elviszik az óvodából, a dolgozóknak azt mondták, a nagyanyja jött el érte. Üzenetet kap, hol legyen a meghatározott időben, vagy nem látja többé a gyerekét. Elmegy, és kiderül, kié a Facebook profil. Maria anyjáé, aki tudta, hogy zaklatták a lányát, és tudta, hogy Louise árulása miért volt annyira súlyos.

Mert Louise eleinte barátságos volt, szimpatikusak voltak egymásnak Mariával. De Sophie bántani akarta a lányt, és erre rávette Louise-t is. Nem tudták, mit kellett a lánynak már kibírnia. Az előző iskolájában volt egy fiú, aki beleszeretett. Maria csak barátkozni akart, amit a fiú nem értett meg. Követni, zaklatni kezdte, majd elterjesztette róla, hogy egy ribanc. A család ezért el is költözött, de a pletykák követték a lányt. Louise segíthetett volna, de a másik oldalt választotta. Maria nem bírta ki, öngyilkos lett, és az asszony azt akarja, Louise is annyira szenvedjen, mint ő. Pedig azt nem is tudja, hogy a bálon Maria italába Sophie biztatására Louise drogot kevert, így lehet, hogy nem is öngyilkos lett, csak bedrogozva elvesztette az egyensúlyát, beesett a folyóba és megfulladt.

Még időben közbelépnek, Louise visszakapja Henry-t, akinek nem esett baja.

De nem áll össze neki a történet. Valami nem stimmel. Ki ölte meg és miért Sophie-t? Valami Maria esetében sem stimmel. Sammel mennek hazafelé, amikor hirtelen rádöbben. Sam.

A férfi észreveszi a szemében, hogy rájött. Így már bevall mindent. Akkor a buliban Louise nem akart szexet, de őt nem bántotta érte. Ártatlan volt még. De hallotta, milyen volt Maria korábban, a pletykákból. Őt kezdte el követni és leteperte. A bedrogozott lány próbált védekezni, de Sam megerőszakolta. Maria megfenyegette, feljelenti. Sam ezért végzett vele. Sophie volt az egyetlen, aki látta kettejüket együtt, és már nem akart hallgatni, hogy veszélyben érezte magát. Vele is végeznie kellett.

Most Louise sorsa pecsételődne meg, de mielőtt Sam végezne vele, megjön a segítség. Sam börtönbe kerül, és Louise végre megszabadulhat. Már nem kell magát hibáztatnia a lány haláláért. És a házassága emlékén is túl tud lépni, amibe már látja, mennyire helytelen volt, ahogy Sam bánt vele. Aki hagyta, hogy magát hibáztassa. Aki az erőszakos szexet szerette, amibe néha nagyon messze is elment. De már vége.

Gyászolós, gyereknevelős, boldogulós.

Nora Webster elvesztette a férjét, és most egyedül kell boldogulnia a gyerekei felnevelésével. A két nagylánya már felsőfokú tanulmányokat folytat, az iskoláztatásba besegít a férje családja is, de így is élre kell állítania minden garast. Fiai még kisebbek, otthon vannak vele, és jobban igénylik a jelenlétét és segítségét. Különösen Donal, akinek előjött a dadogása is az apja halála után. Az asszonynak nem marad ideje a saját gyászára, vigyáznia kell a fiukra, és állást is kell vállalnia. Nehezen adja fel a háziasszonyi létet, és minden lében kanál, rosszindulatú felettese is megnehezíti az életét. Nora nem mutatja, de egyre jobban küszködik, és próbál a zenébe kapaszkodni, melyet mindig csak hobbinak tekintett és hanyagolt is, hiába örökölt művész édesanyjától szép hangot és tehetséget.

Colm Tóibín neve egy korábbi regénye, a Brooklyn miatt lehet ismerős nálunk. Talán, nem is annyira a könyvet olvasták többen, hanem látták a filmet, ami készült belőle. Azt a filmet szeretem, többször láttam is. A könyvet is olvastam, de nem tudnám megmondani, melyik a jobb. Korrekt filmet csináltak belőle, nincs nagy különbség.

De amiért annyira emlegetem a Brooklynt, az, hogy ugyanebben az univerzumba visz vissza Nora története is. Időben az után játszódik, hogy Eilis visszahajózott Amerikába. Rögtön az egyik nyitójelenetben értesülünk is erről, hiszen Nora vendége az a mrs. Lacey, aki Eilis anyja. Emlegeti a lányát, ha nagyon kicsit is. De aki azt a sztorit ismeri, ráismer. (Én nem bántam volna, ha kicsit többet is emlegetik, mi lett vele, miután visszatért Tony mellé.)

Mégis, teljesen más ez a történet. Ebben nincs semmi ifjúsági jelleg, ez már egy felnőttregény. Aminél nem is olyan egyszerű meghatározni, miről szól. Mert nincs olyan cselekménysora, mint a másiknak. Nora megözvegyült, és igyekszik tovább élni, és ennyi. Nincs szerelmi szál, mint pl. a Szerelem 5 lépésben esetében. Nincs mély dráma, nincs pörgős eseménysor. Csak egy anya, aki özvegy lett és megint dolgozni kezd.

Amire így elsőként figyelni tudtam, és lekötött, az ír viszonyok. Kötöttebb, merevebb itt az élet. Ugyanazok a szúrások és bántó tényezők, amelyek miatt Eilis új otthona Brooklyn lesz, itt is megvannak, csak másként érintenek egy 4 gyerekes anyát, aki ebben élte le az életét, mint egy korai huszonévest, aki éppen belekezd a mindennapokba. Alig van lehetőség bármire is, aki tud, menekül innen. A fiatalok mennek Londonba, Brooklynba, esetleg Dublinba. Aki marad és idősebb, a kapcsolati tőkéjéből igyekszik valami kézzelfoghatót kihozni. Így lesz Norának is állása, ismerősök segítségével.

Majd Nora maga lett az, akire ráfókuszált úgy a szerző, hogy érezni lehetett, a téma is nagyon hozzá köthető. Nem mondanám, hogy a gyászfeldolgozás az. Inkább az élet folytatása. Nincs benne úgy fájdalom, szenvedés, mint a gyászos regényekbe. Nora csendesebb, egyszerűbb. Csak ki kell találnia, hogyan fog most élni. Ki kell alakítania egy új napirendet, és meg kell találnia, ami a hobbija, szórakozása lehet (a zene).

E fenti kettő ki is adja a regény két erősségét. Nagyon karakterközpontú, érzékeny a jellemrajz. Elsősorban Nora esetében, de a gyerekeit is árnyalja a szerző. Másrészt, megragadja a korhangulatot, és elringat benne.

Tóibín: Nora Webster - Mint kortárs: 70% karakterközpontú, erős hangulatú atmoszférával, minimális cselekménnyel.

Szubjektíven: 40% a szöveg jó, de nekem annyira hiányzott valami cselekmény és konfliktus!

Varázslós, múlt titkait kutatós, háború előtti.

Grindelwald szövetségeseinek hála kijut a fogságból. Azonnal meg is kezdi a tervét, melynek végcélja az emberek feletti uralom, és a varázsvilág hatalmának kiterjesztése lenne. Az aurorok világszerte a nyomába erednek, az angolok Göthét szeretnék besorozni, hogy Credence nyomába eredjen, akire Grindelwald is szemet vetett. Göthe megtagadja, még akkor is, amikor Dumbledore kéri hasonlóra. Viszont, amint képbe terül Tina, aki azt hiszi, hogy a férfi eljegyzett mást, máris kész nyakig ugrani a kalandba. Mindenki Párizsba megy, ahol Credence a múltját keresi, mindenki más meg őt, miközben szerelmesek vesznek, össze vagy éppen békülnek ki.

Belém hasított, hogy azért lényeges különbség van egy filmkönyv és egy könyvként kiadott forgatókönyv között. A filmkönyvnek van lehetősége hozzátenni a filmhez, gyakran sokkal szórakoztatóbb lesz, mint a mozgókép. Pl. jobban tetszett az Assassins Creed film is regényben, vagy a Valerian. A forgatókönyv ezt nem tudja megtenni.

A Legendás állatok 2. forgatókönyvének olvasása közben teljesen, és totálisan ugyanazok a panaszok fogalmazódtak meg bennem, mint amikor a filmet néztem. Itt esetleg még jobban is éreztem a súlyokat, mert a filmet a látványa feljavítja.

1: a cselekmény üressége. Az egész konkrétan egy nagy előkészület, hogy a jövőben merre viszik tovább a cselekményt. A háború, a varázslók közti harc még nem tör ki, ez a vihar előtti csend, amikor mindkét fél kivár és csendesen vadászik a másikra. De még a végére betett harc is nagyon vérszegény, ennél Rowling talált már ki lényegesen ütősebb összecsapásokat. A drámáról nem is beszélve… bármelyik Harry vs. Voldemort csörte sokkal fájdalmasabb, elemibb volt, mint amit itt kaptunk.

2: a feleslegesen sok és ki nem fejtett utalás. Ugyan eleinte élveztem ezeket, de már úgy érzem, hogy ezzel csak belemagyaráznak dolgokat. Nagini, aki egyszer nő is volt. Több száz oldalnyi Harry Potter regénybe erről szó sincs, most meg behozzák. És mi értelme? Még csak a viszonyok sincsenek rendesen kifejtve. Szerintetek Credence és Nagini szerelmesek, vagy csak bajtársak voltak? A filmbe, de most se lett világosabb a kérdés.

3: ami menő fordulat akar lenni, nem üti meg az olvasót. Kifejezetten rühelltem, ahogy tulajdonképpen a sztori arra van kihegyezve, hogy Leta titka kiderüljön. Most komolyan, ezért a történetért kellett egy egész kötet? Még egy filler részhez is kevés.

4: a szereplők lebutítása. Kivétel nélkül, mindenki. Göthe és Tina szerelmi ál-konfliktusa egy rosszul megírt újságcikk miatt röviden, röhejes. Ahogy Quennie megbolondul, pedig eddig nem volt ostoba, még fájdalmasabb. Se Göthe, se Jacob nincsenek az eseményekben, úgy éreztem, itt mindenki csak sodródik.

Egy valami van, amire több időm volt. A jóslatra az utalások itt jobban kijöttek. Az már csak a személyes kínom, hogy ezt is annyira ködösítik, hogy igazából nem lehet érteni, miért olyan fontos az a látszólag semmit mondó jóslat.

Nagyon úgy éreztem, hogy a filmes látvány nélkül ez túlírt és felesleges is, csak egy újabb bőr lehúzása a Potterverzumról, a pénzért.

Rowling: Legendás állatok 2. Grindelwald bűntettei - Mint forgatókönyv: 50% formailag oké, de a film látványa nélkül sovány a cselekménye.

Szubjektíven: 50% az tetszett, hogy egyes részeket jobban átrághattam, de kevesellettem.

Van itt 6 kép. Amelyek közül 5 egy regénysorozatra utal, de a 6. nem.

Melyik ez a sorozat, melyik a kakukktojás?

A zárójelben egy kis segítség rejtőzik: (A szerző ugyanazt a nevet viseli, mint a sorozat, magáról nevezte el a főhőst. Aki az elején egy kamasz, a végére meg felnőtt kamasz testben, és a Végzettel vívja az igazi harcot, bár látszólag egy háborúba csöppent két faj között.)

Megoldás: Tovább!

Gyerekrablós, szerelmes, gyászolós.

A 4 éves, tündéri Kiera az apjával szeretne lenni. Amberly nem szeretné azt magyarázni a lányának, miért kellett a férfinak elköltöznie, miért nem lehetnek egy család. Így inkább teljesíti a kívánságát: Kiera a játszótérre szeretne menni. Kimennek, hiába van éjjel. Amberly egyet telefonál, és mire felnéz, a kicsi már nincs sehol. Hova tűnt? A rendőrség azonnal megkezdi a nyomozást, és az orvos Jamie is rohan a lányát keresni. Ő a mindene. Ahogy a lánya, ő sem érti, miért nem lehetnek már egy család, noha megküzdöttek egymásért a szerelmével. Most élete minden terhe rászakad, és ahogy szembesülnek azzal, mi történt a kicsivel, a lavina maga alá temeti. Még próbál küzdeni, talpra állni, de elég még pár pofon, hogy úgy érezze, ezt már nem lehet tovább bírni.

Érzelmi gyomros, romantikus körítéssel. Ha röviden jellemeznem kellene a kötetet, ezt választanám. Benne van, hogy mennyire hat az emberre, hogy fájdalmas, de ugyanakkor romantikus sztori is. Bátran olvashatja az is, akinek a romantika, akinek a dráma, vagy akár a thriller a műfaja.

Mert Nielk nagyon jól szerkeszti a történetet. Eleve a gyerek eltűnése egy thriller vonalat indít el, ahol a szülők egyre nagyobb feszültségbe vannak. Szökés, gyerekrablás, gyilkosság? Egyáltalán, mit tudnak tenni egy ilyen helyzetben? Amikor már tudjuk, mi történt a kislánnyal, akkor is vannak titkok és rejtélyek, amelyekkel fenntartja a figyelmet és a feszültséget a szerző, nagyon rutinosan.

Mert a végéig nem lehet tudni, hogy Amberly és Jamie miért nem lehetnek együtt, noha mindenkinek nyilvánvaló, hogy szerelmesek egymásba. Ahogy az is fokozatosan derül ki, hogy milyen múltbeli traumákat kell cipelnie a férfinak.

Jamie és Amberly története a kezdetektől visszatekintésekben bomlik ki, és ez bizony hamisítatlan love story a legnagyobb klisék újrahasznosításával. A gazdag lány, szegény fiú tiltott szerelme pár brutális fordulattal. De a vége is azt mondatja velem, inkább romantikus, mint drámai, bár van benne bőven gyomros.

Mert Jamie története, ahogy eljut arra a pontra, hogy mindenkinek jobb lenne, ha nem is született volna meg, pokoli dráma. Van benne gyerekkori bántalmazás, tönkrement karrier, és az Amberly szerelem is.

Nielk leginkább Jamie szemszögét és érzelmeit bontja ki, és le tud vinni a mélységekbe, ahova a hősét küldi. Egyszerre lehet sajnálni, együttérezni vele, de drukkolni is, hogy élje túl ezeket is és kezdjen el építeni, derüljenek ki az igazságok, amelyek más irányba vezethetnek.

Érezni a regénybe, hogy Nielk két dologról akar nekünk mesélni. Az egyik, hogy nem lehet olyan mélyre merülni, ahonnan ne lehetne felemelkedni, csak pokolian meg kell érte dolgozni. A másik, hogy az emberek gyakran maguk teremtik meg a poklot, amiben élni kényszerülnek. A kényelem, a félelem, néha még az önfeláldozás is csak arra elég, hogy saját és mások számára is rossz helyzeteket teremtsünk. Hogy sokat segíteni, ha titkok helyett beszélnénk.

A regény cselekménye, az érzelmi részei, de a szövege is olvastatja magát. Korrekt könyv, megrázott, de adott is. Jöhet a szerző más kötete is!

Nielk: Sose engedj el! - Mint dráma: 80% van jó thriller szála, érzelmileg nagyon átélhető, jól felépített karakterekkel.

Szubjektíven: 90% beletört kicsit a szívem. Lekötött, jó az időkezelése, és sírósan szerethető.

Cím: UnWholly

Szerző: Neal Shusterman, aki ifjúsági regényeket és gyerekkönyv sorozatokat is ír. Több kötete jelent már meg nálunk is. Szerettem a Tesla sorozatát is, de a kamaszoknak írt Unwind sorozat eddig tőle a kedvencem.

Műfaj: posztapokaliptikus ifjúsági

Cselekmény: Cam a szétbontásoknak köszönheti a létét. Mint egy modern Frankenstein szörnye, ő is mások testrészeiből lett összerakva és életre keltve. Keresi a helyét a világban, az identitását, és gyötrődik azon, neki vajon van-e lelke. Amikor egy különösen kegyetlen testvadásszal kerül összetűzésbe, a sorsa összefonódik az első kötetben megismert srácokéval.

Várható megjelenés: 2012 óta angolul kapható. Magyarul az első részt hozta ki a Könyvmolyképző lassan 4 éve, azóta várom a folytatást.

Miért várós?

- Nem minden kötete, de több tetszett a szerzőnek, mint ami nem.

- Ennek a sorozatának nagyon ütős lett az első része.

- Kíváncsi vagyok, merre halad majd a cselekmény.

- Nekem bejönnek a posztapokaliptikus sztorik, legyen az ifjúsági, vagy felnőtt irodalom.